Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-31
5 Nincs futballkapitány A labdarúgók szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus hivatalosan ma még az MLS Z alkalmazásában áll, holnap viszont már nem. És nincs utóda, hosszú idő óta először kapitány nélkül áll az ország, mert a szövetség elnöksége hónapokon át látványosan elszabotálta, hogy akár csak elővegye a Matthäusaktát. Igaz, hogy a papírforma szerint az évszázad marketingfogásának számító német edző lenne önmaga utóda, de a Bozóky Imre MLSZelnököt támadó liga, főképpen az elnök, Kisteleki István szerint ez még viccnek is rossz. Viszont elvileg most a Bozókyvonal diktál, mert a Kistelekihez hű elnöksé gi tagok a tíz nappal ezelőtti közgyűlésen lemondtak posztjukról, tehát a jövő héten akár újra is lehetne választani Matthäust, mielőtt a magyar labdarúgás végképp elanyátlanodna. vissza Strasbourg elutasította a szudétané metek panaszát Magyar Hírlap 2005. december 31. Az Európai Emberi Jogi Bíróság elutasította 90 szudétanémet keresetét a Cseh Köztársaság ellen – közölte Prágában a cseh igazságügyminisztérium szóvivője. A Nova cseh kereskedelmi televízió szerint igazságügyi illetékesek és más jogászok "áttörésnek" nevezték a strasbourgi ítéletet, míg a panaszosokat képviselő Thomas Gertner osztrák ügyvéd "kellemetlen meglepetésként" kommentálta. A szudétanémetek elődeiknek a második világháború utáni vagyonelkobz ása miatt tettek panaszt a strasbourgi bíróságnál, amit annak idején az Edvard Benes csehszlovák elnök nevéhez fűződő dekrétumok alapján rendeltek el. A Cseh Köztársaság nem ismerte el a szudétanémeteket ért sérelmeket, és nem ajánlott fel nekik kárpótlást . Az igazságügyi szóvivő szerint a bíróság elsősorban azért döntött az elutasítás mellett, mert a panaszosok nem merítették ki az összes lehetséges jogi utat a Cseh Köztársaságban, nem fordultak a cseh alkotmánybírósághoz, és egyikük sem nyújtott be konkr ét keresetet javainak visszajuttatására. Az európai bíróság pedig nem előzheti meg egy országon belül zajló per eredményeit, illetve az ezzel kapcsolatos alkotmányos panaszokat. Idén augusztusban a cseh kormány jelképesen elismerte azokat a német nemzetisé gű csehszlovák állampolgárokat, akik aktívan szembeszálltak a hitlerizmussal, és lojálisak maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz. A prágai kormány bocsánatot kért tőlük a háború alatt ért sérelmekért, de ez a gesztus nem járt kártérítéssel. A szudétanémet ek az után vették fontolóra a pert, hogy az 1997ben aláírt cseh – német deklarációban a két ország ígéretet tett arra: nem terhelik a kétoldalú kapcsolatokat a múltban gyökerező vitás kérdésekkel. A Benesdekrétumok bírálói szerint a dekrétumok elfogadhatat lanok, mert a kollektív bűn elvén alapulnak, védelmezői viszont azzal érvelnek, hogy nem alkalmazták sem az antifasisztákra, sem pedig a nácizmus üldözötteire. A Benesdekrétumok vagyonelkobzást irányoztak elő a náci megszállókkal együttműködők, árulók, v alamint a német és a magyar kisebbség tagjaival szemben, kivéve azokat, akiknek üldöztetésben volt részük a megszállás idején. Ez lett az alapja a szudétanémetek és a magyarok Csehszlovákiából való kitelepítésének is. vissza Nagyszelmenc, nagy félelmek Magyar Hírlap 2005. december 31. Szerző: Molnár Norbert, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője Egy nappal a karácsonyi ünnepek előtt nyitották meg Nagyszelmenc és Kisszelmenc, értsd Szlovákia és Ukrajna között a legújabb határ átkelőt. Mindössze hatvan évet kellett erre várni – nem sok idő az emberiség szempontjából. A magyarok lakta községet közvetlenül a második világháború után szelték ketté, nagyhatalmi döntéssel, érzéketlenül. Családok, amelyek addig egy faluban éltek, egyi k napról a másikra más országba kerültek – anélkül hogy elköltöztek volna. Attól a naptól kezdve ugyanis ott terpeszkedett közöttük a határ, könyörtelenül és megmásíthatatlanul. Hatvan év telt el, s az alatt a hatvan év alatt a szelmencieknek minimális leh etőségük volt arra, hogy lássák egymást, lássák hozzátartozóikat, kedveseiket, barátaikat, akik ugyanabban a faluban éltek – csak már a határ másik oldalán. A határén, amely nem és nem akart megnyílni. A hatvan év alatt akadt néhány szerencsés, akinek mega datott, hogy utazzon pár száz kilométert oda, ahol vízumot vagy határátlépési kérelmet könyöröghetett ki magának, aztán ismét utazzon pár száz kilométert, és valahol – Szelmenctől távol – átlépje a határt, s úgy érkezzen meg a másik Szelmencre, ahonnan a s aját házát is láthatta akár, ha átnézett a határon. Így volt ez idén december 23ig.
