Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-03
13 Bízike a decemb eri költségvetési egyezségben? - kérdeztük meg. Horn azt mondta: "nem csinálnék ebből sem drámát, hasonló helyzeteken már korábban is végigkínlódta magát az Európai Unió. Hogy kinek lesz abból kára, ha csak 2006 júniusában lesz egyezség? Az új tagállamokna k mindenesetre nem szabad háttérbe vonulniuk, igenis hallatniuk kell a hangjukat, kiállva érdekeikért." vissza Reagáló improvizációk - Munkatársunk, Füzes Oszkár a magyar külpolitikáról Népszabadság • Munkatársunktól • 200 5. december 3. Ha a célokat vetjük össze az elértekkel, akkor nem is rossz a magyar külpolitika idei mérlege. Azért nem, me rt mértéktartó célokat tűzött ki az ország, és a mérleg ehhez képest csak kicsit szerényebb a reméltnél. Ha a követelmények keményedését vesszük, akkor sürgetőbbnek tűnik a javítási igény. Előbb azonban nézzük, milyenek (voltak, és a jelek szerint részben maradnak is) a feltételek. A miniszterelnöknek külpolitikai tanulóéve volt, kapcsolatokat, munkamódszereket és tapasztalatokat kellett szereznie. Gyurcsány Ferenc gyorsan tanul, ám kisebbnagyobb bakijai mutatják: túl gyorsan akar eredményt látni, gyakra n többet beszél a kelleténél, és impulzív kezdeményezései mögött nem mindig áll végiggondolt, a végrehajtást is lehetővé tévő koncepció. Ukrán nyitása helyesnek bizonyult, a balkáni konferencia budapesti megrendezése és a horvát csatlakozási tárgyalások me gkezdése jelentős siker számára, oroszpolitikája és ázsiai törekvései hasznot ígérnek. (Ezek az EUn túli, önálló magyar külpolitika fő irányai.) Ám a konkrét utazás, lépés, bejelentés után sokszor valahogy elvész a lendület. Ennek komoly külső okai is v annak, a legfontosabb az, hogy a nagyok is "rosszul" külpolitizálnak. Gerhard Schröder diplomáciai romokat hagyott maga után, márpedig a német külpolitika alapvető stratégiai tájékozódási pont lenne számunkra is. A PárizsBerlin tengely ma nem Európa hajtó ereje, hanem a két ország külön összefogása külön érdekeik védelmében. A brit stratégia kockázatosan rejtélyes, sose tudni, hogy éppen merre lendül a londoni inga az AmerikaEurópaharmadik világ háromszögben. Az biztos, hogy London lazább és olcsóbb EUt akar, ellentétben például a magyar érdekekkel. Nem tudni viszont, hogy az USA milyen EUt szeretne, Washington az idén is szinte mindent hadviseléseinek szemüvegén át nézett. Leegyszerűsítve: a globális diplomácia olyan, hogy benne a magyar külpolitika is kénytelen zavaros vizeken evezni. Hol jobban, hol kevésbé sikerül, az ingadozás két lényeges belső okkal is magyarázható. Ma már nincs belső külpolitikai konszenzus, sőt: mindegyik jelentős politikai erő minden lehetséges módon kihasználja a külügyeket b elpolitikai érdekei érvényesítésében. Ezért "szúrta el" amúgy sikeres washingtoni látogatásának utóéletét Gyurcsány (a titkos táviratok közzététele korántsem mellékesen, súlyos bizalmi gondokat okozhat a magyar diplomatáknak). A Fidesz közvetlenül és az Eu rópai Unióban is saját külpolitikát folytat, és még inkább így tesz az úgynevezett nemzetpolitikában. Míg Gyurcsány elsősorban szomszédpolitikaként látja a határon túli magyarok helyzetét, addig azok vezetőinek zöme, a Fideszhez hasonlóan mást, sőt főleg m ást vár: olyan magyar külpolitikát, amelynek fő törekvése az autonómia kikényszerítése lenne. Mondani könnyű, konkretizálni nehezebb, de az igazság valahol a kettő szintézisében lenne: márpedig ilyen szintézis nincs. Máshol sincs. A másik belső ok ugyani s a külpolitikai döntéshozatal tavalyi átszervezése. Mint minden kormányfő, Gyurcsány is elvégzi a magyar külpolitika kulcsfontosságú teendőit, de nélkülözi mind a stratégiai tervezéshez, mind pedig a taktikai kivitelezéshez szükséges szellemivégrehajtó a pparátust. Az EUpolitika irányításától tavaly megfosztott Külügyminisztérium zömmel rutinmunkára kényszerül, az EUügyek külön minisztériuma még inkább napi dolgokat intéz, és a kormányfő kül- és belpolitikai államtitkárságának nem marad sem ereje, sem id eje átfogó koncepciók kidolgozására. Nagyjából tehát "reagáló improvizációkra" épül Gyurcsány külpolitikája, ennek összes előnyével és hátrányával. Gyurcsány uniós "külügyminisztere", Baráth Etele a külső szemlélő számára csak propagandamunkát folytat, v alódi külügyminisztere, Somogyi Ferenc pedig öntudatosan hivatalnoki alkat, akinek se kedve, se módja, hogy "valami nagy dobással" álljon elő. A NATObeli "külügyminiszter", Juhász Ferenc folyamatosan szembesül azzal, hogy az amúgy is egyre kuszább atlanti szövetségben többnyire komolytalannak tartják (nem teljesen jogosan, de nem is teljesen megalapozatlanul). Van még egy negyedik, gazdasági külügyminisztérium is; a Kóka JánosSzanyi Tibor páros lényegében aktívabb a külpolitikában, mint a három föntebb em lített külügyes. Ilyenformán minden kül- és világpolitikai részterület részeredmények elérésére és főleg fölmutatására összpontosít (amit választási és
