Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-03
10 László Boglár, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTInek elmondta: Gyurcsány Ferenc a találkozó után telefonon tájékoztatta José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét a megbeszélésen elhangzottakról, valamint arról, hogy a visegrádi együttműködés országai szeretnék, ha még a brit EUelnökség alatt megállapodás születne a következő hétéves költségvetésről, de nem mindenáron. Ellentmondásos brit nyilatkozatok a visszatérítésről NagyBritannia kész lenne lemonda ni uniós visszatérítésének akár 15 százalékáról is - mondta pénteki londoni beszámolók szerint a brit kormányfő szóvivője Budapesten, maga Tony Blair ugyanakkor azt mondta, hogy a közös agrárpolitika reformja nélkül NagyBritannia semmit nem hajlandó felad ni a neki visszajáró pénzből. Blair szóvivője a budapesti tárgyalásokról beszámoló brit médiajelentések szerint kijelentette, hogy NagyBritannia a visszatérítés 1215 százalékát lenne hajlandó feladni az uniós költségvetési kompromisszum érdekében. A m ost már évente csaknem 5,5 milliárd eurós uniós visszatérítést, amely a jelenlegi EUköltségvetési patthelyzet egyik központi eleme, még Margaret Thatcher volt konzervatív brit kormányfő harcolta ki 1984ben, arra hivatkozva, hogy NagyBritannia befizeté seihez képest elenyésző mezőgazdasági juttatásokban részesül. Thatcher szállóigévé vált korabeli szavai szerint "nem a közösségtől kérünk pénzt, csak a saját pénzünket kérjük vissza". Tony Blair pénteken, a BBC rádiónak Budapesten adott interjúban azt mon dta: az EU közös agrárpolitikájának alapvető reformja nélkül a brit visszatérítés összege növekedni fog, nem csökkenni. Hozzátette ugyanakkor: NagyBritanniának meg kell fizetnie a bővítés költségeiből ráháruló "méltányos részt ... hogy ez pontosan menny i, az a következő néhány nap tárgyalásainak tárgya lesz". vissza Koppenhága kísértete Népszabadság • Füzes Oszkár • 2005. december 3. Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Mármint a pénz, lesz vagy sem. Ha nem lennénk ú joncok, nem is tűnt volna föl az, ami most Budapesten történt az Európai Unió következő, hétéves pénzügyi tervével. Rutin ugyanis, hogy az ellenérdekű felek az utolsó utáni pillanatig vitatkoznak azon, ki mennyit és mire fizet, és hogyan kap a közösből. De nem is vagyunk már annyira újoncok. Tony Blair mostani tárgyalási taktikájában ott kísért a 2002 decemberi csatlakozási végalku, "Koppenhága szelleme". Ott a dán soros elnök érvelt azzal, hogy elég lesz nekünk kevesebb pénz is, nekünk az is sok, úgyse' tudjuk lehívni és felhasználni, különben is, nincs több pénz, és minél tovább alkudozunk, annál kevesebbet kapunk a végén. Mi válaszul elmondtuk, hogy pont nekünk kellene több pénz (szolidaritás), vagy legalább annyi, amennyit a gazdagabbak megkapnak (egye njogúság), vagy ha kevesebbet kapunk, legyen már valamilyen más jutalom (kompromisszum). És Koppenhágára emlékeztet az is, ahogy a mostani, brit soros elnök "fölszeleteli" előbb a tíz újonc, majd a négy visegrádi összetartását. Akkor elsőként a lengyelek m entek külön útra, most a szlovákok, és nincs is ezzel semmi baj, eltérő a helyzet és az érdek visegrádi társainkkal is. Blair azt játssza, amit korábban a dán elnökség. Ám vigyázat: hitelesen. Tény: a befizetők nem akarnak többet tenni a közösbe, és nem is akarnak kevesebbet visszakapni belőle. Most viszont tíz szegény országgal több áll sorba a brüsszeli kasszánál. De előtte áll a minden centjéért gépkaszát egyenesítő francia paraszt, az EUra minden pennyt fogához verő brit adófizető meg a saját eddigi jussát féltő spanyol, portugál és görög. Ami nekünk most igazán fájhat: hiába vagyunk már bent a körben, valójában megint sorban állunk, és annak is a végén. Az alku vége pedig úgyis az lesz, hogy elfogadjuk a kisebbik rosszat, mi mást tehetnénk. Ez itt a kérdés: mi mást tehet a magyar, a lengyel, ne soroljuk tovább, kormány, ha a régebbi, gazdagabb, erősebb tagtársak a régebbiség, a gazdagabbság és az erősebbség jogán elvennének tőlünk (pontosabban: nem adnának nekünk) öttízmilliárd eurót a következő hé t (szűk?) esztendőben? Szövetségest itt és ebben nem talál Blair ellen, őt magát pedig értelemszerűen nem nyerheti meg magának. Tehát az utolsó pillanatban, de enged, megkérve persze az árát, ha pénzben nem megy, akkor jogban vagy pozícióban. Addig viszont bőven lehet keménykedni, még akkor is, ha én tudom, hogy ő is tudja, hogy én is tudom, tetszenek ismerni. Nagy pókerparti látszólag, de
