Reggeli Sajtófigyelő, 2005. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-12-27
5 ellenőrzés alatt kell maradniuk, éspedig azért, hogy a birodalom visszaszerezze korábban fegyverrel fenntartott, ám időközben elveszített világpol itikai befolyását. E stratégia eszköze és motorja a Gazprom, Oroszország 51 százalékban állami kézen levő földgázmonopóliuma, amely tavaly a világ gáztermelésének mintegy húsz százalékát adta. A Gazprom politikáját maga Putyin elnök formálja. E politi ka lényege, hogy az óriásvállalat a "közelkülföldi" - más szóval orosz befolyási övezetnek kiszemelt - országoknak semmiképp sem lehet a túsza, egyszóval nem függhet tőlük. Csak azok őtőle. Ebben a kontextusban természetesen Ukrajna az egyes számú célpont , vagy, ha úgy tetszik: áldozat. Mellette még ugyanilyennek érzik magukat néhányan: Lengyelország és a balti államok, amelyek ugyancsak energiaimportfüggők. A történet egyik fele arról szól, hogy a Gazprom, amely NyugatEurópa földgázszükségletének úgy a felét elégíti ki, exportjának jelentős részét az Ukrajnán, illetve BelaruszLengyelországon keresztül futó szárazföldi vezeték helyett a Baltitenger alá viszi, miáltal megszabadítja önmagát azoktól a "politikai és gazdasági kockázatoktól", amelyeket a t ranzitországok rosszkedve teremthet. Érdekes módon ugyanerre a srófra jár a projektben részt vevő német vállalatóriások agya is. A tenger alatti vezeték már épül (igen magas költséggel), közvetlen kapcsolatot létesít Oroszország és Németország között; "pol itikai felelőse" pedig nem más, mint Schröder, volt német kancellár, Putyin régi barátja, aki a vonatkozó angol szóvicc szerint "Berlin után a Kremlin"ben talált magának állást. Eurómilliókért. A történet második felének pedig az a tartalma, hogy ha net án Putyin megorrolna a "közelkülföldre", egyszerűen elzárja a gázcsapot, pontosabban: a Gazprom úgy porciózza majd a szállítási útvonalakat, hogy egyeseknek elegendő jusson, másoknak ne. Talál majd rá okot. NyugatEurópa megkapja a maga gázrészesedését, a z egykori alattvalók pedig nem. Vásárolhatnak, ahol akarnak. A termék ára az, amivel a Gazprom kedvére játszadozhat (hízeleghet, zsarolhat). Csak azok végett mondom, akik szerint a gázár hatósági ár, hogy a Kremlben (csak ott) valóban működik egy olyan h atóság, amelyik politikai rokonszenv szerint kívánja szabályozni ennek a terméknek az árát. Az ukránok 2006tól kvázi világpiaci árat lennének kénytelenek fizetni az orosz földgázért, az ugyancsak "rosszalkodó" grúzok alig kevesebbet, miközben a Putyinhív ő beloruszok, élükön Lukasenko elnökkel, ennek csak harmadát. Az orosz háztartások pedig még a negyedét se. Igen ám, de pillanatnyilag a Gazprom bevételének döntő többségét adó földgázt zömmel (80 százalék) csak az ukrán tulajdonban lévő vezetékeken kere sztül lehet NyugatEurópába juttatni. Ez a nagy szálka az egész rendszerben. Az ukránok - narancsos forradalom, demokrácia- vagy piachívőség ide vagy oda - szovjet módon intézték az ügyeiket eddig az oroszokkal. Háztartásiföldgázigényüket saját forrásból is kielégítik. Iparuk igényét azonban csak a Gazprom révén képesek. Ezt a hányadot eddig "lebarterezték", éspedig oly módon, hogy amennyi gázt levettek maguknak a vezetékről, annak az árát "betudták" az áthaladási illetéknek. "Fizették" a világpiaci ár har madát, de a tulajdonukban lévő vezeték használatát is diszkontáron szabályozták. Most, hogy a Gazprom - az erősen oroszellenes élű narancsos forradalom "jutalmaként" - egyszerre csak piacosan hajlandó beszélni Kijevvel, az ukránok is kezdik többre (mit t öbbre, háromszorosára!) taksálni a tranzitilletéket, mint eddig. Hátha nullszaldós lesz megint a barter. Ez azonban így nem működik. A földgáznak van világpiaci ára, a tranzitálásnak nincs. Az orosz árigény jogos, az ukrán illetékigény nem. Sebaj, sugallja a dráma újabb fejezete, akkor - mármint ukrán részről - elővesszük azt a bérleti díjat, amit az orosz állam a feketetengeri flotta krími (területileg ukrajnai) támaszpontjaiért fizet. Azt is megemeljük, hogy a játék zéró legyen. Körülbelül e pont szórásk örnyezetében zajlik most a játszma, amelyben formailag csak két, olajjal, illetve gázzal kereskedő vállalat (az orosz Gazprom és az ugyancsak állami tulajdonú ukrán Naftogaz) érdekelt, de amelyben Putyin és Juscsenko is megszólalt. Utóbbi úgy, hogy nem eng edünk az orosz zsarolásnak. Ami abban manifesztálódna, hogy ha az orosz árkínálatot Kijevben nem fogadják el, akkor visszatartják az ukrán gázvezetéken áthaladó földgázmennyiség Ukrajnának szánt részét. Az oroszok azonban nem háborút akarnak. Kicsit ross zabbat annál. Lévén a tőkeerősebb szereplő ebben a játszmában, a Gazprom olyan holdingról ábrándozik, amelyben a szó fizikai értelmében is tulajdonosává válik az
