Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-03
18 akár a madárinfluenzáról is, és ami a hazai közvéleményt talán a leginkább érdekelheti: kiderült, hogy Washington visszakozni készül vízumügyben. Remélhető, hogy a saját maguk által számolt és nem is nyilvános statisztikát az amerikaiak jóindulatúbban értékelik, s egyszer csak megállapítják, mégsem olyan sok az illegális magyar bevándorló az Egyesült Államokban, hogy az indokolná a vízu mkényszer fenntartását. Az EU és az USA közötti állandó egyensúlyozásra való tekintettel ("több Európa nem jelent kevesebb Amerikát") jól jött, hogy Washington után egy héttel Gyurcsány kiugrott Párizsba, majd - úton az október végi angliai EUcsúcsra - m últ szerdán Berlinbe is benéze tt. Kijelölt kancellárként a kereszténydemokrata Angela Merkel a külföldi kormányfők közül elsőként a magyar miniszterelnököt fogadta. Talán azért is, mert - mint Peisch Sándor berlini magyar nagykövet a HVG kérdésére elmondta - az alakulóban lévő nagykoal íciós német kormány várhatóan nagyobb figyelmet fog fordítani a kis és közepes országokra. Berlini tárgyalásai után Gyurcsány Ferenc úgy nyilatkozott, hogy az alapvetően jó államközi kapcsolatokat az utóbbi időben egyetlen fejlemény zavarta, nevezetesen a magyar munkavállalók elleni németországi eljárások jogszerűsége kapcsán felmerült kételyek. A történethez tartozik az a hullámzás, hogy míg Helmut Kohl a rendszerváltás előtt Németh Miklós, utána pedig Antall József, majd Horn Gyula magyar miniszterelnökö kkel kitűnő személyes viszonyt ápolt, addig Kohl 1998as távozása s egyben a magyarországi kormányváltás után a szociáldemokrata Gerhard Schröder és Orbán Viktor kapcsolatát nehéz lett volna barátságnak nevezni. Mire aztán 2002ben Schröder meghívta Berlin be - még kijelölt miniszterelnökként - Medgyessy Pétert, addigra kiderült, hogy a kancellár figyelme a keletközépeurópai régió országai közül elsősorban Lengyelországra irányul. Ez a későbbiekre is rányomta a bélyegét, például amikor Magyarország - bár s zerette volna, de - nem kapta meg az európai határőrizeti ügynökséget, amelynek székhelye végül idén áprilisban, erőteljes német támogatással, Varsó lett. A hála nem külpolitikai kategória: bár Magyarország korábban általában támogatta a német törekvéseket - lett légyen szó akár az európai uniós döntési mechanizmusról, akár Németország állandó BTtagságáról , az ellenszolgáltatás, legalábbis e példa tanúsága szerint, elmaradt. Mindazonáltal múlt heti tárgyalásai után Gyurcsány Ferenc úgy nyilatkozott a Be rlinben dolgozó magyar tudósítóknak, köztük a HVG munkatársának, hogy kölcsönös tanulási folyamatról van szó: az EUba tavaly belépett országok most azt próbálgatják, hogyan kell a nemzeti érdekeket érvényesíteni, a 15ök, a régiek pedig azt tanulják, hogy an kell az egyre karakteresebb cseh, szlovák vagy éppen magyar álláspontot kezelni. Gyurcsány szerint ebben a visegrádi négyek - illetve esetenként Ausztriával és Szlovéniával kiegészítve: hatok - egyegy kérdésben kialakított közös álláspontja már lehet o lyan tényező, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Igaz, a többi új tagállamhoz hasonlóan Magyarország még csak tanulja az uniós politizálást. A kis tagállamok ráadásul nem győznek mindennel foglalkozni - nincs is szükségük rá , ezért a legnehezebb feladat az ország számára valóban fontos kérdések kiválasztása. De azt is nyomon kell követnie, melyek azok a kérdések, amelyek neki másodlagosak ugyan, ám más tagállamoknak lényegesek. Az unión belül ugyanis nincsenek állandó szövetségesek, csak állandó é rdekek, vagyis egy tagállam egy számára mellékes kérdésben értékes támogatást nyújthat egy másiknak, amelyik ezt hasonlóképpen viszonozhatja egy neki kevésbé fontos ügyben. A támogatásokkal való "üzletelés" bizonyos mértékig meg is gyorsítja a bővítéssel e gyébként igencsak nehézkessé vált döntéshozatali folyamatot. A szövetséges forgandóságát jól példázta a Törökországgal és Horvátországgal esedékes csatlakozási tárgyalások megkezdése körüli alkudozás október elején. Miközben Magyarország - Ausztriához has onlóan - következetesen szorgalmazta, hogy mielőbb kezdjenek tárgyalni Zágrábbal, Törökországgal kapcsolatban már nem állt vállvetve egymás mellett Budapest és az Ankara EUtagságának lehetőségét az utolsó pillanatig elutasító Bécs. Horvátországgal szemben egyébként a keményebb brit álláspontot támogatta Varsó is, de egy egészen más ügyben, a cukorpiaci rendtartás reformjában a magyar és a lengyel álláspont nagyon közel áll egymáshoz. A szövetséges alkalmi, a konkrét ügyektől függő váltakozása persze nem z árja ki lazább koalíciók létét: ismét van együttműködés a visegrádi négyek között, noha 2002ben a csatlakozási tárgyalások finisében, amikor késhegyre menő alkudozás folyt a pénzről, a négyek eltértek előre egyeztetett pozícióiktól, ezért sokan már temett ék ezt a csoportosulást. Azóta kiderült, hogy Csehországnak, Magyarországnak, Lengyelországnak és Szlovákiának az EUban bőven akadnak közös érdekeik, és az együttes fellépés növeli súlyukat. Sőt az EU kényes helyzetében - amikor kútba esett az alkotmány, és küszöbön áll az alkudozás a következő hétéves költségvetésről - Magyarország most
