Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-03
15 székely és erdélyi nemzeti tanácsok vagy a Polgári Szövetség darabokra szedik a tervezetet, és ezzel l ehetőséget kapnak arra, hogy 2004es választási vereségük után újból támadásba lendüljenek az RMDSZszel szemben. Márpedig a Szövetség vezérkara elsősorban a bukaresti vitára tartogatta energiáját. Utóbb kiderült: joggal. A részletkérdésekre fókuszáló vi ta során megfogalmazódott, hogy a törvénytervezet túl homályosan fogalmaz, a bevezetőben felvázolt megállapítások (pl. a kisebbségek államalkotó szerepe) nincsenek konzekvensen végigvezetve a szövegben, sőt félő, hogy a román alkotmány passzusaiba ütköznek . A kritikusok komoly problémaként emlegették, hogy a felállítandó kisebbségi intézmények joghatósága szűkre szabott, nincs világosan tisztázva, mire jogosultak, meddig terjed jogkörük, illetve nincs hozzájuk rendelve a finanszírozás mikéntje sem. Az is gondot okozhat, hogy nem egyértelmű, kik lesznek a törvény jogalanyai: az egyének, vagy a közösségek. Ha utóbbiak, akkor nem világos, miképpen történik a közösséghez tartozók körének megállapítása. De a legfőbb ellenérv az volt, hogy a törvény életbelépés e az RMDSZ évek alatt kialakult monopolhelyzetét öntené betonba, elsősorban az ún. autonómiatanácsok összetételének meghatározásával. Ezek a (központi és területi) tanácsok a kormányzati, közigazgatási szervek mellett társdöntésijelölési jogkörrel rendelk eznének az oktatás, a kultúra, az egyház és – bizonyos esetekben – a sajtó ügyeiben felmerülő, kisebbségi vonatkozású kérdésekben. Ha úgy tetszik, ez lenne az a része a kisebbségi törvénynek, mely a kulturális autonómiát megalapozhatná. Csakhogy a tanács okba való bekerülés feltétele egy belső kisebbségi választás, és ezen az első verzióban csakis a már bejegyzett kisebbségi szervezetek indulhattak volna. Ezen utólag, a kritikák hatására változtattak: a választás előtt minden szervezetnek újra be kell jegy eztetnie magát. Ám a kritikusok szerint ez a módosítás fából vaskarika, hiszen a bejegyzés alapja továbbra is az országos reprezentáció (több megyében is rendelkezni kell alapszervezettel), illetve huszonötezer támogató aláírásának összegyűjtése lesz. Pers ze ezt az RMDSZ könnyedén teljesíti, más, indulni akaró szervezeteknek már nehezebb dolga lesz. Több mint kormányválság A rövid „társadalmi” vitát követően a kormány (és nem az RMDSZ!) beterjesztette a két kamarás parlament elé a tervezetet. Bár a minisz terelnök, a liberális pártból jövő Cãlin PopescuTãriceanu első perctől teljes támogatásáról biztosította az RMDSZt, a kormány egyes tárcái (pl. külügy, pénzügy, az oktatási vagy a kulturális minisztérium) különféle kifogásokat támasztottak. Ezt úgy, ahog y sikerült időben leszerelni, a szenátust azonban nem. A felsőházban – mely a házszabály értelmében hatvan napig vitathatta az ügyet – iszonyatos iszapbirkózás vette kezdetét. A vezérszónokok az elmúlt tizenöt évben lejáratódott nacionalista politikusok voltak, többek között Adrian Pãunescu (Ceauºescu udvari költője), a baloldal választási kudarca óta pártjában leselejtezett Ion Iliescu, illetve az egykori kolozsvári magyarfaló polgármester, Gheorghe Funar (utóbbi egymagában 280 módosító indítványt terjes ztett be). Bár az ellenzéki vezérszónokok személye nehezíti, hiba lenne legyinteni a szenátusi vita során elhangzott legfőbb, román ellenérvre: az ellenzék a magyar többségű megyék kisebbségben lévő románjait félti a kisebbségi törvény életbe lépésének k övetkezményeitől. Valószínűleg tévedés lenne a törvénytervezet kudarcát a nacionalista szempontok térnyerésére visszavezetni. A román társadalom hihetetlenül sokat változott néhány év leforgása alatt; a javaslat inkább mint a kissé bizantikus román pártp olitikai játszmáknak esett áldozatul. Egy furcsa főszereplő A szenátusi kudarc első számú okozója a Konzervatív Párt (PC) volt, mely a romániai politikai paletta legfurcsább képződménye. Lényegében egy befolyásos oligarcha és médiamágnás (övé az egyik leg nagyobb kereskedelmi tévé) Dan Voiculescu zsebpártja, melynek szenátorai és képviselői a pártelnöknek maximálisan kiszolgáltatott mamelukok.
