Reggeli Sajtófigyelő, 2005. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-11-03
7 A Markó Béla vezette Szövetség az egységmítosz nevében megfojtott minden mentalitásreform kísérletet, kitessékelte a politika holdudvarából, vagy egzisztenciálisan foglyul ejtette az értelmiséget, gondosan felügyelte a sajtó elszürkülését. 1990 óta minden választási ciklusban elég volt néhány jelszó, négyévenkénti zászlóbontás, a románokkal szembeni összerándulás pavlovi reflexének kiváltása, és az RMDSZ parlamenti jelenléte biztosított volt. Tegyük hozzá persze, ha nem is sokat, de kiverekedtek egykét dolgot Bukarestben a kisebbségi jogok és érdekek területén. Ám az eredményeket, ha gyakorlatban nem is, a magyar közösség tudatában könnyen nivellálhatták az olyan események, mint a kisebbségi törvény a román szenátus általi minapi elutasítása. Medgyessy bukásáig Budapestről a Fideszen kívül senkinek nem tűnt fel, hogy az RMDSZ politikai monopóliuma milyen következményekkel járhat. 2002 és 2004 nyara között úgy bújt egymáshoz az MSZP és az RMDSZ, mintha édestestvérek lennének (véd- és dacszövetsé g a Fidesszel szemben). A most Markóék által reklamált támogatások akkor is késtek, de Budapest arra azért ügyelt, hogy a 2004es romániai önkormányzati választások előestéjén megtörténjen a 2003as ígérvények kifizetése. 2002 és 2004 között a kijárásos technikákba beleszokott szocialista „nemzetpolitikusok” képtelenek voltak üzeneteiket átjuttatni a határon. Szövetségesük, az RMDSZ szavazói a két szervezet közötti „békeévekben” egyáltalán nem szerették meg az MSZPt. Eközben Markóék fenntartották a magya rországi pártokkal szembeni „egyenlő távolságtartás” politikáját; az érv: nekik a nemzeti válogatottnak kell szurkolniuk, nem egyik vagy másik csapatnak. * Aztán beütött a krach. Kormányra került a határ on túli ügyekben járatlan Gyurcsány Ferenc. Szögezzük le: az ő működéséből korántsem a kettős állampolgárságra mondott „nem” fájt igazán a határon túli magyar (HTM) politikusoknak. Kaptak már ilyen nemet Orbántól is, amikor 2000ben az ötletet felvető RMDS Zpolitikusoknak ajtót mutatott – elviselték. Gyurcsánnyal a fő gond az, hogy hatalomra jutásával kiszorultak a támogatáspolitika döntéshozói szegmenséből az RMDSZszel jó kapcsolatokat ápoló, az adott terület labirintusaiban jártas szocialista politikus ok. Ráadásul az új kormányfő láthatóan igyekezett kitörni az évek alatt kialakult bonyolult érdekhálók fogságából. Nem csoda, ha a Medgyessyék által érintetlenül hagyott orbáni status quo fenntartásában érdekelt HTM politikusok 2004 őszétől úgy érezték, hogy nem kezelik őket egyenrangú félként. Korábban sem volt ez másképp, de eddig nem állt érdekükben szóvá tenni. Markó Béla RMDSZvezér le is vonta a tanulságot a budapesti fordulatból, és megmutatta, hogy milyen jól tud manőverezni. Olyasmire vállalkoz ott, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: kibékült Orbán Viktorral, és a nyári tusnádfürdői közös tájékoztatójukon kijelentette: nagyon elégedetlen a magyar kormány határon túli politikájával. Nagy jelentőségű dolgokról van szó, nemcsak az oktatásinevelési pénzekről: az Illyés Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány, az Iskola Alapítvány pénzeiről, az erdélyi könyvkiadásba becsatornázott összegekről. Na meg az RMDSZen belül is a kijárásos rendszerhez szoktatott tisztviselők, klientúra fenntartásáró l. * Az elmúlt tizenöt év határon túli magyar politikai gyakorlata alapján Gyurcsány Ferenc lehetetlen feladatra vállalkozott, amikor úgy gondolta, racionális érveléssel, az euróra, az anyaországi államhá ztartás reformjára hivatkozva fogja meggyőzni a határon túliakat a támogatási gyakorlat tarthatatlanságáról. Erdélyben az MSZP évtizedes kommunikációs lemaradásai, az RMDSZ sajátos érdek- és értékrendszere, a Fidesz kőkemény nemzeti retorikája szinte fel ülírhatatlannak tűnik, miközben a támogatáspolitika tényleges átalakításához, teljesítményelvű átszabásához még hozzá sem fogtak, csak a lefaragásokhoz. vissza
