Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-28
21 pénzmosással szembeni harcot is koordináló Financial Action Task Force éppen a megelőző nyáron vette föl Magyarországot a nem együttműködő országok listájára. Szeptember 11e után így Magyarországnak feketelistásként eleve rosszabb kiinduló helyzetből kellett pótolnia a megfelelő törvényhozási változtatásokat, s ezzel lépéshátrányba került. A katonai hozzájárulás területén is elmaradtunk szövetségeseink és a tagjelölt országok többségétől. Novemberig húzódtak az egyeztetések arról, hogy az e lvi szándékot bejelentsük egy orvoscsoport afganisztáni kiküldéséről. Régióbeli szövetségeseink, de még több NATOpartner szomszédunk is ekkor már útba indította csapatait a térségbe. Nagykövetségünk igyekezett ezeket a negatívumokat ellensúlyozni, javasl atainkkal az otthoni illetékeseket mozgósítani. Igyekeztünk előtérbe állítani azokat az elemeket, amelyek Magyarország sajátos földrajzi és politikai pozíciójából adódóan egyedi lehetőséget nyújtanak a terrorizmus elleni kampány sikerre viteléhez. Ilyen te rület volt az antiterrorista képzés, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem összekapcsolása, a humanitárius segítségnyújtásban megmutatkozó példaszerű együttműködés a kormányzati és nem kormányzati szervezetek között, a térségbeli „know how” jellegű tanácsadás fejlett bankrendszerünk és intézményi struktúránk alapján. A szeptember 10i Gripendöntés szintén rendkívül érzékenyen érintette az Egyesült Államokat. Amerikai részről NATOtagságunk támogatásakor az volt a kiinduló axióma, hogy a kö zépeurópai országok gazdaságilag az EUhoz húznak, biztonságpolitikailag viszont az USAhoz. Az F16osok elvetése ezt az alapvető képletet zavarta meg. Az amerikaiak csalódottságának további eleme volt, hogy benyomásaik szerint Magyarország nem vette komo lyan a védelmi, katonai szempontokat, s egy hadiipari termék beszerzésekor nem annak katonai használhatóságát tekintette prioritásként. Megítélésük szerint a NATOkötelékben teljes értékkel nem használható Gripengépek rendszerbe állításával Magyarország e leve korlátozta részvételi képességét a Szövetség jövőbeli operációiban. Így önként vállaltunk egyfajta másodrangú szövetségesi pozíciót, amely ellen olyan vehemensen küzdöttünk a NATOba történő belépésünkkor. Az amerikai fenntartásokat felerősítette a ma gyar döntés precedens jellege miatti aggodalom, egyrészt egy térségbeli dominóeffectus elindításával, amely kedvezőtlen üzenetet közvetít a NATOtagjelöltek felé is, másrészt az ügyet lefutottnak tekintett amerikaiakkal szembeni dacolással. A Gripendönté s túllépett a magyar kereteken, s az a transzatlanti feszültségek egyik kérdésévé vált, különösen a brit és a svéd intervenciók nyomán. Nagykövetségünk ez ügyben is igyekezett megfelelően érvelni az amerikai aggodalmak eloszlatása érdekében. Hangsúlyoztu nk a svéd vadászgépek NATO interoperabilitására vonatkozó brit garanciákat, emlékeztettünk a Gripenrendszer jelentős amerikai részarányára. Igyekeztünk egyúttal hangsúlyozni nyitottságunkat az amerikai részről nagy energiával szorgalmazott, 2010ben rends zerbe álló új, összhaderőnemi harci gép, a Joint Strike Fighter iránt. Emellett szorgalmaztuk, hogy a magyar és az amerikai légierő közötti együttműködés ne szakadjon meg a Gripendöntést követően, s közösen tárjuk fel azokat a területeket (mint például pi lóták és a földi irányítószemélyzet közös képzése, fegyverzet beszerzése), ahol ez az együttműködés tovább mélyíthető. A hazánkkal szemben megfogalmazott bírálatok és a Gripenügy kapcsán reánk nehezedő nyomás ellenszenvet keltett Amerika iránt Magyarorsz ágon is. Ezt erősítették az új budapesti amerikai nagykövet politikai elfogultságával kapcsolatos budapesti vélemények, s az általa megfogalmazott kormányzati bírálatra érkező széleskörű negatív visszhang. Igyekeztünk felhívni amerikai partnereink figyelmé t, hogy a Gripendöntést követően tapasztalt amerikai eljárás „rámenőssége” visszafelé sülhet el. A 2001. végére jelentősen lehűlt magyaramerikai viszonyt a velünk szemben felhalmozott kritika folyamatos lebontásával, apró lépésekkel igyekeztünk javítan i. Január végén sikerült tető alá hozni a kereskedelmi vámtarifamegállapodást, s körülbelül egyidőben sikerült megállapodni egy jelképes, egy dolláros bérleti díjról a taszári bázis amerikai használatáért. Ez a két kedvező gesztus már elegendő volt ahhoz, hogy a hazánkra nehezedő kritikai nyomás méltánytalanságát érző amerikai körök hangosabbá váljanak, s a kétoldalú viszony javításának perspektíváit helyezzék előtérbe. Erre az időszakra amerikai részről megemésztették a Gripendöntést, s a rendkívül csaló dott LockheedMartin vállalatnál dolgozó partnereinket is sikerült meggyőznünk a vállalatcsoport által koordinált JSF iránti érdeklődésünkről. A terrorizmus elleni kampányban ezzel párhuzamosan több területen sikerült pozitív teljesítményt felmutatnunk, e gyöntetűen kedvezően fogadták a pénzmosás elleni küzdelemhez szükséges jogszabályváltoztatások terén tett magyar lépéseket, beindult a budapesti ILEAn a terrorelhárítási képzés, jó visszhangja volt az afganisztáni újjáépítéshez fölajánlott magyar segélyk eretnek. Hasonlóan kedvező fejlemény volt a kedvezménytörvény végrehajtásáról született magyarromán megállapodás, amely „kihúzta a
