Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-26
19 Orbán Viktor Horvátországnak azt tanácsolta, azokra a területekre figyeljenek különösen a gazdaságban, ahol monopóliumok vannak, mert azokat nem szabad privatizálni. A verseny korlátozza az árakat, ezért ez mindig megvédi a lakosságot az indokolatlan áremelkedésektől. De ha monopólium van, akkor szükség van az államra is – mondta a Magyar Rádiónak nyilatkozva a Fidesz elnöke. Orbán Viktor megbeszélést folytatott Ivo Sanader horvát miniszterelnökkel is, akit biztosított arról, hogy Horvátország hosszabb távon is számíthat Magyarországra, függetlenül attól, hogy milyen összetételű a parlament és a kormány. vissza Körkörös csődhelyzet Magyar Nemzet 2005. október 26. 0:01 P ataky István Megbukott a Gyurcsány Ferenc által képviselt magyar szomszédságpolitika. Hangosan és látványosan. Az 1990es marosvásárhelyi pogrom előtti és utáni időkre emlékeztető magyarellenes kirohanások közepette a bukaresti törvényhozás felsőháza előb b megnyirbálta, majd leszavazta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által kezdeményezett kisebbségi törvénytervezetet. Történt mindez két nappal a nagy csinnadrattával megünnepelt magyar – román „megbékélés” után. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Rom ánia Párt elnöke a parlamenti pulpitust csapkodva nevezte terrorista szervezetnek a nem éppen radikalizmusáról híres RMDSZt, Ion Iliescu volt államfő pedig – immár szociáldemokrata szenátorként – arról beszélt felhevülten, hogy nincs még egy olyan ország Európában, ahol annyi jogot élvezhetnek a kisebbségek, mint Romániában. A kormánykoalíciós többség – az RMDSZ jelenlegi politikai partnerei – kerülték a nagy szavakat, ők csak szép csendesen kihátráltak a törvénytervezet mögül. A Konzervatív Párt se szó, s e beszéd csatlakozott az ellenzékhez a szavazáskor, de a nemzeti liberálisok és a demokraták táborából is bőven akadtak ellenző voksok. Bár a képviselőházban lehet még korrigálni a botrányos történéseket, Markó Béláék tökéletes csapdahelyzetbe lavírozták m agukat. Ha ugyanis kilépnek a koalícióból, s ezzel megbuktatják Calin Popescu Tariceanu kabinetjét, akkor új parlamenti választások felé sodorják Romániát, márpedig egy idő előtti megméretésen könnyen megtörténhet, hogy éppen saját magukat ütik el a törvén yhozásban való részvételtől. Az ötszázalékos bejutási küszöb ugyanis fenyegető bárdként lóg Markóék feje fölött. Népszerűségüknek pedig aligha tett jót Gyurcsány bukaresti és nagyváradi körülrajongása. Mindez persze nem menti a magyar miniszterelnök fele lősségét. Időben kellett volna felismerni, hogy Bukarest könnyen a magyarok megalázására használhatja fel a kisebbségi törvénytervezet körüli helyzetet, s teheti mindezt úgy, hogy az Európai Unió irányába nemcsak a budapesti gyors ratifikációt, de a „törté nelmi megbékélést” is büszkén lobogtatni tudja. Gyurcsány nem tiltakozott, nem is háborodott fel a keddi magyarellenes parlamenti hadjárat kapcsán. „Van egy rendkívül képlékeny román belpolitikai helyzet, amelyben nagyon sok téma van napirenden” – mondta a Magyar Rádiónak adott interjújában. Felhívta bukaresti kollégáját. Nem fogják elhinni, mit válaszolt Gyurcsány érdeklődésére Tariceanu. „Biztosította a magyar kormányfőt arról, hogy a képviselőházban a koalíció pártjai készek megszavazni a kisebbségi törv ényjavaslatot, amely garantálná a kulturális autonómiát az erdélyi magyarság számára” – idézet László Boglár miniszterelnöki sajtófőnöktől. Megnyugodhatunk… Aztán itt van egy friss adalék az ugyancsak „zökkenőmentes” magyar – szlovák viszonyhoz. A szlovák Markíza Televízió a kassai magyar főkonzulátus lehallgatásáról szóló tudósítást közölt. A budapesti külügyminisztérium – jó szomszédként, mintegy a bajba jutott pozsonyi vezetés segítségére sietve – azonnal cáfolta, hogy a kassai épületben lehallgató készü lék lenne. Ezzel szemben a szlovák kormánykoalícióhoz tartozó Magyar Koalíció Pártjának elnöke csak annyit mondott, nem hiszi, hogy egy esetleges lehallgatásról a kormányfő, Mikulás Dzurinda is tudott. „Az ilyen feltételezés eleve borzasztó lenne” – mondta Bugár Béla, aki elképzelhetőnek tartja, hogy a pozsonyi titkosszolgálat szemmel tartja a szlovákiai magyar politikusokat, mert tudni akarja, miről tájékoztatják a magyar diplomáciát. A lehallgatási botrány csak egy pikáns részlete az évek óta a vegetálás szintjén leledző magyar – szlovák államközi kapcsolatoknak. Hol van már az az idő, amikor az akkori magyar és a mostani szlovák miniszterelnök közösen avatta fel a Mária Valéria hidat? Ma az is csodaszámba menne, ha három év után létrejönne egy hivatalos két oldalú találkozó a két ország kormányfője között. 2002 novemberében Mikulás Dzurinda egy emlékezetes megbeszélésen elutasította a státustörvény kiürített változatát is, s hajthatatlanságával
