Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-25
12 elérhető segélytelefon, lassan egységes rendszerré válik a családon belüli erőszak elleni állami eszközrendszer. Gusztos elfogadta a választ, de további munkára kérte a tárc át, a távoltartás intézményének szükségességét emelte ki. Nem állítja helyre a kormány a megszüntetett kispostákat, de elkészít egy programot, amely megoldja a kistelepülések gondjait, és a kabinet tanulmányozza az ombudsman jelentését - ezt Csepeli Györ gy államtitkár válaszolta az MDFes Csáky András interpellációjára. Az SZDSZ a következő két hétben benyújtja a parlamentnek az önkormányzati képviselők számának felére csökkentésére vonatkozó javaslatait - jelentette be napirend előtt a párt frakcióvezetőhelyettese. Fodor Gábor megjegyezte, Orbán Viktor Fideszelnök nemr ég egy interjúban a helyhatósági képviselők számának hasonló mértékű csökkentéséről beszélt. Szerinte itt az alkalom, hogy a Fidesz tanúbizonyságát tegye, nemcsak beszél, hanem részt is vesz a programok megvalósításában. A gazdasági miniszter válaszában az t mondta, a jelentős politikai erők belátták, kisebb, hatékonyabb államot kell teremteni. A következő költségvetési évben - tette hozzá Kóka János - az ezt célzó lépések egy része megvalósul, hiszen a koalícióban ez ügyben egyetértés van. Nincs napirende n a Büntető Törvénykönyv úgynevezett eltereléssel kapcsolatos módosítása, a mostani szabályozás megállja a helyét - közölte Petrétei József igazságügyminiszter Gusztos Péter azonnali kérdésére válaszolva. A szabad demokrata képviselő szerint a jelenlegi s zabályozás az alkalmi kábítószer fogyasztókat is kereskedőként kezeli. Petrétei tájékoztatása szerint november 1ig befejezi az egészségügyi és a szociális tárca a kábítószerek differenciálását, amire az uniós szabályokkal harmonizáló törvény megalkotása m iatt van szükség. vissza Tizenötmillió ember igazságáról – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2005. október 21én Nagyváradon elmondott beszédének szerkesztett változata Népszava 2005. október 25. Hadd beszéljek három dolo gról. Az első egy életkép. Tegnap reggel miközben repülőgépünk ereszkedett a bukaresti repülőtér felé, már látni lehetett a házakat, az udvarokat, a portákat. És látni lehetett a munkába, iskolába siető embereket. Olyanokat, akik - onnan felülről nézve - é lhettek volna bárhol másutt is Európában. Aztán leszálltunk Bukarestben, és első utunk Snagovba vezetett, hogy megkoszorúzzuk vértanú miniszterelnökünk, Nagy Imre emlékművét. És miközben mentünk Snagov felé, áthaladtunk kéthárom kisebb falun. Az egyik f aluban, az árok partján egy idős asszony tolta a biciklijét, viseltes ruhában, hosszú, kék köpenyben, és kardigánban. Olyan volt, mint bármely asszony valahol Magyarországon, mondjuk Békés megyében, a Nyírségben, vagy valahol Csongrádban. Olyan asszony vo lt, akin látszott, hogy bizony sok terhet cipelt a vállán. Nyilván volt öröme, és volt bánata is az életben. Ha volt öröme, akkor mi volt az? Megtalálta a párját, gyerekei születtek, picit gyarapodtak, majd a gyerekek megtalálták az ő életük párját, és men t tovább, előre az élet. Nyilván voltak szép adventek, karácsonyok, keresztelők, voltak közös örömök. A bánatok hasonlóak voltak, mint nálunk. Aggodalom ezért vagy azért, ha esetleg nem jól mentek a dolgok. Be kell, valljam Önöknek, azt gondoltam ott, Sn agov felé, hogy ez az asszony - akiről fogalmam sincs, magyare vagy román, esetleg szász, vagy zsidó - vajon mit gondol az életről. Mit gondol rólunk, politikusokról? Azok a kérdések érdeklike őt, amelyektől a leghangosabb a mi világunk? Vagy azt mondja, hogy Ti, akik bennünket képviseltek, nektek egy dolgotok van: az, hogy legyen több nyugdíjam, hogy a gyerekeimnek legyen munkahelye, legyen nyugodtabb élet ebben az országban. Vajon tényleg az lenne ennek az asszonynak legnagyobb baja, hogy más nemzetis égű ember él a szomszédjában - ha magyar volt, akkor román, ha román volt, akkor magyar? Nem hiszem. Mi, politikusok akkor tesszük jól a dolgunkat, hogyha ezt soha nem tévesztjük szem elől. Hogy a mi bajunk ebben a térségben nem az, hogy ki román, és ki ma gyar. Sőt, amikor úgy gondoltuk, hogy ez a bajunk, akkor kiderült, hogy ebből csak még nagyobb bajokat csinálunk egymásnak. És nem igaz, hogy nem lehet megérteni - ezután a nyomorúságos és igazi sok szenvedést
