Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-18
8 Bordélyházban zongorista? Népszabadság • Tamás Ervin • 2005. október 18. Voltak a folyton historizáló bölcsészek, akiket egy Rosztovban (!) egyetemet végzett politikus csapata követetett, hogy az átadja a helyét néhány kollégiumi szoba lakójának, akinek a diplomáján alig száradt meg a tinta. Őket váltotta a bankárkormány, amelyik idő előtt ment, hogy jöhessenek a milliárdoso k, s mint vasárnap óta tudjuk, kabinetjüket egy olyan üzletember vezeti, aki egyszerre akar király és jobbágy lenni. Hogy melyik group az igazi, azt meghatározhatja a politikai szimpátia, vezetőjének karizmája, habitusa, sőt, remélhetően a teljesítmény is. A fenti minősítésekkel azonban, bár hangzatosak, nem megyünk semmire. Ha pedig egy miniszterelnök - legalábbis átvitt értelemben - egyszerre akar király és jobbágy lenni, jól teszi, mert részben ez a dolga. A stigmák "szétosztása" persze segíthet az elő ítéletalkotásban, és akár érdekes is lehet, hogy a két "messziről jött", nem az elit által "kitermelt" ember miként próbálja az általuk megtett utat magánál megmagyarázni, a másiknál megbélyegezni. Gyurcsány Ferencnél az üzletemberként való meggazdagodás állomásait firtatják, Orbán Viktor esetében pedig ellenfelei azt emelik ki, hogy vagyonosodása és kormányfői megbízatása egy időre esik, keményebben fogalmazva: hatalmi befolyásával visszaélt. Miközben elemi erővel folyik egymás víz alá nyomása, jó, ha a z urak tudják: saját táborukon kívül az emberek nagy része túllépett a rigmussá vált vádakon, masszív véleményük van a két vezér tollasodásának fázisairól éppúgy, mint a nevetségesen felkészületlen és a tárgyilagosságot teljességgel nélkülöző vizsgálóbizot tságokról, vagy éppen a nemtelen eszközök bevetéséről, lásd a friss APEHtörténetet. Nehéz megjósolni, hogy a sztereotípiák hadrendbe állítása végül kinek fog kedvezni, ám az, hogy ma már nemcsak maguk a sztereotípiák átlátszóak, hanem a kezelésük is - haj lok rá, hogy végül semlegesítik egymást, azaz a meccs nem ezen a pályán fog eldőlni. A hétvége részben e felismerés jegyében telt el, de Gyurcsány már korábban igyekezett az örökzöld témától eltérni és máshogy, másról beszélni. Elképzelhető, hogy ennek i s van szerepe abban, hogy a közvéleménykutatóknál javult a szocialisták megítélése. Tegyük azonban hozzá: a miniszterelnök nem is tehetett mást, mint azt, amit könyve előszavában fejteget: egyszerre próbálja a jelen számára kedvező folyamatait ecsetelni, valamint azzal foglalkozni, hogy mit gondol ő a jövő Magyarországáról. Mindezen túl a Gyurcsányoffenzíva a száz lépés sikerrel kecsegtető vagy kevésbé indokolható, de kirakatban jól mutató intézkedéseivel, a célok közérthető fölvázolásával, valamint a kül önböző csoportok számára nyújtott apró, de tetszetősnek tűnő ajándékcsomagokkal elérte a kívánt hatást: nincs többé "dumakormány". Gyurcsány Ferenc szándéka világos: a Fideszkommunikációt keresztbe kell vernie, ezzel párhuzamosan azt illusztrálnia, hogy a másik vezér, Orbán Viktor távol tartja magát érvei közvetlen megmérettetésétől. A tetemrehívás lényege: legyen vita ott, ahol annak helye van, szemtől szemben a Parlamentben. Hogy ki véli a megmegismételt eljárást arroganciának, és ki ítéli úgy, hogy é ppen ideje volt a demokrácia alapintézményének falai közé kényszeríteni az ellenzék vezérét, kideríthetetlen. Jobb tehát, ha a tényeknél maradva csupán annyit állapítunk meg, hogy bár Orbán nem vette föl a kesztyűt, mostanában többször foglalja el képvisel ői székét, mint korábban bármikor. Vasárnap más arcát mutatta az MSZP is. Egyrészt külsőségekben. Hogy az állampárti nagygyűlésfílingtől való látványos búcsú és az amerikai ízű Gyurcsánybevonulás mennyire riasztja az öregeket és fogja meg a fiatalabbaka t, kérdés - az azonban mindenképpen regisztrálható, hogy az ingyenes vérnyomásmérés ott maradt a Felvonulási téren, immáron a Fidesz égisze alatt. Ez jelzi, hogy a két nagy párt nagyon is tisztában van azzal, kiknek a voksait kell még begyűjtenie. A szocia listák rendezvényének másik, fontosabb eleme, hogy demonstrálta a szárnyak, különböző körök és áramlatok, valamint ambíciók közti kiegyezést, azaz a kormányfő a választások elé egy őt első emberként elfogadó és várhatóan egységesen fellépő párttal lép. A k onszenzust minden bizonnyal elsősorban annak köszönheti, hogy a kritikusai által túlságosan liberálisnak tartott arculat mostanában háttérbe szorult, s a szocialisták kedvére több szó és konkrét kezdeményezés került forgalomba arról, hogy a verseny és a sz olidaritás tulajdonképpen édestestvérek. A jövő évi költségvetés összeállításánál is látszik a kiegyezésre való törekvés, mert bár a friss bejelentések fedezete nem több 6070 milliárdnál, a korábban megszellőztetett kiadáscsökkentést, az állam komolyabb f ogyókúráját, a regionális reformokat elnapolták.
