Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-03
23 elsősorban a római Szentegyház tagja (vagy görög rítusú, vagy mohamedán), másodsorban X dominus vazallusa, vagy familiárisa, bretagnei vagy zalai, harmadsorban lovag, polgár vagy paraszt, negyedsorban a francia vagy a magyar korona alattvalója, híve, ötödsorban pedig ťfranciaŤ vagy ťmagyarŤ". A polgári társadalom kialakulásával a piac és a demokrácia egyre tágabb közösségekre terjesztette ki a bizalom szálait - messze túl a klánon, a valláson, de még a nyelven is. A közös kultúra és a kereskedelem egyre szorosabban fűztek össze a nemzetnek nevezett közö sségek tagjait. A testvér fogalma ismét bővült: testvér lett a nemzet minden tagja. A német a németet, a román a románt, a magyar a magyart tekintette testvérének. E közösség tagjának - azoknak is, akiket nem is ismerek - kijárt a bizalom és támogatás. Cse rében - a bajban - a visszautasítás kockázata nélkül számíthatok a segítségükre. A kapitalizmus azonban egy másik közösséget is kiformált, az osztályt. Ennek testvérisége éppen olyan valóságos, mint a nemzeté vagy a vallásé. Azokhoz hasonlóan meghatározta egy konkrét személy sorsát, sorstársainak és ellenségeinek körét. Sokak számára így az osztályhovatartozás vált egyedüli igazodási ponttá. Édesapám az 1930as években Németországban vándorolva pénze fogytán lemaradt a vonatról. Pénz és barátok híján az i smeretlen városban az ő egyetlen igazi közösségét kereste: a szakszervezetet. Kereshette volna a katolikus egyházat, vagy valamilyen magyar közösséget. De amikor identitására kérdeztek rá, nem útlevelét, hanem szakszervezeti könyvét vette elő. És a kért se gítséget megkapta: pénz adtak, elhelyezték, még ideiglenes munkát is szereztek. Így formálta a mindennapos élethelyzete hitét: támogatás és bizalom az "osztálytestvérnek", bárhol éljen is, és egyúttal gyűlölet az osztályellenségnek. Az osztálytestvériséget hirdető ideológia azonban éppolyan gyilkos ösztönnel utasította el a "másságot", mint az "egyedül igaz" hit, vagy a "mindenek felett álló" nemzet ideológiái. A politikai irányzatok csak abban különböztek, hogy míg a jobboldali mozgalmak inkább a nemzetre és a hitre, addig a baloldaliak inkább az osztályra helyezték a hangsúlyt. A "testvériség lépcsőin" feljebb lépkedve azonban a korábbi egynemű világ végérvényesen bonyolulttá vált. Az egyetlen testvériség helyébe sok "testvériség" lépett. Beethoven Schill er Örömódájának gyakran dúdolt, de többnyire át nem gondolt szavait használva: egyaránt "testvér lészen", aki ugyanúgy beszél, ugyanabban hisz, ugyanúgy viselkedik, ugyanott dolgozik, ugyanúgy vagy ugyanott él. Minden "testvériség" egyegy külön közösségre utal. A XXI. századtól tehát már nincs kizárólagos válasz a "ki vagyok?" kérdésre. A korábbi "egydimenziós" meghatározások - én német, én muzulmán, én proletár, én keresztény stb. vagyok" - a történelem során gyakran torkollottak tömeggyilkosságokba. A né pirtásokat mindig "egyedül igaz" ideológiák "igazolták". Az "egydimenziós" próféták megáldották a fegyvereket, az "egydimenziós" politikusok kijelölték az áldozatokat, az "egydimenziós" emberek pedig - hol lelkesen, hol csak kötelességből - irtották a "más okat". A XXI. században a "ki vagy" kérdése többnyire a mindennapok lényegtelen, felszínes viszonyaira utal: milyen zenét hallgatsz, milyen csapatnak szurkolsz, milyen divatot követsz? Ám választott és/vagy készen kapott identitásaink gyakran jó vagy ross z sorsunkat is befolyásolják. A WASP - fehér, angolszász, protestáns - az amerikai társadalom sikert ígérő "identitáscsomagja". Ellentétes előjelű - baljóslatú - identitáscsomagra utalt Iszak Bábel a barátját, Sinkó Ervint jellemezve: "Magyarnak lenni már magában is szerencsétlenség, de ez még valahogy megjárja. Magyarnak és zsidónak lenni azonban már kicsit több a soknál. Magyarnak és zsidónak, és kommunista magyar írónak lenni - ez valósággal perverzitás. De ma magyarnak, zsidónak, kommunista magyar íróna k, és hozzá jugoszláv állampolgárnak lenni ez ...(felülmúlhatatlan)." Az új évezredbe átlépve mindannyian egyre többfélék vagyunk. Azért is vágyunk Európára, mert - reményeink szerint - választási lehetőséget nyit az egyén előtt foglalkozásban, lakóhelyben, életmódban, hitekben és életprogramban egyaránt. Ezzel a nemzet, az osztály, a vallás korábban mindent eldöntő szerepei visszaszorultak, és választható opciókká váltak. E változatosság egyrészt színesebbé és élvezetesebbé teszi életünket, másrészt lehangoló bizonytalanságot idéz elő. Mindenesetre tudomásul kell vennünk: a "vagyvagy" társadalom végérvényesen elmúlt, és beköszöntött az "isis" társadalom kora. Sokan, sokféleképpen reagálunk erre. Kósa Ferenc neves filmrendező felesége japán. Az iskolában a tanító néni azt találta mondani gyermeküknek, Bálintnak: "akkor te mo st félig magyar, félig japán vagy". Mire Bálint önérzetesen így válaszolt: "Nem. Én nem félig magyar és félig japán vagyok, hanem egyrészt egészen magyar, másrészt egészen japán vagyok". Európa sorsát alapvetően befolyásoló kérdés, hogy e sokféleségből töb bségében harmonikus vagy identitászavarokkal küszködő személyiségek születneke. Én Fejtő Ferenccel együtt hiszek a sokféle identitás harmóniájának lehetőségében. vissza Szerbia zokon vette az EP feddését - "még csak ezu tán fog csattani az ostor Szerbia hátán" Magyar Hírlap, 2005. október 3. Szerző: J. Garai Béla
