Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-11
6 Az egyik adja, a másik elveszi című keddi cikkünkben írtuk: „Régi óhaja a romániai magyar történelmi egyházaknak egy olyan budapesti hajlék szerzésebérlése, ahol a magyar fővárosban ügyesbajos dolgaikkal, vagy egyszerűen csak reprezentációs céllal tartóz kodó egyházi emberek, küldöttek ellehetnek arra az időre, amíg ügyeik oda szólítják őket, nyilván a lehető legkisebb költségen.” Tegnap lapszámunkban megszólaltattuk egyik egyházi elöljárónkat, Tőkés László királyhágómelléki református püspököt, aki egyebe k mellett elmondta, hogy „egyházdiplomáciai szempontból sem lenne közömbös, hogy otthon lehessünk Budapesten. A püspök a munkatársunknak adott interjúban elmesélte az ügy történetét, rávilágított annak egyházi, jogi, politikai és etikai vonzataira, kifejtv e: egyrészt azt nem értik az erdélyi magyar egyházfők, hogy az Orbánkormány meghozta 2001. évi pozitív döntést az örökébe lépő Medgyessykormány miért tette semmissé, másrészt azt sem, hogy az ügyben megkeresett magyarországi tisztségviselők miért nem adn ak érdemi választ arra a kérdésre, hogy mi is most a helyzet azzal az ingatlannal, amelyet tudtukkal a fent említett céllal közpénzen beszereztek és belakhatóvá tettek azok, akik egy kormányrendelettel erre kötelezve lettek. Ugyanis mint arról beszámoltunk , egyházaink megfogalmazott elvárása beteljesülni látszott azzal, hogy a magyar kormány 2001. évi 2359es számú határozatával elrendelte: „A romániai magyar nyelvű egyházak számára juttatandó ingatlanhasználat biztosítása érdekében a Kincstári Vagyoni Igaz gatóság – a közbeszerzési eljárás tekintetében a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága bevonásával, továbbá az ingatlan megfelelősége tekintetében a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének egyetértésével – vásároljon megfelelő ingatlan t.” Elrendelte még a kormányhatározat, hogy „a Kincstári Vagyoni Igazgatóság jelölje ki a Határon Túli Magyarok Hivatalát az ingatlanvagyon kezelőjévé”, valamint hogy a HTMH – a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága által lefolytatott k özbeszerzési eljárás keretében – „gondoskodjon az ingatlan felújításáról, átalakításáról és megfelelő berendezéséről. Végül azt is törvényerőre emelte az Orbánkormány ominózus határozata 2001. december 10én, hogy „az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. – a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal és a HTMHval kötött együttműködési megállapodás alapján – biztosítsa z előző pontokban foglalt feladatok végrehajtásának költségeit, amelynek értéke legfeljebb 600 millió Ft + áfa.” A kormányhatározat ezenkívül hat áridőket és felelősöket is megjelölt, mégpedig úgy, hogy a kiszemelt, megszerzett és berendezett reprezentatív ingatlan még a döntést hozó kormányzat mandátumának lejárta előtt az kedvezményezett erdélyi történelmi egyházak rendelkezésére álljon. Ám a sors és a politikai akarat közbeszólt. Az ingatlan megvan, sőt nem is egy, hanem kettő – egy kastélyszerű elegáns vendégház és egy modern, de nem hivalkodó irodaépület a magyar főváros XII. kerületében, az Eötvös utca 1315. szám alatt – , mindkettő rendbe van téve, szemtanúk szerint funkcionálisak, ám mindmáig lakatlanok. Hogy milyen rendeltetést szán nekik a tulajdonos magyar állam és a kezelésükkel megbízott HTMH, ne tudni, de igyekszünk a végére járni. Már csak azért is, mert mint megtudtuk, már laktak bennü k és használták őket, mégpedig nem is akárkik: például az a Szatmári Tibor, aki afféle RMDSZkövetként működött huzamosabb ideig Magyarországon, mígnem kegyvesztett lett, majd kémbotrányba keveredett. De az is lehet, hogy fordítva. Az egyházainknak szánt budapesti hajlékban az RMDSZ „követe” lakott Régi óhaja a romániai magyar történelmi egyházaknak egy olyan rezidenciához való jutás, amelyben a magyar fővárosban ügyesbajos dolgaikkal, vagy egyszerűen csak reprezentációs céllal tartózkodó egyházi emberek , küldöttek ellehetnek arra az időre, amíg ügyeik Budapestre szólítják őket. Előző lapszámainkban beszámoltunk róla, hogy az Orbánkormány intézkedett, az ingatlant beszerezték, sőt nem is egyet, hanem kettőt – egy kastélyszerű elegáns vendégházat és egy m odern, de nem hivalkodó irodaépületet a magyar főváros XII. kerületében, az Eötvös út 1315. szám alatt – , mindkettő rendbe van téve, szemtanúk szerint funkcionálisak, ám mindmáig lakatlanok. De nem mindig voltak azok. Amikor ugyanis a Szatmári Tiborhoz, é s nejéhez, Ildikóhoz fűződő állítólagos románmagyar kémügy kirobbant idén augusztusban, az egyik magyarországi újság megírta: Szatmáriék Budapestre kerülésük után huzamosabb ideig a Határon Túli Magyarok Hivatala kezelésében lévő Eötvös úti vendégházban l aktak, a Svábhegyen. Ezt azóta senki sem cáfolta. Lássuk, mit lehet tudni a szóban forgó ingatlanokról. A 2001. december 10i kormányrendeletet teljesítendő a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) ajánlati felhívást tett közzé – de csak 2002. április 3án! – „ingatlan tulajdonjogának megszerzésére”, megbízva a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságot, hogy egy legalább 800 négyzetméteres vendégházat és egy irodai célra alkalmas eladó ingatlanegyüttest keressen a magyar fővárosban. A beérkeze tt ajánlatokat csak negyed év múlva, június 28án bírálta el a Határon Túli Magyarok Hivatalában egy bizottság, közben már lezajlott Magyarországon a kormányváltás. Az öt ajánlat közül
