Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-08
18 Végel László kiemelkedő vajdasági értelmiségi, gyanúsnak nevezi az ilyen koalíciókat, mert a közvélemény soha semmit nem tud meg a megállapodások tartalmáról. Pavel Domonji, a Helsinki Emberi Jogi Bizottság képviselője is úgy véli, nehezen bizonyíthatóak a tisztségek körüli kiegyezések. "Természetesen mindenki titkolni fogja, mi az ára a politikai engedményeknek és kereskedelmeknek. Azt senki nem mondja meg, hogy dollárokról, eurókról, lakásokról, földterületekről, vagy éppen a bűnvádi feljelentések elfektetéséről vane szó, mert szinte valamennyi szerbiai politikus elkötelezte magát egymásnak még Slobodan Milošević idejében." Goran Bašić, az etnikumokat vizsgáló központ igazg atója gyanakvással fogadja azokat, akik a kisebbségeket képviselhetnék a következő szerbiai parlamentben. "Nem vagyok biztos abban, hogy a magyar és a bosnyák pártok képviselői, akik a DS segítségével juthatnának be a parlamentbe, a többi húsz kisebbség é rdekei mellett is kiállnának. Sőt, még a saját kisebbségük mellett sem, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják: a legtöbb, amit megtesznek a miniszteri és más köztisztségek elfoglalása." – mondja Bašić. A koalíciók létrehozásával egyidőben – erre uta lnak a vallomások Vajdaságszerte – mindennapos a csendes kereskedelem, amikor a nagy pártokba való belépésért cserébe munkahelyi előléptetés vagy nagyobb fizetés jár. Nem ritka a fenyegetés meg a zsarolás sem. A nagy pártok képviselői egytőlen egyig cáfo lják ezt, mondván, hogy pártjaik sohasem zsarolták a kisebbségieket és nem is ígérgettek nekik semmit. Ám C.B., alibunári magas képzettségű román nemzetiségű, aki nemrég tagja lett a szerbiai miniszterelnök Vojislav Koštunica Szerbiai Demokrata Pártjának (DSS), ennek az ellenkezőjét állítja. Azért lépett be a pártba, mert állítása szerint ez volt az egyedüli módja annak, hogy a szakmájában dolgozhasson. »Amíg nem lettem a DSS tagja, a környezetem úgy tekintett rám, mint egy bolond román nőre, aki Szerbia ellen van, mert jogainak érvényesítését követeli. A DSSbe való belépésem után nyíltan követeltem, majd meg is kaptam a jobb munkahelyet a szakmámban, nagyobb városban, nagyobb fizetést is kapok. Egyszerre tisztelt szakértő is lettem.« A DSSben azt állít ják, nem vezetnek nyilvántartást arról, hogy hány kisebbségi tagjuk van, mert számukra Szerbia minden polgára egyenlő. Ám a szerbiai szinten hatalmi pártnak egyetlen kisebbségi parlamenti képviselője sincs. Velibor Radušinović, a DSS magas rangú tisztségv iselője ezt azzal magyarázza, hogy a képviselőjelölteket nem a nemzeti hovatartozás, hanem a szakértelem alapján válogatják. »Nem akartuk képviselőinket szerbekre és nem szerbekre osztani, habár úgy történt, hogy nincs nem szerb származású honatyánk. Ez ne m volt szándékos.« Maria, egy pancsovai vállalat titkárnője, szintén román nemzetiségű. Elmondása szerint senki nem kényszerítette közvetlenül arra, hogy belépjen a DSbe, semmit se ígértek neki, de mégis belépett, hogy ezzel segítsen a férjének. »Akkor l éptem be a DSbe, amikor megtudtam, hogy a férjem főnöke, aki szintén e párt tagja, szitkokat szórt a férjemre, mert velem, egy románnal, házasodott meg. Nem tudjuk, hogy ez csak egy vicc volte, de meg sem mertük kérdezni, így mindketten beléptünk a DSbe , hogy bebizonyítsuk: szeretjük Szerbiát« -- meséli Maria. A DSben is azt mondják, nem viselnek gondot arról, hogy hány kisebbségi van a tagjaik között és hangsúlyozzák, hogy ez a párt kifejezetten polgári irányultságú. A radikálisok valamivel keményebbe n lobbiznak. Közvetlen párttagsági felszólítást kapott a fiatal nagykikindai roma, Suzana S. A városban hatalmon levő radikálisok nyíltan munkahelyet kínáltak neki, ha belép a pártba. Suzana szavai szerint: »Ez egy cipőüzletben történt. Olyan érzésem volt, hogy tudták, jönni fogok, mert már előkészítették a belépési nyilatkozatot, amelyet a kezembe nyomtak. Azt mondták, ott rögtön írjam alá és találnak nekem munkát, amilyet akarok«. Suzana nem lépett be, a nagykikindai radikálisok képviselői pedig lehetség esnek tartják, hogy voltak ilyen kísérletek, de azt mondják: ez nem része a párt stratégiájának. Branislav Blažić, Nagykikinda polgármestere, az SRS magas rangú tisztségviselője a BIRNnek azt nyilatkozta, hogy pártja minden helyi tagja önként csatlakozot t. Továbbá azt, hogy a SRS helyi tagjainak 13 százaléka magyar. Egyikük, Kismárton Ottó, tavaly a nagykikindai képviselőtestület elnöke lett, és Blažić azt állítja, először történt meg, hogy egy magyar lássa el a a tisztséget.« Az SRS indítványára alakult meg a helyi roma iroda is, amelyet a roma Tomo Lakatos irányít, aki szintén a párt tagja – hangsúlyozza Blažić. Az idén januárban pedig megnyílt a kisebbségi iroda is, melynek elnöke Dudás József magyar és SRStag. Más szerbiai parlamenti pártokkal ellen tétben, az SRSnek vannak kisebbségi honatyái is. Sulejman Spaho muzulmán, a bolgár Sztefan Zsankov pedig a szerb parlament egyik alelnöke.
