Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-06
34 Reméljük, hogy a bejelentés egy lépés a kettős állampolgárság felé – összességében így kommentálták a határon túli magyar vezetők a Külügyminisztérium bejelentését. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ ) elnöke lapunknak kifejtette: a javaslatokban nincsenek új pontok. Hozzátette: üdvözlik a kezdeményezést, ugyanakkor felhívta a figyelmet: ez nem váltja ki a kettős állampolgárságot, amelyhez továbbra is ragaszkodnak a határon túli magyarok. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke abban látta a nemzeti vízum jelentőségét, hogy az megkönnyíti a vajdasági és a kárpátaljai magyarok beutazását az anyaországba. Hozzátette: azzal, hogy a mostani 3 hónapos itteni tartózkodás helyett 6 hó napos határidőt ad a vízum, ez kedvezményt jelent az erdélyi magyaroknak is. Ugyanakkor ő is nyomatékosította: a kettős állampolgárságra továbbra is számítanak a határon túliak. Szakács Árpád vissza Kis lépés a magyarságnak R eggel, 2005.október 6. Kommentár Nem egyenértékű a kettős állampolgársággal – ez az, amit a januártól bevezetendő nemzeti vízumról elmondhatunk, függetlenül attól, hogyan szavaztunk december ötödikén (illetve szavaztunke egyáltalán). A kormány, illetve a kormánypártok akkori sikerük után a folyamatos lelkiismeretfurdalás állapotában vannak. Úgy gondolják, és különösen a kormányfő gondolja úgy, hogy miután a kollektíven megadható kettős állampolgárság elleni szavazásra buzdított, valamit tennie kell a hat áron túli magyarság érdekében. Helyes. És az is helyes, hogy ebből a lelki tusából most egy hasznos, jelentős gyakorlati előnyökkel járó megoldás jött ki, mégpedig az öt évre megadható nemzeti vízum intézménye. Külön előnye, hogy 2007től, amikor Magyarors zág a schengeni térség tagja lesz, a nemzeti vízummal rendelkezők beléphetnek vele a „határok nélküli Európába”. A ma vízumköteles vajdasági és kárpátaljai magyarság számára ez alapvető lehetőség a kapcsolattartásra az anyaországgal. Az erdélyiek és a horv átországiak számára pedig biztonság és kényelem, hiszen egy hoszszabbítással ötéves vízumhoz lehet jutni. A kettős állampolgárság bonyolult, és érzelmekkel túltelített ügye ezzel nincs megoldva, hiszen a határon túli magyar szervezetek azt továbbra is szor galmazzák, és ha például a magyarországi jobboldal kerül kormányra, kénytelen lesz rá valamit válaszolni. A nemzeti vízum azonban előrelépés és a baloldali kormány érdeme. Ha tehát a határon túli magyarság ügyét a hazai politikai színtéren a szavazatokért folytatott harc terepének tekintjük (sokszor tűnik így), akkor a kormánypártok szereztek néhány pontot. De ha ilyen előnyökkel járnak, akkor van értelme a vitáknak. Csak egy dologtól félhetünk: nehogy megint kiderüljön, hogy az EUval egyáltalán nincs úgy egyeztetve a magyar nemzeti vízum ügye, ahogyan azt most állítják. vissza Újvári Miklós Ki a magyar Mély Torok? Reggel, 2005.október 6. Pelle János a Mucuskagateről - A szerző író, újságíró A „Mucuskagate” fejleménye it olvasva sokakban merül fel a kérdés: honnan jut hozzá a sajtó ezekhez a szigorúan bizalmas, kompromittáló információkhoz? Feltehetőleg idehaza is dolgozik egy Mély Torok nevű munkatárs, ő szellőzteti meg a kényes titkokat. Ugyanazt teszi, mint az FBI eg ykori igazgatóhelyettese, aki az 1972ben készült Deep Throat című amerikai pornófilm címe mögé bújt, és a Watergateügyről „súgott” két washingtoni újságírónak, elindítva ezzel a nyomozást, ami később Richard Nixon lemondásához vezetett. A most kilencvene gy éves Mark Feltet, aki idén nyárig megőrizte inkognitóját, munkatársai most is árulónak tartják. De mi lesz a magyar Mély Torok sorsa? Egyáltalán, megtudjuke valaha, hogy ki és miért szivárogtat ki a politikusainkról primitív és gusztustalan pletykákat? Elképesztő, ahogy a hivatalos magyar szervek reagálnak ezekre hírekre. Nem cáfolják, bizonyára azért, mert vagy nem akarnak egy másik információra hivatkozni, vagy mert az állítások igazak, csak nem akarják beismerni. Ezért „államtitoksértést” emlegetnek, és gőzerővel megpróbálják felderíteni, „ki teregette ki a szennyest”. Csakhogy ezek a „leleplezések” jórészt külföldi, nehezen azonosítható szerverekről, interneten kerülnek a különböző hazai és külföldi lapokhoz, forrásukat lehetetlen felderíteni. Ezért a publicisták nyomban elkezdik nyilvánosan találgatni: kinek áll érdekében, hogy a tény nyilvánosságra kerüljön? Régen tudjuk, hogy nem érdemes ezekben az ügyekben a kiszivárogtatók után kutatni,
