Reggeli Sajtófigyelő, 2005. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-10-05
27 megjelent írás kémkedésnek kikiáltott botrányt robbantott. Előbb csak nevek nélkül, amúgy titokzatosan. Másnap azonban kiderült, hogy egy Budapesten dolgozó erdélyi házaspárról van szó. A közvetl en ismerősei által Szatyinak mondott Szatmári Tiborról, és feleségéről, Ildikóról. A romániai magyar sajtó is napokig visszhangozta a történetet. A Kolozsvárt megjelenő országos napilap, a Krónika napról napra követte az eseményeket. Nemkülönben az ugyancs ak kolozsvári Szabadság. Utóbbi hírmagyarázója úgy véli, az előzmények 2003 őszéig nyúlnak vissza, amikor az Erdélyi Riportban megjelent adatok miatt Szász Jenő udvarhelyi polgármester beperelte a lapot. Ez azonban olyan bizonyítékokkal állt elő, melyekről a Fidesz nyomban megállapíthatta, ezekhez csak Magyarországon, az Illyés Közalapítványnál és a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) férhettek hozzá. Ezután kezdtek keringeni Erdélyben hírek arról, hogy Szatmári Tibor és felesége kém, a megfelelő papír okat ők szerezték meg és juttatták el az Erdélyi Riportnak. Ezt alátámasztja az is, hogy Szatmári Tibor az elsők között volt, akik Tőkés László püspököt és a szellemi irányítása alatt állókat az RMDSZben nyíltan és hevesen bírálta. A Fidesz tehát most hoz zálátott, hogy bosszút álljon azokon, akik az adatokat szolgáltatták. Egyre hangosabban beszéltek a kémügyről, melyet hónapokkal ezelőtt a kolozsvári Transindex világhálós lap közölt először. Így a hírmagyarázó. A Krónika úgy értesült, hogy Markó Béla RMDS Zelnök korábban felháborodottan kérte számon Verestóy Attila szenátortól, „miért nem tájékozódott időben arról, hogy Szatmári Tibor a hírszerzés embere”. Verestóy ugyanis annak a parlamenti bizottságnak az RMDSZes tagja, amelyik a szenátus és a képviselő ház részéről a Román Hírszerző Szolgálatot (RHSZ) ellenőrzi. A román lapok nem szenteltek túl nagy figyelmet a kérdésnek. Igen „eredeti” meglátással hozakodott elő a magyarbarátsággal a legnagyobb jóindulattal sem vádolható kolozsvári Adevarul de Cluj ('ko lozsvári igazság'). A magyarok, a szex és a kémkedés című írás szerzője kifejti, az egész botrány a magyar titkosszolgálatok és a jobboldali politikai körök műve az MN közvetítésével. Célja Románia hitelének rontása. A magyar Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) önmagát felülmúlva ügyelt arra, hogy a sajtón keresztül a hír eljusson az illetékes NATO- és EUfülekhez. Az írás szerzője összefüggést lát a kémügy és Orbán Viktor washingtoni nyilatkozata között, mely szerint Románia KözépKeletEurópa ingatag tényezője . A fővárosi Gandul ('a gondolat') és az Evenimentul zilei ('a nap eseménye', EZ) megkérdezte a legnagyobb román titkosszolgálatok képviselőit, mit tudnak a kérdésről. Mind az RHSZ, mind a Külföldi Hírszerző Szolgálat (KHSZ) illetékese azt felelte, újságok ban közölt hírekről nem nyilatkozik. Az ügyben jogosultabb KHSZ illetékese képtelenségnek nevezte a Magyar Nemzetben közölteket. Cáfolta a magyar sajtó által korábban terjesztett híreket, melyek szerint a román titkosszolgálatok rendkívül tevékenyek Magyar országon. Szerinte nagyon is jó a kapcsolat a két ország hírszerzőkémelhárító szervezetei között. Norica Nicolai liberális szenátor súlyosnak nevezte, hogy két román állampolgárt kémkedéssel vádolnak Magyarországon. Úgy vélte, a történet szükségessé tesz i a román titkosszolgálatok reformját, és már csak azért is ki kell vizsgálni az ügyet, mert ebben két NATOtagállam érintett. Gorka Sebestyén magyarországi nemzetbiztonsági elemző a Krónikának elmondta, nincs barátságos titkosszolgálat. A román titkosszol gálatok igen tevékenyek a térségben, így Magyarországon is, mivel a magyar nemzeti érdekek nem egyeznek a román nemzeti érdekekkel. „Naívság azt állítani, hogy NATOtagállamként két ország nem figyeli meg egymást. Az elmúlt 15 év alatt például több francia és német kém bukkant föl NagyBritanniában”. Különben a román megfigyelést Magyarország is viszonozza, főleg ott, ahol magyar érdekeltségek vannak – tette hozzá. Néhány elektronikus levélben terjesztett anyag azt látszik bizonyítani, hogy Szatmári Ildikó valóban bizalmas viszonyban volt Magyar Bálint oktatási miniszterrel. Ez egy telefonlehallgatási jegyzőkönyv, melyet a bukaresti Cotidianul ('a napilap') és a Transindex közölt. Formailag az NBH jelentésének tűnik. Egy Magyar Bálint és egy Lorin fedőnevű megfigyelt személy közti beszélgetést tartalmaz. Magyar Bálint hivatali telefonjáról hívott, Lorin telefonszáma pedig azonos Szatmári Ildikó hivatali telefonjának számával. A beszélgetést a Transindex így jellemzi: „a szövegek hangulata visszafogottan erot ikus, gyakran nem szól semmiről, utalások, félmondatok, sóhajok, szünetek, találkozóegyeztetések”. A Cotidianul titkosszolgálati szakértőt kért fel a szöveg elemzésére. Ez több olyan elemet is talált a jelentésben, amelyek megkérdőjelezik annak hitelesség ét. Például a felvétel ideje 2005. május 18., miközben a keltezése 2004. május 24., és az azonosító számok sem egyeznek. A bukaresti lapok közül az említett EZ foglalkozott legkimerítőbben az üggyel. Augusztus 23i, az esetről közölt első írásában Mata Har inak nevezi a titokzatos hölgyet, aki bensőséges viszonyt folytatott a HTMH igazgatójával és két miniszterrel, és ezt a nevet használja a későbbiekben is. Amint a lap írja, szép nők magas körökbe való csempészése régi módszere a titkosszolgálatoknak. „Nem veszem figyelembe az újságokat. Nem magyarázom a megjelenteket. Ne erősködjenek, mert gyűlésről tartanak vissza” – mondta ingerülten Radu Timofte, az RHSZ főnöke. „Nem vagyok sajtóügynökség” – így Mihai
