Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-30
25 A 2003 óta többkevesebb rendszerességgel zajló vajdasági magyarverések sorozata nem államilag irányított erőszak eredménye, „ugyanakkor a szerb rendőrség és az ügyészség elfogadhatatlan módon áll az atrocitásokhoz, a szerb média pedig agyonhallgatja azokat” – hangzott el az Országgyűlés külügyi bizottságának magyarverésekkel foglalko zó ülésén, miközben az Európai Parlament az uniós támogatások csökkentésével, illetve az integrációs folyamat befagyasztásával fenyegette meg a tehetetlenkedő szerb államot. A bizottságot tájékoztató Gémesi Ferenc helyettes külügyi államtitkár kijelentett e: a magyar diplomácia minden lehetséges kétoldalú és nemzetközi fórumon jelzi, hogy konkrét és gyors lépéseket vár a szerbiai hatóságoktól; a kérdés Boris Tadic szerb elnök jövő heti budapesti látogatásán is téma lesz, és októberben várhatóan újra összeül a magyarszerb kisebbségi vegyes bizottság. Németh Zsolt fideszes bizottsági elnök szerint a magyarverések „hátterében álló szerbiai politikai erők célja a vajdasági magyarság pszichikai nyomás alatt tartása, a puha etnikai tisztogatás”; a megoldás pedi g „az autonómia létrehozása” lenne, mivel ebben az esetben magyarok kerülhetnének a hatóságok, bíróságok, rendőrség kötelékébe, amivel elérhető lenne, hogy "ne lehessen büntetlenül bántalmazni a vajdasági magyarokat". Ám a helyi magyar vezetők elképzelés e markánsan eltér az autonómia minőségéről. Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt vezetője a vajdasági magyarság etnikai alapú autonómiáját szorgalmazta, míg Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja a tartomány terület alap ú autonómiájának támogatását kérte a magyar kormánytól és a pártoktól. Mi a magyarverés? A magyar sajtóban 20032004 során a vajdasági magyarokat ért támadásokkal kapcsolatban vált használatossá a kifejezés, amely a konkrét fizikai erőszak mellett szid almazást, idegengyűlölő falfirkákat és temetőrongálást is jelent. Az amerikai székhelyű Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) 2003. január óta összesen 124 kisebbségellenes incidenst dokumentált névvel és konkrét esetleírásokkal; helyi magyar szerveze tek azonban csak 2004 márciusa és szeptembere között közel 300 magyarellenes incidenst jegyeztek fel az északszerbiai tartományban. Mindehhez járul a más vajdasági nemzetiségekkel, mindenekelőtt a helyi horvátokkal, továbbá szlovákokkal, ruszinokkal és ro mánokkal szembeni atrocitások sorozata – derül ki Beszélő című folyóiratban idén év elején a témáról közölt tanulmányból. A 2004 őszén bekövetkezett átmeneti javulás után idén év elején – éppen akkor, amikor az Európai Parlament delegációja a tartományba n vizsgálódott helyzetről – újabb két magyar fiatalt ért atrocitás. Augusztus végén Kasza József vajdasági magyar politikus házát érte kézigránáttámadás; a legutóbb pedig egy kocsmai veszekedést követő gyilkosság magyar áldozata borzolta a kedélyeket. Az egyre fenyegetőbb vajdasági helyzet alapvető oka a tartomány etnikai viszonyainak a nyolcvanas évek vége óta bekövetkezett megváltozása. A délszláv háború és a katonai behívó, valamint a romló életkörülmények elől menekülve több mint félszázezer magyar hagyta el a régiót (hasonló folyamat játszódott le a többi kisebbségnél is); miközben a délszláv háborúkban sorra elszenvedett szerb vereségek nyomán egyre több (300 ezer és félmillió főnyire becsült) horvátországi, boszniai, majd 1999 után koszovói szerb menekült érkezett a tartományba. A kilencvenes évek délszláv háborúiért felelős Milosevicrezsim bukása átmenetileg a Vajdaságban is enyhítette a nemzetiségi feszültségeket; a 2000es tartományi választás után a szerb nacionalizmus helyett a tartományi a utonómia kiszélesítése került a helyi politika középpontjába. 2004ben azonban – párhuzamosan a nacionalisták egész Szerbiára jellemző térnyerésével – a Vajdaságban is a nacionalista Szerb Radikális Párt nyerte a tartományi választásokat. Diplomácia A magyar diplomácia közvetlenül a magyarellenes atrocitások elszaporodása után, 2004 áprilisában tette meg az első lépéseket az ügyben. Kovács László akkori külügyminiszter 2004 tavaszánnyarán több alkalommal kérte
