Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-22
14 Kostunica egy független belgrádi tévétársaságnak adott szerdai interjúban azt hangoztatta, hogy Szerbia számára létfontosságú, hogy erősítse a Hágával való együttműködést, ami alatt elsősorban a vádlottak kiadatása értendő. A kormányfő meggyőződését fejezte ki, hogy Brüsszel nem teszi függővé Mladic kiadatásától a társulási és stabilitási szerződés aláírásáról szóló tárgyalások kezdetét, legfeljebb a megállapodás aláírása csúszhat emiatt. Kostunica bizonyos abban, hogy o któberben - a milosevici uralom megdöntésének ötödik évfordulóján - megkezdődnek a társulási tárgyalások, de nyilatkozatából az is kitűnt, hogy Mladic addig aligha lesz Hágában. Az NT főügyészének szóvivője, Florance Hartmann ugyanakkor azt állítja, Kostun ica ígéretet tett arra, hogy a srebrenicai népirtás főbűnösének tartott tábornok az ötéves évfordulóig, október 5ig Hágában lesz, ezért szerinte Belgrádnak még két hete van arra, hogy teljesítse fogadalmát. Carla Del Ponte hágai főügyész a minap úgy fogla lt állást, hogy Brüsszelnek nem lenne szabad megkezdenie a tárgyalásokat Belgráddal, amíg Mladic szökésben van. Az EU tanácsának elvileg október 3án kell döntést hoznia erről, de a hágai ügyekben talán legjártasabb belgrádi szakértő, Jovan Simic közt ársasági elnöki tanácsadó azt mondta a Gradjanski List című újvidéki napilapnak adott szerdai nyilatkozatában, hogy Szerbiában "senki sem keresi komolyan" Mladicot, ezért irreális azt elvárni, hogy a tábornokot október 5ig vagy akár a daytoni egyezmény al áírásának tizedik évfordulójáig, december 14ig kiadják Hágának. vissza Orális válság - avagy: hol a határ a politikai újságírásban? Hírszerző.hu 2005. szeptember 22. 07:30 Gavra Gábor Amikor kora tavasszal meghalljuk a magyarországi média züllése fölött kesergő szélsőpolgári megmondó emberek kórusát a balliberális szennyújságírásnak a társadalmi erkölcsre gyakorolt kártékony hatásáról, jusson eszünkbe: a politikai sajtóban a Magyar Nemzet nyitott utat a magánéleti kérdé sek bizonyítékok nélküli vádaskodással egybekötött taglalásának. A múlt héten a nyilvánosság szinte teljes közönye mellett derült ki, hogy a román hírszerzéssel kapcsolatba hozott Szatmáriházaspár – a Nemzetbiztonsági Hivatalnak Nemzeti Nyomozó Iroda ré szére adott tájékoztatása szerint – nem kémkedett. Az elmúlt hetekben többször foglalkoztunk már a „Szatmáriügy” politikai vonatkozásaival, Szatmári Tibor 2002 és 2004 között Budapesten játszott RMDSZlobbista szerepével, a magyarországi pártokhoz fűződő viszonyával és egykori megbízói kínos feszengésével az ügy napvilágra kerülése után. Kevesebb szó esett a magyar nyilvánosság kémtörténetbeli szerepéről. Pedig a Szatmáriügy magyarországi kezelése annak iskolapéldája volt, hogy hogyan lehet – ha másképp nem, hát a közszereplők szexuális szokásainak bonc olgatásával – a ki lopott többet kormányon – ki privatizál intenzívebben – kinek vannak erősebb diktatórikus hajlamai – ki szabadít az országra 23 millió román / 1 milliárd 300millió kínai bevándorlót kérdésköröktől megviselt magyar választó érdeklődését f ölkelteni a belpolitika iránt. A Magyar Nemzet augusztus 22én robbantotta ki „az országból kiszorított”, „kémkedéssel gyanúsított” házaspár sztoriját. Ahogy a Transindex az „ügy” első hetében fogalmazott: a polgári napilap „labda nélkül szervált ászt”, hiszen állításai közül sem a kémkedésre, sem az országból történt kiszorításra vonatkozó nem állta meg a helyét. Ám a magyar nyilvánosság készpénznek vette a bizonyítékok nélkül tálalt „sztorit” és kapva kapott az alkalmon, hogy részt vegyen a rendszervált ás utáni első politikai szexbotrány „felgöngyölítésében”. A hazai bulvársajtó alkalmanként korábban is foglalkozott politikusok magánéletével: Deutsch Tamás házasságon kívüli gyermekének születése, majd az exminiszter válása hetekig uralta a bulvárnapil apok első oldalát. Azon viszont már rajta vesztett a Blikk, amikor 2002 elején azzal hozta hírbe Kósa Lajos debreceni polgármestert, hogy pénzért vette igénybe egy prostituált szolgáltatásait. Az úgynevezett politikai sajtó azonban most lépte át azt a ha tárt, amely a közszereplők magánéletét eddig elválasztotta a nyilvánosságtól. Az elmúlt években az oktatási reform elindításával és időnkénti súlyos hibáival egyaránt nagy figyelmet keltő Magyar Bálintnak ezúttal igaza van: mivel nemzetbiztonsági kockázat nem merült fel az ügyben, a Szatmári Ildikóval folytatott vagy nem folytatott viszonya a magánügye.
