Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-06
24 A megkérdezett határon túli politikusok egybehangzóan azt mondták: a miniszterelnök szóbeli javaslatairól tartalmilag nem kívánnak véleményt mondani, és álláspontjukat csak a konkrét anyagok ismeretében fejtik ki. Budapesti látogatása alkalmával Markó Bé la találkozott Hiller Istvánnal, az MSZP, és Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is. vissza A török játszma Világgazdaság 20050906 Szerző: Fóris György Az EU – török játszmában eligazodni azért borzasztó nehéz, mert mind enki valami mástól tart, és másban lát előnyöket. Mi több, az sem ritka, hogy valaki mással érvel, és mást tart ténylegesen is lényeges szempontnak. Az már csak ráadás, hogy a helyi (görög, török, ciprusi) szereplők folyamatosan még tovább keverik a kártyá t, miközben a magát stratégiailag érintettnek tekintő amerikai kormány is – nehezen ignorálható módon… – lobbizik a saját prioritásai mentén. Valójában a kérdéskörnek – mint a hagymának – soksok, egymást fedő rétege van. A legfelsőt jelenti a török tagsá g költsége: az elmaradott régiók felzárkóztatása és az agrárium finanszírozása. Ez azonban szakértők szerint igazából csinált probléma. Ha igazán muszáj, és ha feszítő politikai prioritások kényszerítenek rá, mindig elő lehet teremteni néhány tucat milliár d eurót. Az is fals, amikor – felemlegetve immár a második „hagymaréteget” – valaki a török munkavállalók millióitól tart. Nos, aki akart, az már régesrégen áttelepült. A továbbiakban az anatóliai paraszt ugyanúgy nem Malmőben fog megélhetést keresni, aho gy a nyírségi munkanélküli sem hajlandó még a Dunántúlra sem menni valami jobb munkalehetőségért. Fogósabb kérdés a vallási, kulturális különbség. Szakértők azonban megegyeznek abban, hogy részint a török etnikum sokkal inkább hajlik az asszimilációra, m int nem egy arab népcsoport, részint – megint – mindez igazából akkor jelentene csak elviselhetetlen terhet, ha a csatlakozás után hirtelen törökök tízmilliói lepnék el az addigi tagországok társadalmait, s ez a fentiekben említettek miatt aligha várható. Ahol vészesen valós problémát vethet fel egy majdani – akkorra már nyolcvanmilliós – Törökország EUtagsága, az az unió működőképessége. Jellemzően éppen az óceánon túl mindmáig láthatóan nem tudtak belegondolni abba, hogy a török EUtagság nem egyszerűen egy újabb európai szerződést jelentene csak, hanem – az egyik brüsszeli tudósító példájával élve – horderejében majdnem olyan következményekkel járhat az EUtagok életében, mintha az Egyesült Államok tagállamai sorába emelné Mexikót. Főként, hogy döntéshoz ásnál Ankara szavazati súlya a leggazdagabb Németországéval lehet egyenlő – miközben az egyik legfajsúlyosabb pénzfelvevő tagállamként ül majd az asztal körül. Talán még súlyosabb gond, hogy miközben az egész EU léte, logikája a konszenzus- (de legalábbi s kompromiszszum) építés hagyományain alapul, addig a török politikai kultúra – szakértők szerint – ettől ma még gyökeresen eltérő. Követel, amíg tud, ünnepel, ha győzött, gyászol és acsarkodik, ha veszített. Ez a hang sem ismeretlen az uniós döntéshozásb an (főként nem a legutóbbi bővítés óta…). De a domináns ma még az előbbi. Ám ha egy meghatározó súlyú EUhatalom kezd el ilyen végletes alapállásból EUpolitizálni, az mindenki mástól is hasonló válaszokat provokálhat. Ennek a vége megkerülhetetlenül az EUprojekt szétverése. A legfonákabb, hogy mindezzel szemben nem annyira közvetlen kedvező hozadékok állnak (mint azonnali gazdasági prosperitás, forrásnövekedés és hasonlók), hanem potenciális kedvezőtlen hatások kivédése. A Nyugatellenes iszlám fundamen talizmus demokratikus államrendet veszélyeztető biztonsági, illetve a gazdasági működőképességet kikezdő energiaellátási fenyegetésének a minimalizálása, de legalábbis távol tartása. Nemcsak Washingtonban hiszik, hogy ha az EU elidegeníti Ankarát, akkor né hány évtizeden (ha ugyan nem néhány éven) belül garantáltan saját határai mentén nézhet szemet mindezekkel a kihívásokkal. Mindebben a dilemmában alighanem az okozza az egyik legnagyobb fejfájást, hogy másban rejlik a pozitívum, és máshol keletkezik a kö ltség. Nem egymást közvetlenül kompenzáló oldalakról van szó, hanem csak áttételeken
