Reggeli Sajtófigyelő, 2005. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-09-06
21 elbukhat a szomszédokon, tiltako zhat az Európai Unió, nem baj, legalább lesz mire hivatkozni, miközben váltig hangoztathatják: ők megpróbálták. Más kérdés, hogy abban a hangulatban, amelyet a Fidesz és a határon túli vezetők kialakítottak, nehéz lenne valami igazán életképeset mondani. Süketek párbeszéde folyik itt, amelyben az egyik fél mantraként ismételgeti, hogy "Kettős állampolgárságot!", a másik meg azt nem akarja, s már nem is akarhatja, mert kormányon van, onnan pedig nem annyira könnyű magas ívben tenni népszavazási eredményekre , mint ellenzékből. Totális csődhelyzet ez, amelyet a határon túli vezetők és a magyarországi pártok közösen hoztak össze. A kilábaláshoz pedig valami egészen új megközelítésre lenne szükség. Ehhez azonban nincs sem akarat, sem pénz, sem partnerek. Így vi szont marad a parlamenti bizottság és az alkotmánymódosítás. Borzalmas. ■ vissza Ez nem az A magyarmagyar találkozó nem hozott eredményt. Kétséges megvalósíthatóságú ígéreteknél, a lényeget megkerülő javaslatoknál többre n em jutott. A javaslatok akármelyik szálán indulunk el arra a kérdésre keresni a választ, hogy a határon kívüli magyaroknak milyen eredményeket hozott, illetve hoz majd a hétfői megbeszélés a Magyar Köztársaság miniszterelnökével, az első mondatban foglalt következtetésre juthatunk. A tárgyalófelek egyetértettek három pontban, adták hírül a médiumok. Szép volt olvasni: egyetértés. De nézzük, miben értettek egyet. Az első: a magyar alkotmányba bele kell foglalni a Magyar Köztársaság felelősségét a határain k ívül élő magyarság iránt, mert az a magyar nemzet része. Ez a javaslat mindenképpen magyarázatra szorulna. Hiszen a magyar alkotmány ez a kitételt már tartalmazza. Mennyiszer hivatkoztunk rá. Bővebben meg kifejteni lehet ugyan, de minden jogszabály - még a z alaptörvényben foglalt is - annyit ér, amennyit betartanak, betarttatnak, életre hívnak belőle. Tökéletesen elegendő, amennyit az alkotmány már most mond erről. A szándék, az üzenet, a szellemiség a fontos. Csak mindenki, akinek szól, hallja meg, tartsa magát hozzá. Szóval itt nagy előrelépés ügyünkben nem történt. Ám a javaslattal nem egyetérteni nem lehet. A második: azok a határon kívül élő magyarok, akik magyar állampolgárok leszármazottai, kapjanak speciális személyi igazolványt, amivel adott esetbe n külföldre is lehet utazni. A javaslat több pontban is magyarázatra, tisztázásra szorulna. Már most. Attól lehet tartani ugyanis, hogy a javaslattevők már most sokkal több akadályt ismernek, ami miatt ez a javaslat roppant nehezen valósulhatna meg, mint a határon kívüliek, akik a későbbiek folyamán veszik majd csak észre, hogy a speciális igazolvánnyal mégsem lehet schengeni határokat könnyedén átlépni. Pedig milyen szép javaslat is volt! - emlegethetnék. De ki is kaphatna ilyen személyi igazolványt? A jav aslat szerint a magyar állampolgárok leszármazottai. És akik magyar nemzetiségűek is természetesen. Másként e jogok széles körre terjednének ki. Csak itthoni példával élve az összes tősgyökeres vajdaságira nemzeti hovatartozása nélkül. De erről nincs szó. A határon túli magyarnak - ez elsősorban nekünk és kárpátaljaiaknak fontos - valószínűsíteniük kell, hogy magyar állampolgárok leszármazottai. Hogy magyarok is, arra remélhetőleg nem kell papír, pedig a Kárpátmedencében a név félrevezető is lehet, s a kul túra ismerete nem jelenti egyben azt is, hogy esetleg nem tartja magát egy másik nemzet tagjának. De ez nem számít. Csak az, hogy az a magyar, aki annak tekinti magát. Ezzel nincs is semmi gond. A magyar állampolgárságú felmenők valószínűsítése lehet probl ematikus, nehezen bizonyítható feltétel. Pedig a távolabbi múltat tekintve valamemnnyiünk esetében megvan ez a jogi kapaszkodó. A másik bökkenő, hogy ennek a különleges igazolványnak - ha megszülethet ez a személyi okmány - azt az értékét, hogy "adott eset ben" külföldre lehet vele utazni, nem Magyarország adná meg, hanem az EU, illetve az unió tagjai, s a megállapodás - ha egyáltalán létre tudna jönni a kívánt formában - bármikor megszüntethető. Uniós polgárt ugyanis hátrányosan nem érintene. A harmadik: az Országgyűlés hozzon létre egy állandó bizottságot, amely a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozna. Ez a testület tudna segíteni, ha a kormány nem képes rá? A felelősséget e bizottság megalakulásával már nemcsak a kormány, hanem az ellenzék is viselné? Be kell vallanom, fogalmam sincs, hogy miért lenne jobb a határon kívülieknek - hiszen, ugye, minden érdekükben történik , ha egy parlamenti testület is létrejönne a kormány intézményei mellett. Csak eszembe jut a cinikus mondás, ha valamit nem akarsz me goldani, alakíts egy bizottságot. Ha a határon kívüli magyarok számára nem is kecsegtet eredménnyel a hétfői találkozó a kormányfővel, Gyurcsányék belpolitikai eredményeket mégiscsak remélhetnek. Választók felé olyan jelzéseket küldtek, hogy a nemzetrészek problémáinak megoldására tettek j avaslatokat a legmagasabb szinten és "értettek egyet az alapkérdésekben" a határon túli magyar vezetőkkel. Feledtetnék ezzel december 5ét is otthon és a határon túl is, másrészt pedig javítanák a kapcsolatokat a háron túli magyar vezetőkkel. Ezekre az utó bbiakra nem volt
