Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-06
8 kedvezményes eljárásra jogosítanak bizonyos személyeket. A kedvezményes honosítás általánosan elfo gadott és jogszerű feltétele lehet például az adott ország nyelvének ismerete, a származás vagy a születési hely. Az ET - meglehetősen tág teret biztosító egyezményét - nem minden európai ország fogadja el, ők etnikai, földrajzinyelvi és kulturális alapon biztosítanak kedvezményes lehetőséget az állampolgárság megszerzéséhez. Ezt az Európai Unió joga sem tiltja. Az állampolgárságról való gondolkodás fontos része a hazai közéletnek, az elmúlt időszakban számos alkalommal került az érdeklődés középpontjába a Kárpátmedencében élő magyar nemzetrészek lelki, történelmi és kulturális összetartozásának a kérdése. Nyilvánvaló, hogy a határon túli magyarságnak a magyar nemzethez tartozása sokféle problémát vet fel, és ezek megnyugtató rendezése különféle eszköz öket és hosszabb időt igényel. E folyamat egyik fő eleme lehet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök javaslata, mely alkotmányos státust ígér a határon túli magyaroknak, és olyan útlevelet, amely Magyarországon és az EU tagországaiba is érvényes lehet. Az nem ké tséges, hogy a nemzetpolitikai elképzeléseinkről éles bírálatot megfogalmazó szomszédos országok mindent el fognak követni, hogy a határon túli magyarok jogait ne bővítsük, ám az idő nem nekik dolgozik. Egyremásra alakulnak a nemzetközi szervezeteken (ENS Z, ET) belül olyan intézmények, amelyek az emberi jogok - ezen belül a nemzeti kisebbségi jogok - érvényesülését kívánják előmozdítani abból az egyszerű megfontolásból, hogy a kisebbségi jogok biztosítása a földrész biztonságának, stabilitásának a záloga. Ennélfogva sikeres lehet az a magyar nemzetpolitika, amely a határon túli magyaroknak az európai normákkal egybevágó jogbővülését - akár magyar (külhoni?) állampolgárságát - biztosítja. vissza Megosztás és nemzetegyesítés Népszabadság • Végel László • 2005. augusztus 6. Új nemzetpolitika. Nemzetegyesítés. A baloldal és a jobboldal bűnei. A határon túli magyarok sérelmei, fájdalmai, hiányérzete. Pártpolitikai csetepaték, olyan kérdésekről, amelyekre a magyar társ adalom komplex intézményrendszereinek párbeszéde tudna megfelelő választ adni. Nem az a gond, hogy a politikusok foglalkoznak mindezzel, de gondot okoz, hogy az alapvetően kulturális kérdések politikaivá minősülnek át. Miért kell mégis a kultúra nyelvén sz ólni róluk? Milyen következményekkel jár ez a határon túli kisebbségek életére? Végső ideje ezen is eltűnődni. Még nem késő. In medias res: Belgrádban senki figyelmét nem kerülheti el, hogy az olasz, a német, az angol és főleg a francia kulturális intéze tek még soha nem észlelt tevékenységet fejtenek ki. Természetesen ilyen magyar kulturális intézet Belgrádban nincs. Nincs Újvidéken sem. Nincs olyan tekintélyes magyar szellemi kisugárzó központ vagy intézmény, amely képes lenne meghatározni az új magyar - s ezen belül a kisebbségi - identitásképet. Önként kivonultunk azokból a közös terekből, amelyekbe az angolok, a németek, az olaszok erőteljes intézményi támogatással vonulnak be, holott nekünk legalább annyi érdekünk fűződik hozzá, mint nekik. Ha másért nem, akkor a kisebbség miatt. Nagy űr keletkezett, miközben az utcai, a kávéházi incidensek felszíne mögött egyre fenyegetőbb jelek húzódnak meg: a kisebbség marginalizálódása a közéletben, a munka világában, a gazdasági életben, az új elitek kialakulásába n. Furcsa paradoxon: miközben a magyar állam tekintélye növekedett - Szerbiában soha még nem volt ekkora presztízse, mint az elmúlt években - a magyar nemzet új identitásképe radikálisan elhomályosult, a régióban idegenné vált. A kisebbségi politikai elite k még öt évvel ezelőtt is reménykedtek, hogy egyedül képesek kitölteni az űrt, mára azonban kiderült, hogy e komplex feladatokkal képtelenek megbirkózni, hiszen a konvencionális politikai feladatokat sem győzik ellátni. Egymás után vesztik el képviseleti p otenciáljukat, választási bázisuk egyre zsugorodik, mire a demokratikus választási legitimációjuk erodálását messiási küldetéstudattal fényesítik. Belgrádban senki figyelmét nem kerülheti el, hogy az olasz, a német, az angol és főleg a francia kulturá lis intézetek még soha nem észlelt tevékenységet fejtenek ki. Természetesen ilyen magyar kulturális intézet Belgrádban nincs. Nincs Újvidéken sem. Nincs olyan tekintélyes magyar szellemi kisugárzó központ vagy intézmény, amely képes lenne meghatározni az ú j magyar - s ezen belül a kisebbségi - identitásképet. A stagnálás minden szinten érzékelhető. A környező világ pedig az egységesülési folyamatban igen gyorsan változik. Magyarország is. Magyarországról létezett egy kép, mondjuk 1945ig. Aztán kialakult e gy másik, mondjuk, 1990ig. Időközben megszületett egy új Magyarország, amelynek önképe ismeretlen, vagy pedig
