Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-01
6 képviselőivel megbeszélni a konkrét megoldási l ehetőségeket. Amennyiben velük, és utána a magyarországi pártokkal is megvan a megállapodás, akkor következhet a törvényalkotás - tette hozzá. vissza A magyar kormány a kisebbségi magyarok szülőföldön maradását kívánja seg íteni Fazekas László, az MTI különtudósítója jelenti: Újvidék, 2005. július 31., vasárnap (MTI) - A magyar kormány úgy igyekszik támogatni a határon túl élő magyarokat, hogy elősegítse szülőföldjükön való megmaradásukat, boldogulásukat - jelentette ki a Vajdaságban tett háromnapos látogatása tapasztalatait összegezve vasárnap Újvidéken a Miniszterelnöki Hivatal politika államtitkára. Szabó Vilmos ezúttal elsősorban a szórványban élő magyarok helyzetével, gondjaival ismerkedett; politikusokon kív ül egyházi vezetőkkel és pedagógusokkal is beszélgetett. Mint a vendéglátóival folytatott eszmecseréken hangsúlyozta, Magyarország fontosnak tartja a szórványtelepüléseken élő magyar közösségek fennmaradását, és nem mondott le róluk. A Szülőföld Alap T anácsának megalakulásával újabb lehetőség nyílik a határon túli magyarság támogatására. A kezdetben egymilliárd forintos összeggel rendelkező alap elsődlegesen az anyanyelvi oktatás ügyét szolgálja, tanárok biztosításától egészen a diákok utaztatásának meg könnyítéséig. Ugyanakkor megpróbálnak javítani a határon túl élő magyarok helyzetén is. "Biztató hangulatot tapasztaltunk, ami arról tanúskodik, hogy a nehézségek ellenére az emberek szülőföldjükön akarnak maradni és magyarként élni" - mondta tapasztal atait összegezve Szabó Vilmos. vissza Tusnád üzenete egy kidőlt fenyő mellől nézve Reggel [2005.08.01] Simon János a nemzeti egységről - A Szerző politológus Nyilván a nagy magyar kánikula az oka, hogy csak kevesen figyel tek fel egy amúgy igencsak fontos eseményre. Régen volt már ugyanis példa arra, hogy a kettészakadt erdélyi magyarság két táborának tekintélyes vezetői, Markó Béla és Tőkés László leüljenek egymással beszélgetni. Márpedig ez történt a Tusnádfürdőbálványos i nyári táborban. Mi az, hogy beszélgettek? A hegyoldalban felállított sátrak egyikében több száz ember előtt békülgettek, kulturált párbeszédet folytattak. Volt is miről beszélniük: autonómia, kettős állampolgárság, határon túli magyarság az újra egyesülő Európában. Lehet úgy is, hogy egy üveg bor mellett arról sopánkodunk, hogy magyar átokként mi soha nem tudunk megegyezni, természetesnek fogjuk fel, hogy az egyik oldal harcol a másik ellen, a másik pedig az egyik ellen. De lehetne úgy is, hogy keresünk e gy közös szót, egy közös nyelvet, amelyet mindannyian megértünk, s akkor talán párbeszédbe elegyedhetünk egymással, hogy többékevésbé egy irányba húzzuk az ország szekerét. Ez az egy vagy több közös szó leginkább a nemzet fogalma köré kapcsolódhatna, hisz en abban egyet kell értenünk, hogy egy nemzet vagyunk. A békés párbeszéd a sátrakban folyt, miközben Tusnád hegyeiben igen nagy vihar kerekedett. Mi az, hogy nagy, óriási! Még villámlott is! Az egyik villám belecsapott egy óriásfenyőbe, ami kidőlt és éppe n egy sátorra zuhant, amiben szerencsére senki sem tartózkodott. „Milyen szerencsétlen nemzet vagyunk mi magyarok, még a természet sem hagy minket nyugodtan beszélgetni egymással!” – mondta erre valaki. Erre én kényszeredetten azt válaszoltam, hogy milye n szerencsés nemzet vagyunk mi, hisz még a természetfelelős is számon tartja, melyik sátorban nem voltunk. Emlékszem, a Mezőgazdasági Múzeumban kiállítottak két szarvasbikát, pontosabban az ő egymásba akasztott agancsaikat. A lehajtott fejjel egymásnak fe szülő bikák nagy viadalukban agancsaikat oly sokáig akasztották össze, hogy egymásba gabalyodtak, harcuk örök harccá változott. Fejüket már soha többé nem tudták felemelni, együtt pusztultak el. Talán végelgyengülésben, talán egy farkas állkapcsában végezt ék. Amiért harcoltak, az egyiküké sem lett, sőt nélkülük el is veszett. A nemzet „nagy kérdéseiben” az oldalak közti örök harc és vicsorgás nem vezethet tartósan eredményre, mert párbeszédre, megértésre és engedékenységre is szükség van. Tusnádon, ahol 1 989ben még gumibottal verték a Securitate emberei a magyarokat és a román ellenzékieket, most mindenki érzékelhette, hogy végre Európa csillagai ragyogtak. vissza
