Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-04
8 A harmadik magyar köztársaság első két elnöke magasra tette a lécet a holnap hivatalba lépő utódnak. A rendszerváltás óta eltelt tizenöt évben a magyar parlamentáris demokrácia szinte minden alapvető intézményének (a pártoktól a kormányfőn át a törvényhozásig) a tekintélye jelentősen csökkent ugyan, de a köztársasági elnök intézményébe vetet t bizalom gyakorlatilag töretlen maradt. Mindezt Göncz Árpádnak és Mádl Ferencnek ráadásul úgy sikerült elérnie, hogy a nevükkel társított politikai eszmeáramlatokat – a liberalizmust, illetve a konzervativizmust – élesen elutasítják a másik politikai tábo rhoz tartozó választók. Mádl Ferenc elnöki működése alatt végig tartotta magát legfőbb vezérlőelvéhez, a köztársaság és a demokrácia értékeinek érvényesítéséhez. Pedig lehetett volna tüske benne a jelenlegi kormánypártok iránt, melyek vezetői 2000 tavaszá n annyira megkönnyebbültek, hogy Orbán Viktornak sikerült megakadályoznia Torgyán József jelöltté válását (lásd Az antiTorgyán című keretes írásunkat), hogy gyorsan támogatásukról biztosították Mádl Ferencet – aztán a parlamenti szavazáson végül nem támog atták. (Igaz, az akkori háromfordulós választás legfeljebb enyhe előjátéka volt a mostani parlamenti szavazást megelőző intrikáknak.) Ehhez képest a legkritikusabb helyzetekben kétséget sem hagyott afelől, hogy nemcsak az alkotmány betűje, de szellemisége szerint is jár el. (Bár neki valószínűleg soha nem volt "láthatatlan" alkotmánya, mint egykori tanítványának és elnöki utódjának, a holnap hivatalba lépő Sólyom Lászlónak.)Alkotmányjogból jelesre vizsgázott a professzor Öt év alatt tizennégy esetben kért előzetes normakontrollt Mádl Ferenc: ennyiszer fordult elő, hogy az államfő nem írta alá az Országgyűlés által elfogadott törvényt, hanem kifogásaival együtt az Alkotmánybíróságnak küldte meg azt. Az ELTE egykori tanszékvezető tanára hibátlanul vizsgázo tt: észrevételeit részben vagy egészben minden alkalommal megalapozottnak ítélte a testület. Feltűnő, hogy az elnök jó pár esetben „szembe ment” az őt jelölő jobboldali pártok véleményével. Megvétózta a „lex Répássy” néven elhíresült javaslatot is, amely a z ellenvélemények kötelező közlésével megnyirbálta volna a sajtószabadságot az Orbánkormány idején. A 2002es kormányváltás után pedig nem kifogásolta a drogfogyasztók büntetésének enyhítését, jóllehet ezt az ellenzékbe került Fidesz követelte. Ötéves tevékenységéről elmondható, hogy a pártok között egyre intenzívebbé váló sárdobálás nem érte el személyét – a mármár arisztokratikus kívül, illetve felülállás mellett azonban időről időre megpróbált egyfajta alternatívát is megjeleníteni az acsarkodó pol itikai kultúrával szemben. Ennek megnyilvánulásai voltak, amikor szinte közvetítőként lépett fel a két oldal között. Erre nemcsak saját habitusa predesztinálta (megválasztása utáni első interjújában például azt mondta: "gyermekkoromban is a kompromisszumok at kerestem, igyekeztem feloldani a családon belüli konfliktusokat"), hanem az a meggyőződése is, hogy léteznek olyan nemzeti sorskérdések, melyekre pártállástól függetlenül ugyanaz a válasz. Ilyen volt, amikor arra figyelmeztetett: "A mai napig nem sikerü lt politikai kommunikációtól függetlenné tenni az egészségügyet: a mindenkori ellenzék az éppen hatalmon lévőket teszi felelőssé a problémákért, a kormányon lévők pedig az ellenzéket és a szakmai szervezetek ellenállását okolják a programok lassú megvalósu lásáért. Az egészségügy nem pártok, szakmai szervezetek, hanem a nemzet ügye, a legfontosabb közügy." Ugyanilyen fontosnak tartotta például az ifjúság ügyét és a szegénység elleni küzdelmet. Közjogilag elődjénél lényegesen aktívabb, politikai megnyilvánul ásokban kicsit talán halványabb volt, bár sosem mulasztotta el, hogy megszólaljon, ha a helyzet úgy kívánta. Így nyilatkozatban szólította fel a pártokat együttműködésre a második nemzeti fejlesztési terv kidolgozásával kapcsolatban, és kiegyensúlyozott me gnyilvánulásai időnként szinte retorikai ellensúlyt képeztek az őt "kitaláló" párttal szemben. Ilyen volt például, amikor május elején – amikor a Fidesz politikusai folyamatosan arról beszéltek, hogy az első uniós évünk maga volt a nemzeti katasztrófa – ki jelentette, hogy nem volt kudarc az elmúlt év, hisz "reálisan felmérve a helyzetet nem mondhattuk, hogy egy év alatt gyökeres változás lesz az életkörülményekben". Sajnos éppen "közvetítői" tevékenysége volt az, amivel nem tudott sikert elérni, bár ez sok kal inkább a parlamenti pártok vezetőin múlott. Erőfeszítései ellenére a politikában az egyre szélsőségesebb hangnem vált uralkodóvá – talán emiatt is mondta a Magyar Televíziónak leköszönése alkalmából adott interjújában, hogy szélesíteni kellene a köztár sasági elnök jogköreit. (Erről Sólyom Lászlónak más a véleménye.) Ugyanakkor egyetlen lépése sem volt, amely a közvélemény részéről – pártállástól függetlenül – megingatta volna a személyébe vetett bizalmat. vissza Mádl Fe renc az elmúlt öt évéről: "Jó mulatság, férfimunka volt" Budapest, 2005. augusztus 3., szerda (MTI) - A köztársasági elnök szélesebb jogköre és közvetlen választása mellett érvelt Mádl Ferenc a közszolgálati televíziónak adott, szerdán este sugárzott interjúban. A leköszönő
