Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-27
3 Markó Béla RMDSZelnök bizalmasai közé tartozott Szatmári T ibor, akit feleségével együtt a román titkosszolgálatokkal való együttműködéssel vádoltak meg. A házaspár hatalmas befolyásra tett szert a magyar kormány határon túli politikájára és százmilliós támogatásainak elosztására, ám forrásaink szerint hatalmukat Markó és az RMDSZ, és nem a román állam érdekében használták. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, korábban Medgyessy Péter, ma Orbán Viktor első számú erdélyi szövetségese, állítása szerint hétfő reggelig semmit nem tudott egykori k özeli bizalmasa, Szatmári Tibor és felesége állítólagos, Románia javára végzett budapesti „kémkedéséről”. Pedig az erdélyi közvélemény jó fél évvel ezelőtt értesült a történetről. A Transindex című kolozsvári portál fórumán, a Disputa.ron április 25én e gy hozzászóló a Mit üzensz ma Markó Bélának? című topikban a következő kérdést intézte az RMDSZ elnökéhez (szöveghű idézet): „Nagyon érdekelne, hogy mi lett a sorsa az Ön által Budapestre küldött Szatmári Tibor úrnak? Miért tünt el a sűlyesztőben? És mi lett az eredménye a Szatmári Ildikó (fent emlitett úr neje) átvilágításának? Az OMben, HTMHban minden felső vezetővel szoros kapcsolatot tartott! Most pedig a vizsgálat eredményeként lelépett a HTMHtól. Szervezeti átszervezés néven! (Vajon a HTMHt vagy a román titkosszolgálatot szervezik át?) Önt és az rmdszt már csak a magyar elhárítás tudja megfékezni? Kinek dolgozik és kikkel dolgoztat Markó úr???” Májusban, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának ülésén Demeter Ervin fideszes képviselő kez deményezésére téma volt a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) vizsgálata; itt a képviselők általános tájékoztatást kaptak az ügyről azzal, hogy abban érintett „mentelmi joggal rendelkező személy” is. Ehhez képest felettébb különös, amit Markó Béla az egyik magy arországi internetes portálnak nyilatkozott kedden. Eszerint csak e hét hétfő reggel, a Magyar Nemzet első írásának megjelenésekor értesült az ügyről. Az RMDSZ elnöke sem ekkor, sem szerdai sajtótájékoztatóján nem sietett hírbe hozott egykori bizalmasa v édelmére. „Remélem, hogy a két ország közötti kapcsolatok olyan jellegűek, hogy nincs szükségünk kémekre. Rég nem olvasok detektívregényeket, ami viszont a sajtóban megjelent, ezekre emlékeztet. Nem tudom, és nem akarom kommentálni ezt az ügyet” – nyilatko zta Markó szerdán, hozzátéve: „A tavalyi választások után megszakítottunk minden kapcsolatot [Szatmári Tiborral] (…) Nem úgy fogtam fel a Szatmári Tiborról közölt tényfeltárásokat, mint támadást az RMDSZ ellen, mivel nem egy RMDSZes politikusról van szó. Szerencsére minden romániai magyarnak van vagy volt kapcsolata az RMDSZszel. Sok munkatársunk van.” Ehhez annyit tehetnénk hozzá, hogy közülük valószínűleg kevesen játszottak akkora szerepet az RMDSZ magyarországi támogatásainak megszervezésében, mint Szatmári Tibor. Ehhez képest – akár van „kémügy”, akár nincs – soványnak tűnik az RMDSZelnök magyarázat a/kiállása egykori bizalmasa mellett. Markó Bélának sajnos nem tudtuk feltenni az üggyel kapcsolatos kérdéseinket; az RMDSZelnök lapzártánkig elérhetetlennek bizonyult. Egy csodálatos barátság Szatmári Tibor az elmúlt másfél évtizedben – viszonylag fiatal kora ellenére – kulcsszerepet töltött be az RMDSZben. A kilencvenes években a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt tagjaként részt vett az RMDSZ „belső parlamentje”, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) munkájában. 1995től az ezredfordulóig a szövetség sajtókapcsolataiért felelt (19992000 között az RMDSZ sajtóirodáját vezette); 1996tól négy éven át, majd 2002 és 2005 között az RMDSZ külügyi tanácsosa is volt. A Krónika című, Kolozsváron megjelenő napilap szerdai száma részleteket közöl Sz atmári és Markó 2000. tavaszi bizalmas levelezéséből. Ebből kitűnik: Szatmári Tibor azért távozott alig kilenc hónap után az RMDSZ sajtóirodája éléről, mert sem az RMDSZelnök vezetési stílusával, sem az akkor még Markó belső ellenzékeként politizáló erdél yi magyar radikális jobboldal kezelésével nem értett egyet. Szatmári szerint Markó az RMDSZ egységének megőrzése érdekében elvtelen engedményeket tett a szövetség jobbszárnya felé (mint a későbbi szakadás nyilvánvalóvá tette: eredménytelenül), miközben az őt támogatókkal
