Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-26
8 A két ország 1993ban a hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte a bősi ügyet. A bíróság 1997. szeptember 25én hirdette ki a vízlépcsőrendszer ü gyében hozott ítéletét. Ebben mindkét felet elmarasztalták: Magyarországot azért, mert nem volt joga felfüggeszteni 1989ben a nagymarosi munkálatokat, majd pedig 1992ben felmondani a bősi szerződést. Szlovákia viszont megsértette a nemzetközi jogot a C v ariáns megvalósításával és a Duna egyoldalú elterelésével. A Hornkormány nem tudott megegyezni a szlovákokkal. 1998 után a Fidesz látványos gyorsasággal kezdett tárgyalásokat Szlovákiával. 1999 decemberében adta át Budapest megoldási javaslatát: Magyaro rszág lemondana a Bősön termelt villamos energia őt megillető részéről, cserébe ennek megfelelő vízmennyiséget kér vissza a Duna eredeti medrébe. Dunakilitit nem helyezzük üzembe, viszont hazánk elfogadja a Szigetköz kiszáradását okozó dunacsúni tározó lét ét. A magyar fél a Duna teljes vízmennyiségének 65 százalékát követelte vissza az eredeti mederbe. A szlovákok nem fogadták el ezeket a feltételeket. A 2002es választásokon győztes Medgyessykormány másfél éven át nem lépett az ügyben, s ezt a Fidesz se m tette szóvá. Ez a késlekedés egyértelműen azt üzente, hogy Budapestnek nem fontos a téma, amit a szlovák tárgyalódelegáció vezetője, Dominik Kocinger joggal róhatott fel a magyar politikának. Tény, hogy a nemtörődömség vagy annak látszata miatt nehéz les z majdan a tárgyalások eredménytelenségére hivatkozva Hágához fordulni. 2003 őszén alakult meg a hazai bősi tárcaközi bizottság, majd Erdey György helyettes államtitkár személyében kijelölték a bősi magyar kormánymeghatalmazottat. A kormányközi tárgyalás ok 2004. április 13án kezdődtek újra. A kormány 2004. december 8án fogadta el a bősnagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos koncepcióját. Ennek legfontosabb pontja, hogy hazánk a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletéből kiindulva az eredeti terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti. Sem a bősi vízerőmű alatti folyószakaszon létesítendő második vízlépcső megvalósítását, sem pedig a dunacsúni duzzasztómű lebontását nem kívánja felvetni a tárgyalásokon. További alapelv, hogy a szükséges műs zaki beavatkozások a lehető legkisebb természetátalakító hatással járjanak. (Ez a határozat lényegében azonos az Orbánkormány hasonló döntésével. A szakértők is 90 százalékban azonosak a korábbiakkal. A különbség csupán anynyi, hogy erre a célra most jóva l kevesebb pénz jut.) Az Orbánkormány idején a bősi magyar delegáció helyettes vezetőjeként dolgozó Bartus Gábor a jelenlegi kabinetnek is segít szakértőként. Szerinte az általuk képviselt szakmai irányvonal nem változott, vagyis lényegében folytatódik az 1998ban elkezdett munka. A kormánydelegációk idén márciusban találkoztak legutóbb, azóta a három szakértői delegáció folyamatosan egyeztet. Kovács György, a magyar szakmai csoport vezetője szerint jól haladnak a tárgyalások, a jelenlegi helyzet egyébké nt egyik országnak sem jó. Pozsonynak sem, mert feszültségforrást jelent a két ország kapcsolataiban, nekünk pedig az ügy mielőbbi lezárása az érdekünk. Ezt nem könnyű megvalósítani. A munkacsoportok december végére szeretnének egy elfogadható javaslatot l etenni a kormánydelegációk elé. Vane, és ha van, mi volna a megoldás? A kérdésre Kovács György azt mondja: amit az ítéletben a bírák is javasoltak. A dunacsúni vízlépcsőt a rendszer részeként Budapest elfogadja, ugyanakkor Pozsony lemond a nagymarosi ví zlépcsőről. Találni kell egy olyan, minimális természetkárosítással járó műszaki beavatkozást, amellyel garantálható a biztonságos vízi közlekedés és a térség ökológiai rehabilitációja. A két országot ért károk nagysága is közel azonos, ezért nagy valószín űséggel nem kell majd fizetnie egyik államnak sem a másiknak. Elfogadtathatónak látszik az a javaslatunk is, hogy a Bősön termelt energia helyett vizet adjanak a Szigetközbe. Ám a szlovákok továbbra is azon az állásponton vannak, hogy Bőstől lefelé csak egy újabb vízlépcsővel garantálható a biztonságos vízi közlekedés. A hazai vízügyi szakemberek jelentős részének is ez a véleménye. A gazdasági minisztérium másként látja. Egy most kiírt pályázatban arra kér megoldási javaslatot, miként lehet hagyományos f olyamszabályozási módszerekkel lehetővé tenni a hajózást. A több százmilliós megbízást elnyerő cég bármilyen koncepciót alkosson is, annak megvalósítása hosszú távon legalább annyiba kerül majd, mint egy vízlépcső. vissza Az öltönyök még túlsúlyban vannak Népszabadság • Dési András • 2005. augusztus 26.
