Reggeli Sajtófigyelő, 2005. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-08-02
9 Több EUtagállamban létezik eltérő tartal mú állampolgárság. Azok az országok azonban, amelyek korlátozott tartalmú állampolgárságot biztosítanak, az erről szóló rendelkezéseiket az unió létrehozása, illetve az Európa Tanácsnak az állampolgárságról szóló 1997es konvenciójának megszületése előtt a lkották meg. A szerzett jogokat el nem vehetik, ám a kivételes szabályokat jórészt indokoló gyarmatbirodalmak felbomlása óta új helyzet állt elő. 1. Az Európai Unió tiltja az uniós polgárok közötti etnikai alapú megkülönböztetést. Ha Magyarország határon túli magyar nemzetiségűnek etnikai megfontolások alapján adna magyar állampolgárságot, s ahhoz csak korlátozott jogokat rendelne, kétszeresen is megsértené ezt az alapvető jogelvet. 2. Az Európai Bíróság 1992es döntése szerint a szabad letelepedés jogá t nem lehet korlátozni arra hivatkozva, hogy valamely uniós állam polgára más állampolgársággal is rendelkezik, és életvitelszerűen egy közösségen kívüli országban tartózkodik. Ebből következik, hogy a kettős állampolgártól a közösségen belül nem tagadhatj ák meg a letelepedés jogát, ilyen korlátozást mi sem vezethetnénk be. 3. Az Európa Tanács Magyarországon is hatályos konvenciója szerint az "állampolgárság valamely személy és egy állam közötti jogi köteléket jelenti, és nem utal a személy etnikai szárma zására". Így tehát a magyar nemzetiségűek pusztán származásuk okán nem kaphatnak magyar állampolgárságot. Kivételes elbánásra van lehetőség: az állam "köteles elősegíteni... az állampolgárság újra megszerzését olyan korábbi állampolgárai számára, akik törv ényesen és szokásosan tartózkodnak területén". Ezért ad ma Magyarország kedvezményes feltételekkel állampolgárságot azoknak, akik nálunk telepednek le, és a felmenőik között volt magyar állampolgár. E konvenció alapján eddig lehet menni. Gémesi Ferenc, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára lapunk kérdésére elmondta: a népszavazás a kettős állampolgárság kérdésére válaszolt, így ezzel a tárca nem is foglalkozik. Tárgyalni fognak viszont az érintett szomszéd országokkal (elsősorban Szerbiával és Ukraj nával) a magyar nemzeti vízum részleteiről, miután ennek konkrétumai pontosan összeállnak, és megérkezik az EU szakvéleménye is. vissza Történelmi lecke Schöpflin Györgynek Népszabadság • Fejtő Ferenc • 2005. augusz tus 2. Schöpflin György cikkéből (Baloldaliság és nemzet, július 30.) azt emelném ki mint meglepő újdonságot, hogy - a vele immár egyívású tollforgatók förmedvényeivel ellentétben - "érdemi vitára" hív ki "a nemzetről és a baloldal nemzetfogalmáról". Tal án emlékszik rá, hogy a baloldali Szép Szóban, melynek számait nagyapja és édesapja könyvtárában valaha lapozhatta, forrón pártoltam a civilizált dialógust, kivéve az olyan, manapság már nagyon elszaporodott ellenfelekkel, akiknek szemében minden ellenfél gyűlöletes ellenség, akikkel nem érdemi vitákat kell folytatni, hanem doronggal a fejükre sújtani. Ha jól értem, a személyes ajánlata egyben talán jelzés is, mely egyes elvtársai szándékát is kifejezi. Üdvözlöm, és állok elébe. Elvben elismerem Schöpflin módszertani kifogásait: történelmi leckémet (Történelmi lecke Orbán Viktornak, július 25.) nem tudományos dolgozatnak szántam, csupán a volt miniszterelnök számomra súlyosnak tűnő tévedései közül kívántam kipécézni egyet, amelyet, úgy látom, Schöpflin is vállal, hogy ti. "Marx óta a nemzetközi baloldal - a magyart is beleértve - a nemzetet esetlegesnek tartotta." Elfelejtette volna, amit édesapjától, kiváló barátomtól is megtanulhatott, hogy - barátjával és mesterével, a német baloldal világhírű költőjével , Heinrich Heinével együtt - Marx Károly volt a Szent Szövetség konzervatív elnyomó rendszere ellen fellépő XIX. századi magyar nemzeti mozgalom egyik legharsányabb védelmezője Franciaországban? A szemére is hányták később szlovák, cseh, szerb, horvát és r omán nacionalista történészek, hogy olyan szigorúan elítélte a magyarországi nemzetiségek akkori képviselőit és népi tömegeit, amiért az elnyomó rendszer fenntartásáért síkra szálló osztrák és orosz seregeket támogatták. Persze tagadhatatlan és érthető, hogy a XX. század elején a magyar szocialista történészek közt is akadtak egyesek, mint pl. az anarchistaszocialista Szabó Ervin, akik Marxot és Engelst megbírálták azért, mert a nemzetiségeket "reakciósnak" bélyegezték, és túlzásnak tartották azt is, hog y a magyarok, a németek és a lengyelek nemzeti aspirációiról a legmagasztosabb szavakkal emlékeztek meg.
