Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-05
8 miniszternek, hogy ugyan beszélgessen el a magyar munkavállalókkal akkor, amikor egyegy külföldi útja után hazaérkezik, leszáll magánhelikopterével, és megnézi egymillió 200 ezer forintos karóráján a pontos időt. vissza A MÁÉRT szereptévesztésben van Törzsök Erika a magyarmagyar kapcsolatokról, a szomszédságpolitikáról Népszabadság • Kis Tibor • 2005. július 5. A határon túli kisebbségek támogatási rendszerének átalakítását tartja szü kségesnek Törzsö k Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője. Az ismert kisebbségi szakértő szerint esély van rá, hogy a soron következő MÁÉRTon tovább mérgesedik a helyzet a határon túli magyar kisebbségek és a magyar kormány között. Sz omszédságpolitika. Az egymást követő magyar kormányok általában érzéketlenek arra, milyen hatást váltanak ki a szomszédos országokban bizonyos gesztusaik, lépéseik, amelyeket az ott élő magyar kisebbségek érdekében vélnek megtenni. Van aztán olyan kormány is, amely attól félve, hogy nem tartják majd elég "nemzetinek" a határon belül és kívül, még akkor sem mer változtatni a kialakult rossz gyakorlaton, ha egyébként tisztában van a helyzet nem szándékolt következményeivel. Szlovákia; Kukan külügyminiszter vádjai. Szlovákia esetében az ottani magyar etnikai párt és a hazai kormányok számára nagy lehetőséget kínált az EUcsatlakozás a kisebbségi ügyek rendezéséhez. Hiszen Szlovákia, amely történelme során csak ritkán jutott el az állami önállóságig, valójában szorongással reagált az EUtagságra, és nyilvánvalóan voltak jelentős szlovák politikai erők, amelyek legszívesebben bezárkóztak volna az állami önállóság megszerzése után. Erre a helyzetre Magyarországnak fel kellett volna figyelnie. Nem sérelmi, hanem r evitalizálási politika kellene magyar részről Pozsony irányában. Annál is inkább, mert a térségben folyik az egymásra licitálás, ahelyett, hogy a régió közösen igyekezne megragadni az EUtagság kínálta lehetőségeket. Ha nem tanulunk meg egymással együttműk ödni, akkor egymás ellenében nem lehet majd huzamosabb ideig a régióban tartani az ide érkező forrásokat. Az egyik legfőbb veszély, hogy a régiós határokat politikailag lesz nehéz átjárhatóvá tenni. MÁÉRT. Nem vitatom, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt lehe tett akár pozitív szerepe is a magyarmagyar csúcsnak, majd a MÁÉRTnek, de ma már olyan új kihívásokkal kell szembenézni, amelyek megválaszolásának nem lehet jó fóruma a MÁÉRT. Ezek a magyarmagyar találkozók napjainkban inkább kontraproduktívak, mintsem hasznosak - mégpedig az összes részvevő szempontjából. 2004. május 1je óta ugyanis teljesen különböző státusba kerültek a MÁÉRT szereplői. A határon túli magyar szervezeteknek eltérő a súlyuk, és eltérőek a gazdasági, kulturális, egzisztenciális problémái k is. Korábban a MÁÉRT meghirdetett lényege a különböző politikai és gazdasági feltételek között élő magyarság együttes politikai konszenzuskeresése volt. Ma viszont, az uniós csatlakozással a Kárpátmedencei magyarság nagy többsége - sajnos a vajdasági és kárpátaljai közösségek kivételével - azonos gazdasági és politikai keretek közé került, vagy kerül. Különös helyzetet teremt az is a MÁÉRTokon, hogy például Romániában, Szlovákiában magyar nemzetiségű miniszterelnökhelyettes van az ottani kormányokban ( és ez volt a helyzet egy ideig Szerbiában is), ugyanakkor az RMDSZnek vagy az MKPnak ennek ellenére éppúgy egy szavazata van a MÁÉRTon, mint például az ötezres szlovéniai magyarság képviselőinek. Közben pedig újrarétegződtek a kisebbségi közösségek. A s zlovákiai és a romániai új kisebbségi gazdasági, vagy kulturális és államigazgatási elit gyakran alapvető érdekei miatt is Bukarestre, Pozsonyra, netán Prágára figyel, hiszen ott a tőke, a pályázási, de a kulturális és államigazgatási élet adta egyéb lehet őség is. Klientúraépítés. A MÁÉRT eddig is elsősorban a magyar belpolitikai játék része volt. A határon túli klientúraépítésben, a magyar belpolitikai élet exportálásában messze a Fidesz jár az élen. Tényleges szerepét tekintve a MÁÉRT valójában homokra építi bizottságait, és a klientúráknak oszt pénzeket. Pedig az EUcsatlakozással új játékszabályok léptek érvénybe a térségben - egymás irányában is a szóban forgó szabályok és technikák szerint kellene eljárni. Ha másért nem, azért, mert ezek átláthatóak és hatékonyak, ellentétben az eddigi támogatási gyakorlattal. Vajon miért ne lehetne normatív támogatási rendszer mellett bevezetni egy EUkonform fejlesztési politikát a határon túli kisebbségek felé? Eddig a MÁÉRTokon folyt az egymásra licitálás. Fel se m merült a kérdés: mi mibe kerül, vagy milyen hatékony? Észre kell venni, hogy a legnagyobb határon túli magyar közösségek ma már nem jogfosztottak, vannak nekik is saját fejlesztési eszközeik a nemzeti kultúra fejlesztésére,
