Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-28
11 felelőtlen a kcióját. De nem tette, mert egyszer csak felrémlett előtte a kormánykoalíció látványos "nemzetpolitikai" tönkreverésének lehetősége. Magáévá tette hát az ügyet, méghozzá olyan vehemenciával, amilyet a 2002es parlamenti választások két fordulója között már tapasztalhattunk. Azóta a Fidesz ejtette napirendjéről a témát; kudarcairól érthetően nem szeret beszélni. De épp az utóbbi időben voltak jelei annak, hogy Orbán Viktor azért levonta a kényszerű konzekvenciákat. S amikor nekilátott újrapozicionálni saját és pártja atlanti politikáját, akkor attól nem elválaszthatóan a szomszédság, illetve a regionális politikát is. Mert megértette - igaz, kicsit későn - az amerikai, vagyis a Bushféle neokonzervatív kurzus természetének egyik fontos igazságát. Azt, hogy ez a "neokon" gondolkodás annyiban rokon a Fideszével, amenynyiben előszeretettel osztja fel a világot az általa kijelölt Jókra, illetve Rosszakra. És szüksége van felnagyított ellenségképre, a Gonosz megtestesülésére - mert így magát vele szemben erkölcsi piedesztálra helyezheti. Ám az amerikai politika ezt a felfogást stabilizáló erőnek képzeli. Otthon és világszerte. A radikális neokonzervatív rendet akar teremteni a káoszban. És ha azt látja, hogy egy keletközépeurópai pártvezér gyakorlati nacionalizm usa és antikommunizmusa, tetézve a szélsőjobb iránti vonzalommal, veszélyezteti a térség stabilitását - az amerikai neokonnak mégsem tetszik az ő ideológiai követője. Orbán tehát elment Izraelbe, mert tudta, hogy Bushhoz TelAvivon át kell vezetnie Canoss ájának. Meg kellett mutatnia, hogy saját sajtójának rendszeres uszítása ellenére ő maga tisztességes hangon képes beszélni a zsidókról. Aztán a keresztény néppártok konferenciájának csoportos fehér házi reggelijén tömören kifejtette: Magyarország igenis st abilizáló szerepet kíván betölteni szűkebb környezetében. Majd elutazott Tusnádfürdőre, s ott részese lett egy rendezvénynek, amelyet "váratlanul" együtt látogatott meg Markó Béla és Tőkés László. Mit tesz isten, ez alkalomból még a püspök úr is a romániai magyarság egysége mellett emelt szót. A politikai racionalitás logikája szerint Orbánnak Erdélyben folytatnia kellett volna a megkezdett pályamódosítást. Tőle volt várható, hogy ha nem is a kövéri direktséggel, de finomabban mégis elhatárolja magát a ket tős állampolgárságtól, és inkább a jogos autonómiaigényeket támogatja. Ez esetben értelmet nyert volna az új hangvétel zentai "felvezetése", sőt Németh Zsolt e tárgyban tett vallomása is. Németh ugyanis a már idézett interjúban visszamenőleg elismerte, hog y "meghatározó külpolitikai kérdésekben" annak idején, a Fideszkurzus alatt sem a Külügyminisztérium, hanem személyesen Orbán Viktor döntött. Ámde Tusnádfürdő üzenete rácáfolt a várakozásra. Orbán visszatért legradikálisabb önmagához. Kunbélázott, rákosi zott, ötvenhatozott. Majd mindezzel egyenes összefüggésben közölte: a baloldal megint "rárontott saját nemzetére", amikor elutasította a kettős állampolgárságot. Megtetézte ezt azzal, hogy szerinte a népszavazáson nem a lakosság, hanem a kormány mondott ne met. Az utóbbi megállapítás már túlment a személyes véleménynyilvánításon: a Fidesz elnöke megint egyszer egybekapcsolta azt a tények tudatos elferdítésével. Ám e kirohanásnak nincs értelmezési tartománya az utóbbi hetek orbáni törekvéseiben. Nem értelmez hető sem Kövér, sem Németh nyilatkozataival együtt. És persze az is nonszensz, amit Patrubány mondott Zenta után: "Kövér László vagy nem tudja, mit beszél, vagy szántszándékkal ássa a sírját Orbán Viktornak." Ám egyrészt Kövér nem az a tudattalan fajta, má srészt nem áshatja politikai alteregójának sírját. De még az is valószerűtlen, hogy a Fidesz vezetésében az ilyen fajsúlyú témákról nincs szoros egyeztetés. Kövér és Németh nem saját számlás gerilla a pártjában. Mi hát a megfejtés? A politikai elemzőnek - bármennyire szereti az ésszerű válaszokat - tudomásul kell vennie: olykor nem talál ilyeneket, mert nincsenek. A politikai racionalitás gyakorta fikció csupán: túl sok az esetleges motívum. Orbán talán épp azért "durvult vissza" annyira Tusnádfürdőn, hogy jelezze: márpedig a kövéri vonal nem érvényes. Talán egy rövid ideig az volt, aztán a főnök gyorsan váltott. Vagy mégis feltételezzük, hogy a választmányi elnök és a külügyi referens önállósította magát? Akár így, akár úgy, mindebből nem kevesebb következ ik, mint hogy repedezik az a gyenge burok, amellyel a Fidesz régóta próbálja leplezni koherens társadalompolitikájának hiányát. A párt eddigi, nem épp zökkenőmentes váltásai is megmutatták már, hogy a kizárólag hatalomorientált gondolkodásmód túl sok poli tikai vargabetűt ír. Olykor pedig a rafináltnak hitt, valójában csupán erőltetetten sokszólamú és túlhangszerelt kommunikáció válik fülsértővé. Ezt hívják kakofóniának. vissza
