Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-20
20 legalább, ha nem érzik magukat biztonságban, mehetnek, ahová tudnak. Ha az anyaország befogadja őket, legalább megmaradnak magyarnak. A szomszédos országok magyar területeinek elnéptelenedését megakadályozni alig, lassítani azonban lehetne. Legalább enne k a lehetőségét kellene kidolgozni azoknak, akik erre hivatottak. Politikai részrehajlás nélkül, csak a nemzet, a magyarság létérdekeit képviselve. A legnagyobb hibák a kárpótlásnak nevezett országos „ügylet” árnyékában történtek. Az állami gazdaságok kö zel egymillió hektárnyi területét felosztották, alig egy tucatnyi „ nagyipari” gazdaság maradt, az ország földterülete magánszemélyek kezébe került, kisebbnagyobb magángazdaságok alakultak. A szakértõk feladata a múltat analizálni és levonni a következ tetéseket, de hogy sok minden rosszul történt, az biztos. A múlt évi Unióba való belépés teljesen felkészületlenül érte a magyar mezõgazdaságot. Nem tudnám pontosan meghatározni, hol történtek a lényeges hibák, de valószínû, hogy a magyar politikára annyi ra jellemzõ „konszenzus” – hiány a fõ oka, hogy a magyar gazdák ma szervezetlenül és a jövõtõl félve állnak a „barikádokon”. Pedig pozitívumokban nincs hiány. Az ország nagy területe alkalmas minõségi mezõgazdasági hasznosításra, és ezt a maximálisan ki kellene használni. A mezõgazdaság majdnem minden ágában, legyen az növény- vagy gabonatermesztés, állattenyésztés vagy bortermelés, a magyar agrártermékek versenyképesek még a fejlett nyugat régiókkal is. Mezõgazdasági szakemberekben nincs hiány. Hol vanna k mégis a nagy hibák? Az Unióba – bár sokan féltek és még ma is félnek ettõl a lépéstõl – be kellett lépni, ezt bizonyos politikai kényszer megkövetelte. Nem tudjuk az EU sorsát elõre megjósolni, de amíg tagok vagyunk, be kell tartsuk a játékszabályokat. A magyar mezõgazdaság mindig tõkehiányban szenvedett. A stabilitáshoz a legmesszebbmenõ kormánytámogatás szükséges, melynek gyümölcse csak évek múltán érik meg, de érdemes befektetni. Az EUtámogatás nem elegendõ, és csak akkor érdemeljük ki, ha mi is t eszünk valamit gazdáink érdekében. A szétaprózódott birtokrendszer nem alkalmas a versenyképességre, Ausztriában, Bajorországban egyegy három vagy négytagú család 4050 hektáros területen gazdálkodik eredményesen. A falusi munkanélküliséget nem azzal k ell megoldani, hogy a városba csalogatjuk a parasztokat, hanem helyben kell munkalehetõséget biztosítani. Ezt elsõsorban az infrastruktúra megjavításával és nem szétrombolásával lehet csak elérni. A postát, az iskolát, a közlekedést nem szabad elvenni, el lenkezõleg, a falufejlesztés kell a cél legyen. A falusi turizmus felvirágoztatása, új lakónegyedek építése nyugdíjasok letelepítése érdekében, a mezõgazdasági termékek helybeni feldolgozása olyan lehetõségek, melyek a nagyipari termelés és az új gépesít ett munkamódszerek miatt feleslegessé vált falusi munkaerõnek újabb munkalehetõséget biztosítanak, és visszaadják az emberek jövõbe vetett hitét, hiszen nem kell elhagyják szülõhelyüket. Persze ezek a dolgok egyszerûen hangzanak, de megvalósításuk annál nehezebb. Feltétlen megegyezésre van szükség a gazdák, a vezetõ politika és nem utolsó sorban az ellenzéki pártok között. Magyarország jó startolása az Unióba nagy mértékben függ a magyar mezõgazdaság sikerétõl, hiszen több mint ezer év óta agrárország vagyunk, és ez a helyzet egyelõre nem változik lényegesen. Az újraszervezett magyar mezõgazdaság fõ célja a magas minõségû árú elõállítása kell legyen, “inkább kevesebbet, de jobbat” jelszóval, mert csak ez biztosíthatja a piaci sikert. Végszónak t alán azt mondanám; a magyar gazda ne ragaszkodjon mindenben az „õsi” hagyományokhoz, tanuljon nyugati, modern partnereitõl. A „modernség” ebben az esetben azt jelenti, hogy a holland, német, francia vagy amerikai gazdálkodó fiát egyetemre küldi, aki tanul mányai után hazatér, és átveszi apja birtokát, ahol minden gépesítve van, tehát minimális emberi erõ alkalmazása mellett is óriási teljesítmények lehetségesek. Sok mindenben elutasítanám az „amerikai mintát”, a fejlett mezõgazdaság terén viszont õk az éllo vasok. Az Egyesült Államokban a foglalkoztatottak másfél százaléka, kevesebb mit kétmillió farmer, látja el a lakosságot (260 millió lélek) élelmiszerrel, és sokmilló dollár értékben még exportál is. Ez persze a felsõ mérce, de a nyugateurópai
