Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-12
15 Július 16án kezdtek érkezni az első hírek a vérengzésről, amikor a Szrebrenicából a muzulmán területek felé útrakeltek közül az első túlélők kezdtek megérkezni a muzulmánok lakta területekre. Közben a szerbekkel folytatott tárgyalás nyomán fegyvereik és élelmük hátrahagyásával a hollandok elhagyhatták Szrebrenicát. Ekkorra a feltételezése k szerint 7000 muzulmán férfit gyilkoltak le a boszniai szerb erők. vissza Srebrenica és a bűntudat Srebrenica pártpolitikai ügy lett, és mivel Tadic demokratái a múlttal való szembenézést és a bocsánatkérést szorgalmaztá k, Kostunicáék csendestársaikhoz, a radikálisokhoz sodródtak A sokk hatalmas volt, de gyorsan elmúlt: ismét a belgrádi kormány irányítja a háborús bűnökről szóló diskurzust Szerbiában. És ez nem éppen jó hír. Tíz éve esett el Srebrenica. Miután bevett ék a boszniai települést, a Ratko Mladic parancsnoksága alatt lévő boszniai szerb alakulatok elkezdték a muzulmán vallású bosnyákok napokig tartó, módszeres kivégzését. Boris Tadic ott volt a tegnapi megemlékezésen, és fejet hajtott az áldozatok emléke elő tt, ám a szerb köztársasági elnök korántsem tudhatja maga mögött a teljes politikai elit és társadalom támogatását. A sokkot júniusban az a videofelvétel okozta, amelyet a hágai székhelyű Nemzetközi Törvényszék Ügyészsége mutatott be a Slobodan Milosevic exelnök elleni perben. A felvételen szerbek végeznek ki bosnyákokat Srebrenica közelében. A sugárzás után a szerbiai rendőrség letartóztatta a hidegvérű gyilkosságot elkövető Skorpiók elnevezésű félkatonai alakulat szinte minden tagját. A pár perces részle t felrázta Szerbiát, mert egyszerre csak kiderült: nem elég, hogy igaz, amit a "nemzet ellenségei és rosszakarói" Szerbia háborús szerepvállalásáról "terjesztettek" (hisz’ ehhez eddig is kevés kétség fért), hanem mindenről alapos dokumentáció is készült. S zerbia napokig nem tért magához. Hiába hallották tíz éven át, hogy Srebrenica eleste után a boszniai szerb hadsereg csaknem nyolcezer bosnyákot mészárolt le, a szám absztrakció volt (tessék csak elképzelni nyolcezer ember kivégzését). Hiába ismerték el köz katonák, hogy részt vettek a vérfürdőben, hiába mondták el tisztek, hogy közük volt az előre eltervezett gyilkosságokhoz, Szerbia jó részét mindez nem érintette meg. Vagy azt mondták: nem igaz. Júniusban azonban láthatták, hogyan néz ki védtelen emberek k ivégzése. A szerbiai társadalom felismerte, hogy a gyilkosok köztük élnek. Kedves szomszédjuk, ismerősük, rokonuk, apjuk – valaki, akivel naponta találkozhattak. A felháborodás és döbbenet akkora volt, hogy a sajtó arról kezdett el írni: Mladic, a szökésbe n lévő hágai vádlott kiadatása következik, akár a srebrenicai évforduló előtt. A szerbiai kormány azonban tagadta, hogy tudomása lenne Mladic hollétéről. A szkeptikusoknak lett igazuk: Belgrád úgy vélte, nem engedhet meg magának két ilyen megrázkódtatást r övid időn belül. Vojislav Kostunica miniszterelnök igyekezett mielőbb újra ellenőrzése alá vonni a közbeszédet a háborús bűnökről, illetve a szerb háborús részvételről. Nem volt egyszerű manőver. (Kiderült például, a Skorpiók a szerb rendőrség különleges alakulatának tartalékos állományába került a boszniai háború után, a katonai elhárítás vezetője pedig azt állította, Mladic még 2002ben is Belgrádban élt, időnként megjelent a hadsereg létesítményeiben, testőrei Szerbia és Montenegró Államközösség katonái voltak.) Kostunica kormánya letett arról, hogy a törvényhozás elé terjessze a srebrenicai népirtást elítélő nyilatkozatot. A kormány elzárkózott attól is, hogy gyásznapot hirdessen: az igazságügyminiszter emlékeztetett, hogy a mészárlás "egy másik ország területén történt". A kérdésre, hogy az ázsiai szökőár áldozataival miért volt szolidáris Szerbia, azt válaszolta, hogy az természeti katasztrófa volt. A kormány közeli lapok a boszniai háború szerb áldozatairól kezdtek írni, ellensúlyozandó "a szerbek el leni igaztalan vádakat". Megfutamodott a vajdasági politikai elit is, holmi bosnyák hullák miatt nem vállalt konfliktust a belgrádi kormánnyal. Srebrenica pártpolitikai ügy lett, és mivel Tadic demokratái a múlttal való szembenézést és a bocsánatkérést sz orgalmazták, Kostunicáék csendestársaikhoz, a radikálisokhoz sodródtak. A hágai vádlott Vojislav Seseljt változatlanul elnöküknek nevező radikálisok pedig csak akkor hajlandók sajnálkozni a bosnyákok kivégzésén, ha ugyanakkor a szerb áldozatokról is megeml ékezhetnek. Ennek a látszólag egyszerű álláspontnak egy értelme van: az általános megemlékezésben egy idő után nemcsak az áldozat és a hóhér személye közötti különbség mosódik el, hanem eltűnik ok és okozat is. Mindenki vétkes lesz – a szerb politika a vol t Jugoszlávia háborús szétesését így akarja látni és láttatni. Ezért ítél el a szerbiai kormány állásfoglalása minden háborús bűncselekményt – külön megemlítve a srebrenicai mészárlást és a Bratunac térségében a szerbek ellen elkövetett kegyetlenkedéseket . A bratunaci község területén szervezik egyébként az "ellenSrebrenicát"; a bosnyák emlékhelyhez hasonlót emelnek a szerb áldozatoknak. A dolog politikai vonatkozásait jelzi, hogy az eredetileg augusztusra tervezett eseményt áttették a srebrenicai megemlé kezés másnapjára, mára.
