Reggeli Sajtófigyelő, 2005. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-07-08
21 Azt is kiemelte, hogy a tervezet több pontjával nem ért egyet, maga is egy korszerűbb autonómiamodell k idolgozását tartaná kívánatosnak, ezért a tervezethez számos módosító javaslatot is mellékelni szándékozik. A statútum parlament elé terjesztése azonban önmagában – elfogadtatási esélyeitől teljesen függetlenül is – fontos politikai fejleménynek tekinthető , mely egy valóságosan létező probléma tudatosítását segítheti. A tervezet parlamenti vitája azt is lehetővé teszi, hogy a román nyilvánosságban ismertté válhassanak azok a 19 – 20. századi román tervezetek is, melyek Erdélynek – a Monarchián és ezzel közve tve a Magyar Királyságon belüli – önállóságot, a románság számára teljes körű autonómiát igényeltek. A legközismertebb és a legalaposabban kidolgozott tervezet közvetlenül az első világháború kirobbanása előtt (egészen pontosan 1906ban) jelent meg Lipcsé ben, német nyelven, Aurel C. Popovici tollából Die Vereinigten Staaten des GrossÖsterreich, azaz A Nagy Ausztriai Egyesült Államok címen. E szerint a történelmi Erdély nagyobbik része román államalakulatként tagolódott volna az államszövetségbe. Az akkor még kizárólag magyarok által lakott Székelyföld nemcsak autonómiához juthatott volna, hanem maga lett volna az új államszövetség 12. állama. A román államalakulaton belül természetesen a kisebbségek, főként a németek szintén teljes körű autonómiára tehette k volna szert. Az elgondolást Ferenc Ferdinánd főherceg is felkarolta. Popovici tervezetének olvastán kijelentette: "Ő az én emberem, a jövőben mindenek előtt az ő tanácsaira kell hallgatnom." Sajnos, a Monarchián belüli fejlemények, az első világháborút m egelőző háborús propaganda, majd a fasiszta és kommunista diktatúra a tervet levette a napirendről. A kommunizmus bukása után és az uniós integráció folyamatában azonban ezek a hagyományok szinte már szükségszerűen válnak ismét időszerűekké. Popovici terve zetét nemrég román fordításban is újra kiadták. Igaz, kis példányszámban, és a román sajtó az eseményt teljesen elhallgatta. A megjelenés azonban arra mindenképpen elegendő lehet, hogy a román történelemre sűrűn hivatkozó, de azt sokszor nagy vonalakban se m ismerő román politikusokat figyelmeztethessük rá: az autonómia, sőt a konföderáció gondolatának a román politikában is komoly hagyományai vannak. Iuliu Maniu, az erdélyiek legjelentősebb politikusa még a "nagy egyesítés" után is hosszú ideig amellett érv elt, hogy az országot Egyesített Romániának (România Unită) kell nevezni, szemben a Kiegészített Románia (România Întegrită), illetve a NagyRománia (România Mare) elnevezéssel. Az elnevezés körüli vita akkor még komoly – az erdélyi és az ókirályságbeli ro mán politikai hagyományban gyökerező – , mély elvi különbségeket takart. Maniu az erdélyi hagyományhoz híven ragaszkodott volna az állam föderatív szervezetéhez és a Gyulafehérváron beígért kisebbségi autonómiákhoz. Az ókirályságbeli hagyomány, amint azt a Feketetenger melléki Dobrodgea tartomány példája is bizonyíthatja, a nemzetállami asszimiláció elvén alapult. Lazăr Șăineanu Craiován, 1908ban megjelent nagyszótára, a Dicţionarul limbei Române szerint Dobrogea lakóinak többségét a századelőn még törökök , oroszok, bolgárok, lipovánok, görögök alkották, a románok még mindössze negyven százalék körül állnak. Ma a lakosság 96 százaléka már román. A nagy egyesülés óta eltelt több mint nyolcvan esztendőben a román hatalom Erdélyre is ezt az antidemokratikus h agyományt próbálta ráerőltetni. Nem teljesen sikertelenül, hiszen a szászok és a zsidók időközben – a dobrudzsai törökök és bolgárok többségéhez hasonlóan – elhagyták az országot. A magyarok azonban maradtak, s a székely etnikai tömböt nyolcvan év alatt se m sikerült teljesen szétzilálni. A parlament elé terjesztett autonómiatervezet tehát nem csupán az RMDSZ által a kormány elé vitt és a kormány által jóváhagyott, s természetesen az autonómiastatútumhoz hasonlóan sok vonatkozásban vitatható kisebbségi törv énytervezet elfogadásának parlamenti esélyeit javíthatja, de a román politikai elitet saját ismeretlen vagy csupán elhallgatott hagyományaival is szembesítheti. Talán tényleg ideje, hogy az európai integráció hajnalán az erdélyi románság jóval demokratiku sabb és nem utolsósorban európaibb hagyományait a román politikai elit (román és magyar) tagjai is végiggondolják végre. vissza • Bíró Béla egyetemi tanár OrbánTadić találkozó Palicson Zártkörű munkaebéden találkozott a két politikus Magyarország felelősséget érez a határon túl élő minden egyes magyarért – erről a Fidesz elnöke beszélt, amikor találkozott a szerb államfővel a Szabadka melletti Palicson, adták hírül a magyarországi médiumok. Orbán Vikor és Boris Tadić m egbeszélésén elsősorban a Szerbiában élő magyarok ügyeiről és a gazdasági együttműködés lehetőségeiről volt szó. Orbán Viktor azt mondta: továbbra is azt kérik a szerbiai hatóságoktól, tegynek meg mindent a magyar kisebbség elleni atrocitások megakadályozá sáért. Annak ellenére, hogy a csütörtökre tervezett találkozójukat lemondták, Tadić és Orbán mégis találkozott Palicson, értesült a Magyar Szó
