Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-04
14 3,2 millió magyar került a szomszéd országok határai közé, tehát a Kárpátmedencében élő magyarság több mint egy harmada, s ennek fele az új határok mellett zárt tömbökben élt. Csehszlovákia kapta ÉszakMagyarország (Felvidék) és Kárpátalja 63 ezer négyzetkilométernyi területét 1 072 000 magyar lakossal. Romániának adták Erdélyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság k eleti felét, azaz 102 ezer négyzetkilométert, 1 664 000 magyar lakossal. A SzerbHorvátSzlovén Királyság a Bánság nyugati felét, Bácskát, DélBaranyát és a Muraközt kapta 21 ezer négyzetkilométer területben 465 000 magyar lakossal. Ausztriához csatolták a z Őrvidék (Burgenland) 4 ezer négyzetkilométernyi területét 26 ezer magyar lakossal. Az ország területi megcsonkítása mellett a békeszerződés csupán 35 ezer főben állapította meg a magyar haderő létszámát, ezenkívül jóvátétel fizetésére kötelezte Magyarors zágot. Előzmények: a vesztes háború IV. Károly 1918. október 16án kiadott császári manifesztumában még az OsztrákMagyar Monarchia föderatív átalakításának lehetőségében bízott, s e tervben még a történelmi Magyarországgal számolt. Azonban a Monarchia emigráns nemzetiségi politikusai tervezeteikben már Magyarországon csak a magyarlakta területeket értik. A Monarchia föderalisztikus átszervezése mellett érvelt Wilson amerikai elnök is, s 1918. január 8ai béketervében is kiállt emellett. Az 1918. májusi római konferencián viszont az antant elfogadja az OsztrákMagyar Monarchia emigráns nemzetiségi politikusainak azon követelését, hogy a Monarchia helyén önálló nemzetállamok jöjjenek létre. Ez a célkitűzés egyébként találkozott a francia politikának a Mon archia balkanizálására irányuló tervével. Ennek az volt a lényege, hogy KözépEurópában franciaorientációjú kis nemzetállamok jöjjenek létre. Október végén sorban válnak ki a Monarchiából az egyes nemzetállamok: 28án kimondták a Csehszlovák Köztársaság megalakulását (melyhez 30án Szlovákia is csatlakozott), 29én Horvátország jelentette be kiválását, 30án pedig az önálló Ausztria új kormánya alakult meg. A Magyar Nemzeti Tanács október 24én alakult meg, de kormányzati szerephez majd csak az ősziróz sás forradalmat követően, 31én jutott. Károlyi Mihály kapkodó, gyenge kormánya nem volt ura a helyzetnek: miközben a Monarchia romjain elvont szocialista doktrínákon merengtek, szélnek eresztették a több százezer fős magyar haderőt. A nagy lendülettel ész ak felé haladó antantoffenzíva ösztönözte tárgyalásra Károlyi kormányát. Mivel a padovai tárgyalásokat lekésték, ezért egy küldöttség indult Franchet d' Espereyhez, hogy tisztázza a vitás kérdéseket. Ez a lépés történészek szerint elhibázott és fölösle ges volt, mert egy korábban megkötött tűzszünet már rendezte a déli frontokon a fegyverszünet kérdését. A déli antant haderő tábornoka lekezelően, megalázóan beszélt Károlyiékkal. Katona lévén egyébként csak közölhette a magyar delegációval a déli demarkác iós vonalat: Maros - Szabadka - Baja - Pécs - Szigetvár vonal. Az ettől délre eső területeket a magyar kormánynak ki kellett ürítenie. Az északi és keleti határokat viszont nem rögzítették, ezért a cseh és a román hadsereg elérkezettnek látta az időt, hogy ezeket a területeket fegyveresen is megszállja. A kialakult helyzetet tovább súlyosbította, hogy november 25én a Szláv Nemzeti Gyűlés kimondta a délmagyarországi megyéknek Szerbiához való csatlakozását, december 1jén pedig Gyulafehérváron kinyilvánít ották Erdélynek Romániához való csatolását. Bartha Albert magyar hadügyminiszter és a csehszlovák követ 1918. december 6án megállapodtak az északi demarkációs vonalban, mely a Pozsony - Kassa vonaltól északabbra húzódott, de ezt a december 23ai antantjeg yzék már módosította, s délebbre vonta meg az ideiglenes határvonalat. Kommunista hatalomátvétel gyengíti a meg nem szállt területeket Miután a román csapatok átlépték az 1918. december 31én kijelölt hadseregeket elválasztó semleges övezetet, a határv onalak tisztázása érdekében a magyar kormány tárgyalóküldöttséget kért az antanttól, de csak egy parancsteljesítésre hivatott katonát, F. Vix tábornokot küldték, aki az antant által 1919. február 26án elfogadott határozatot közölte is a magyar kormánnyal (1919. március 20án). Ennek értelmében a keleti demarkációs vonalat mintegy 50 kmrel nyugatabbra tolták: az Arad - Nagyvárad - Szatmárnémeti vonaltól egészen a Szeged - Debrecen - Vásárosnamény vonalig.
