Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-07
19 A The Independent kormányzati forrásokra, valamint Peter Mandelson EUbiztosra, a kormányfő közeli barátjára hivatkozva arról írt, hogy Blair szere tné legyőzni a Vasladyt, és a már szinte biztosnak tekintett utódja, Gordon Brown pénzügyminiszter ezt még hajlandó lenne kivárni, legalábbis akkor, ha nem lesz népszavazás. Blair tehát csak abban bízhat, hogy a ratifikációs folyamat magától kimúlik, mielő tt a briteknek dönteniük kellene. A tagállamokban is mind nagyobb a megosztottság. Dánia, ahol szeptember 27én lenne a referendum, tegnap egyértelmű biztosítékokat követelt Franciaországtól és Hollandiától, hogy a két ország nem tekinti lezártnak a ratif ikációs folyamatot. Anders Fogh Rasmussen emlékeztetett: amikor a dánok leszavazták a maastrichti szerződést, nem akadályozták meg a többi tagállamot a ratifikáció folytatásában, s végül egy második szavazáson elfogadták a dokumentumot. A közvéleménykutat ások azonban Dániában sem adnak sok esélyt az alkotmánynak. ▪ Az urak már csomagolhatnak „Ki nem fütyül arra, ha az Európai Unió eljárást indít Róma ellen a stabilizációs paktum megsértése, a magas államháztartás i hiány miatt!” – mondta tegnap az Észa ki Liga egyik politikusa. Az uniós pénzügyminiszterek ma döntenek az eljárás megindításáról. „A brüsszeli verdiktek immár csak hulladékpapírt jelentenek a francia és holland népítéletek után, s ezek az urak most már csomagolhatnak és távozha tnak” – tette h ozzá Roberto Calderoli reformügyi miniszter. Pénteken párttársa, a munkaügyi miniszter már a líra visszahozatalát sürgette az euró helyett. Az északolasz területek önállósodását követelő liga politikusai a közös valutát okolják az országot sújtó gazdasági nehézségek miatt, és állami nagyberuházásokkal próbálnák elősegíteni a növekedést, még ha ez az államháztartási hiány egekbe szökésével járna is, miközben Róma ellen épp emiatt készül eljárást indítani Brüsszel. vissza • rn Necces A megoldás kulcsa nyilvánvalóan a kicsik kezében van, hiszen a fegyelmezetten szavazó nagy frakciók mellett egyedül az MDF, a függetlenek és az SZDSZ világában jöhet létre olyan kilengés, amely a necces helyzetet bármelyik irányba elmozdíthatja Az államfőválasztás első fordulója az intenzív taktikázás jegyében telt – elsősorban az ellenzéki oldalon. Meglepetést nem is annyira maga az eredmény, hanem sokkal inkább a Fidesz frakciójának távolmaradása jelentett. A cél egyértelműen az volt, hogy a ny uszit kiugrasszák a bokorból, azaz az MDF és a függetlenek – egyesek szemében kiszámíthatatlan – álláspontjáról minél többet megtudjanak. Az eredmény ennek megfelelően hasznos információkat hozott: a borítékolható 178 szocialista vokson felül Szili Katali nra még öten szavaztak. Bár részben tudható, részben kitalálható, hogy kikhez kötődik ez a többlet, a lényeg sokkal inkább az, hogy a Fidesz csatlakozásával és a szocialistákhoz hasonló feltételezett fegyelemmel milyen eredmény születhet a második és legin kább a harmadik fordulóra. A számítást nehezíti, hogy Mécs Imre magánakciójával dőlni látszik az SZDSZen belüli fegyelem. Mégis, induljunk ki abból, hogy a renitens honatya kivételével a liberálisok többi tizenkilenc képviselője távol marad a voksolástól . A harmadik fordulóban így 369en szavazhatnak, a győzelemhez 185 szavazatra van tehát szükség. Ehhez az értékhez nagyon közel van Szili jelenlegi 183 voksa, de erősen kétséges, hogy sikerülhete még kettőt kipréselni bárhonnan is. A Fidesz képviselőinek belépésével és az első fordulós nem fideszes voksokkal – feltéve, hogy a pártnak a választáson tegnap mégis részt vevő emberei saját jelöltjüket erősítették – Sólyom Lászlónak 179 szavazat jön össze, ami szintén kevés a boldogsághoz. A harmadik fordulóban valakinek viszont győznie kell, ez csak szavazategyenlőséggel akadályozható meg, ami persze lehetne racionális célja a kormánykoalíció mindkét pártjának, de kizárólag erre játszani rendkívül kockázatos lenne. A szoros befutóban döntő lehet az az öt szavaz at, amely az első fordulóban érvénytelen volt, illetve elveszett. Ezek a szavazólapok valamilyen valós szándékot vélhetőleg kifejeznek, csak talán a két, egymást keresztező vonalat így elsőre nem sikerült megrajzolni. Tartalmukról csak találgathatunk, de e lvileg akár elegendők lehetnek a szavazás eldöntésére is. A megoldás kulcsa nyilvánvalóan a kicsik kezében van, hiszen a fegyelmezetten szavazó nagy frakciók mellett egyedül az MDF, a függetlenek és az SZDSZ világában jöhet létre olyan kilengés, amely a n ecces helyzetet bármelyik irányba elmozdíthatja. Az MDF elvileg egyszerű esetnek tűnik, hiszen ez a parlamenti erő volt az első, amelyik Sólyom László jelölését javasolta, és csupán csekélyke létszáma akadályozta meg, hogy ténylegesen jelölje is. Mindennek elvi szinten csak az mondhatna ellent, hogy a túlélésért küszködő párt esetleg ezt az alkalmat próbálja meg kihasználni egy új szövetségi politika nyitányaként. Némi machiavellista beütéssel még ez is elképzelhető lenne, de ugyanakkor olyan kockázatos kal andot jelentene a kis konzervatív pártnak, amelyet valószínűleg nem mer és nem akar elvállalni.
