Reggeli Sajtófigyelő, 2005. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-06-01
14 A brit lap egyébként arról is beszámol, hogy B lair olaszországi vakációját megszakítva hazatért, hogy "vezesse a véres harcot a »régi« és az »új« Európa között, amely az EU gazdaságainak megreformálásáért folyik". London július elsején veszi át az EU soros elnöki tisztét, és a Downing Street 10. már k özölte, hogy az EUtagállamok június 16án kezdődő csúcsértekezletén "kész komoly vitát kezdeni az európai gazdaság jövőjéről". vissza fgy Köszönet a francia népnek Az Európai Uniónak semmi baja nem lesz abból, hogy nincs írott alkotmánya Amikor a világ közvéleménye szembefordult a neokonzervatív, ultraliberális konszenzussal és a globalizációval, sokan azt mondták: ez Amerikaellenesség. Most kiderült, hogy az európai közvélemény fontos részei szembefordultak a m i saját neokonzervatívultr aliberális tervünkkel, az európai alkotmányszerződés tervezetével, így hát ez az ellenvetés elesik. A magyarországi sajtó – ritka egységben, amely alól a jobboldal napilapjának már csak a franciaországi népszavazás eredményének ismeretében közölt vezércik ke az egyetlen érdekesebb kivétel – többnyire azt állította, hogy "a franciák" belpolitikai okokból, az alkotmánytervezet ismerete nélkül hajlanak a "nem" szavazatra. Ez nem volt igaz. Az alkotmányszerződés szövege hosszú hetekig állt a bestsellerlisták él én (ezt a "Magyar Hírlap" egyszer megemlítette). Az olykori tárgyilagosabb tudósítások és árnyaltabb háttéranyagok mellett sok egyszerűsítő publicisztika került forgalomba, a hét eleji pesti lapok és rádióműsorok pedig egyenesen gallofób durváskodásokra ra gadtatják magukat, és a pánikkeltéstől se riadnak vissza. A franciaországi sajtóban mélyreható és színvonalas vita folyt; a hivatásos újságírók egyébként ott is többségükben az "igen" hívei voltak, a hétfői cikkek többnyire nekrológnak is beillenének. A f ranciaországi szavazók – szemben a legtöbb befolyásos pesti újság gyakori célzásaival – nem "Európa" ellen szavaztak, hanem az eddigi, nagyjából szociáldemokrata (keynesiánus, tervező, a szociális ellentéteket tompító, kiegyensúlyozó) Európa megváltoztatás a ellen. Nem mindenfajta változás ellen, hanem csak a hiperkapitalizmus törvénybe (európai alkotmányba) foglalása ellen. Baloldali ember ennek csak örülhet. A "nem" szavazat a szocialista párt és a zöldek nagy részének, a kommunistáknak és a két nagy troc kista mozgalomnak a győzelme annak ellenére, hogy marginális nacionalistajobboldali pártocskák is csatlakozni próbáltak ehhez, bár a kutya se hallgatott rájuk. (A keddi "Magyar Hírlap" és "Népszava" a Jeunesses Communistes Révolutionnaires, az egyik trock ista ifjúsági mozgalom lapját, a "Red"et lobogtató fiatalok képét közli, bár ez a képaláírásból nem derül ki, s kérdés, vajon az olvasók tudjáke, mit látnak a fotón.) Nagy győzelme ez ugyanakkor az ATTAC mozgalomnak, amely a legfőbb kritikai ellenvetések et fogalmazta meg. Ezek az ellenvetések, ha tetszik, banálisak: a jóléti rendszerek leépítését, a monetárisfiskális egyensúly bálványozását, a migránsok (így a vendégmunkások) jogainak szétzúzását, a tőke érdekeinek képviseletére most már egyenesen kötele zett EUkormányzat elszámoltatás és átláthatóság nélküli hatalmának növekedését érintik. A franciaországi népszavazás egyben az európai szociáldemokrácia, közelebbről "a harmadik út" és "az új közép" (a Jospinkormány idején Franciaországban is kimondatla nul gyakorolt) politikájának válságát jelzi. A dolgozók nem óhajtanak a baloldalra szavazni, ha jobboldali politikát folytat, mint majdnem mindenütt – és ez nem érthetetlen. Baloldali célok érdekében a szociáldemokrácia igenis mozgósítani képes hagyományos szavazóbázisát, más célok érdekében azonban már nem. Konzervatívliberális politikát csak a jobboldaltól fogadnak el, azt is csak akkor, ha mérsékelt, és nem növeli radikálisan az egyenlőtlenséget. A piaci konszenzus napjai meg vannak számlálva. Az alkot mányszerződést – nyilvánosságra kerülésekor – nálunk is bírálták többen, de a kritikus hangok azóta elhallgattak. A keletközépeurópai félelmek ezúttal is irracionálisak, hiszen nincs szó az európai integráció megkérdőjelezéséről vagy az új tagállamok per emre szorításáról. De nálunk sajnos nem folyt érdemi vita ezekről a kérdésekről, az Országgyűlés formális eszmecsere után, gyakorlatilag egyhangú szavazattal ratifikálta az európai alkotmányszerződést, amelynek a szövege nem ismert széles körben. A vitát a franciák folytatták le helyettünk, a döntést a franciák hozták meg helyettünk. A vitáért mindannyian hálásak lehetünk, a döntésért csak a baloldal – és ezen nem a kifürkészhetetlen szocialista pártot értem, hanem azokat a szervezetlen és vezetetlen ember csoportokat, amelyek kétkedőek és kritikusak a kapitalizmussal szemben (s amelyek a "kapitalizmus" szót nem a "külföld" és az "idegenek" szinonimájaként használják, amint ez bizonyos jobboldali mozgalmak félrevezető retorikájában divat). Az Európai Unióna k semmi baja nem lesz abból, hogy nincs írott alkotmánya. NagyBritanniának sincs írott alkotmánya, mégis – sok tekintetben – az alkotmányosszabadelvű jogállamok egyik mintaképe s egyik legrégebbi
