Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-05
7 hogy a minket ártatlanul ért szenvedéseinkért minket is megkövessenek, hogy békévé és európai együttműködéssé erősödjön az emlékezet. Moszkvában ott lesznek a szövetséges országok vezetői, a győztesek és a legyőzöttek is. És sokan a világból. Mi is. Azt hiszem, Magyarországnak is át kell éreznie a második világháború befejezésének, a szövetségesek győzelmének már említett t örténelmi jelentőségét, a mai szabadságunk és az európai, illetve nemzetközi együttműködés javára. Megkövetjük a szövetségeseket és minden népet, amelynek szenvedést okoztunk. - Jelcin elnök 1992ben a magyar Országgyűlés előtt elmondott nagy hatású be szédében az 1945 után történteket maga is így jellemezte: "az egyik ideológiát és erőszakot felváltotta a másik". - Valóban: a háborút követően a szovjet érdekszférába került országoktól elvették a demokratikus és szuverén nemzeti fejlődés lehetőségét. A pártállami diktatúra embertelensége uralkodott el. A Szovjetunió népei, beleértve a vezető szerepet betöltő orosz népet is, ugyanolyan áldozatai voltak ennek, mint a háború után szovjet érdekszférába került nemzetek. Magyarország is ezek sorába tartozott. A hivatalos források, a KSH 1946ban készített jelentése és a szovjet Belügyminisztérium dokumentációja szerint a háború után sok százezer magyar civil állampolgár került a szovjet munkatáborokba. A sztálini megszálló politika pedig a pártállami diktatúra olyan elnyomó rendszerét segítette kiépíteni az országban, amely megszüntette a személyi és vagyonbiztonságot, fölszámolta az alapvető állampolgári jogokat. Magyarország népe e rendszer ellen kelt föl 1956ban. Jelcin elnök ennek emléke, 1956 minden áldoza ta előtt hajtott fejet a magyar Országgyűlésben 1992. november 11én elmondott megrendítő beszédében. Tizenöt éve, a diktatúrák összeomlása után valóban felszabadultak a sokat szenvedett milliók. Az 1945ös győzelem csak ekkor, 45 évvel később lett igazán az övék. - Elnök úr, mit mondana azoknak, akik a történelemre, netán személyes sérelmekre hivatkozva nem felszabadulásként élik meg az 1945ben történteket, s úgy vélik, hogy a német megszállást a szovjet megszállás váltotta fel, amiért nem jár köszönet? - Már idéztük Jelcin történelmi igazságot kimondó, kemény mondatát. Sajnos a győzelem napjai után a szabadság hamar torzzá változott. Kaptunk sokféle segítséget is, a szabadság bimbózó esélyeit is, de az ország katonai megszállása után hamar más világ köve tkezett. A második világháború végével, a győzelem napjával kapcsolatban az emlékezet parancsa mégis az, hogy nem titkolhatjuk el érzéseinket, szembe kell nézni mindazzal, ami a magyarságot ehhez az időponthoz vezette. A lett államelnök asszonynak írt leve lemben is a háborús események speciális magyar vonásáról, arról a tragikus tényről szóltam, hogy a magyar hadsereg a náci Németország szövetségeseként vett részt a háborúban. 1941ben Magyarország hadba lépett a Szovjetunióval szemben, s ennek történelmi f elelősségét viselnie kellett. A háborúba lépést lehet ezernyi okkal magyarázni, de viselni kell azoknak a döntéseknek a következményeit, amelyek összességükben, csak magyar részről, milliónyi áldozatot követeltek. Vállalnunk kell a felelősség ránk eső rész ét, még akkor is, ha ez a felelősség eltérő súlyú az ország akkori vezetői vagy a háborúban sorozott katonaként részt vevők részéről. Bűnös volt az a náci diktatúra, amelyik kirobbantotta a háborút, több millió embert halálba küldött. Bűnös volt az a magya r államvezetés, amely hagyta magát támadó háborúba sodorni. Utat engedett a fasiszta diktatúrának, állampolgárainak egy részét a többség és a világ bűnös közönye mellett jogfosztottá tette, munkaszolgálatra, a haláltáborokba küldte. A győzelem napja nagyon sok ember számára szabadságot és megnyugvást hozott. Így érezték mindenekelőtt a háborúban győztes országok népei, a katonák, a pusztításoktól szenvedő, rettegő lakosság. Így érezték a koncentrációs táborok túlélői és életben maradt hozzátartozóik. Így ér ezték mindazok, akik politikai nézeteik miatt üldöztetést szenvedtek. Emlékezni kell tehát a fasizmus és a háború valamennyi áldozatára: a frontokon, a koncentrációs táborokban és a megszállás során elpusztult honfitársainkra csakúgy, mint a háború során M agyarországon elesett szovjet és más nemzetiségű katonákra, és azokra is, akiknek életét magyar katonák oltották ki a háború folyamán. A náci diktatúrát el kellett pusztítani és ezt a szövetségesek történelmi összefogása tette lehetővé. E tragikus történet első fejezete itt ér véget. A főhajtás a szövetségesek áldozatvállalása előtt ezért kötelességünk. Megkövettük és megkövetjük mindazokat, akik ellen háborúztunk, és bűnöket követtünk el. De bizonyosnak kell lennünk abban is, hogy az orosz s a többi demokr ácia is lesz olyan erős, hogy őszinte emlékezésben őrzi emléküket, és megköveti mindazokat az embereket, népeket és nemzeteket, akik Európában miattuk lettek a kommunista korszak áldozatai. A múltra igazul emlékezni, fájdalmát katarzissá, a jelenben megboc sátó békévé oldani és közös európai jövőnkhöz
