Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-03
14 szomsz é dokkal való viszony alakulását, amit pangásként jellemeztek. Kritikával illették a szakértők az új vezetés káderpolitikáját. Máig érthetetlen, milyen elvek alapján történnek a kinevezések, másfelől pedig helyi szi n ten megmaradtak a régi káderek, akik a korábbi módon irányítanak. Mint mo ndták, éppen ezért az átlage m berek még nem érzik a változást. Egyes elemzők forradalmi retorikával és a cselekvés halogatásával vádo l ták a kormányt. Viktor Juscsenko elnök szintén megvonta a száz nap mérlegét: a legfontosabb eredmények között említette a szólásszabadság és a sajtó függetlenségének megteremtését, hozzátéve, hogy az újságírás szakmai színv o nalán van még mit javítani, illetve meg kell szüntetni egyes köröknek az ukrán média fölötti monopóliumát. Kiemelte, hogy a hatalomváltás óta több befekte tés érkezett Ukrajnába, mint az azt megelőző öt évben ö s szesen. vissza Kovács Andrea, Kijev Demokrácia receptre Egy diktátor eltávolítás a, egy polgárháború megfékezése vagy humanitárius katasztrófák megszüntetése szü kséges lehet az átmenet feltételeinek megteremtésében, biztosításában, és egy katonai beavatkozás ilyen esetekben megnyithatja az utat a demokratikus átalakulás előtt Április végén több mint száz ország képviselői – köztük félszáz miniszter, így a magy ar és az amerikai kü l ügyi tárca vezetői – gyűltek össze Santiago de Chilében az alig fél évtizedes múltra visszatekintő Demokr á ciák Közössége ülésén, hogy megvitassák a demokrácia terjedésének aktuális kérdéseit. Azt például, hogy milyen módon segíthetik e lő a demokratikus értékek térnyerését és az ennek megfelelő kormányzati ren d szer megteremtését, megszilárdítását a világban. A résztvevők talán kedvezőbb előjelek között gyűltek ö s sze, mint korábban Varsóban és Szöulban, hiszen az elmúlt tanácskozás óta sz ámos országban látványos demokratikus áttörés következett be. Gondoljunk csak Grúziára, Libanonra, Ukrajnára, Irakra, Moldovára, Egyiptomra vagy Kirgizisztánra. Mélységükben, formájukban és terjedelmükben más és más folyamatok ezek, de közös bennük, hogy a változások a nép követelésére és közvetlen közreműködésével következtek be, s vajon mi más lenne a demokrácia igazi lényege, mint a népakarat érvényesülése? Jelentős változás, ha még nem is áttörés, következett be abban is, ahogy a kormányok a demokrácia terjed é sére tekintenek. Ma már igazából nincs vita arról, hogy a demokratikus értékek, illetve az ezekkel összhan g ban lévő kormányzati rendszer terjedése mindenkinek alapvető érdeke, és hogy érdemes erőfeszítéseket tenni ennek eléréséért. Ez ugyanis nemcs ak elvileg javítja emberek millióinak életét, hanem a végső gara n ciát jelenti a stabilitás és a biztonság kialakulására is. Vita már "csak" abban van, milyen módszerekkel és milyen időperspektívában érhetők el ezek a célok. Ez ugyan még mindig jelentős néz etkülönbség, de a k o rábbiakkal ellentétben már pozitív vita, amely remélhetőleg – és várhatóan – elvezet nemcsak a demokrat i kus országok közötti egyetértéshez, hanem a közös és koordinált tevékenységhez is. Az igazi kérdés amúgy az, hogy mit tehetnek küls ő erők a demokrácia "terjesztéséért". Az általános válas z nak annak kell lennie, hogy külső behatások csak akkor igazolhatók, és csak akkor lehetnek eredményesek, ha a demokratikus átalakulásra törekvő belső erőket támogatják, ha figyelembe veszik az adott ország belső viszonyait, és ha a társadalom szerves fejlődését segítik elő. Legfontosabb módszerünk a demokratikus intézmények kialakítása és erősítése, illetve a politikai osztály kialakulásának segítése lehet. Ez hosszú távú elkötelezettséget és komoly – nem csak anyagi – befektetést jelent, amelyre átfogóan és huzamosabb ideig egyetlen ország sem képes magában – ezért is rendkívül fontos a demokratikus országok együttműködése. Vitás kérdés, bár ez is mind kevésbé, hogy a katonai erőnek vane szerepe a d emokratikus átalakulásban, s ha igen, milyen. Ma már szerencsére nem arról folyik a vita, hogy lehete pusztán katonai erővel demokr á ciát teremteni. Viszont arról sem, hogy vannake olyan esetek, amikor (külső) katonai beavatkozás szüks é ges a demokratikus átmenet bizonyos feltételeinek megteremtéséhez. Egy diktátor eltávolítása, egy polgá r háború megfékezése vagy humanitárius katasztrófák megszüntetése szükséges lehet az átmenet feltételeinek megteremtésében, biztosításában, és egy katonai beavatkozás ilyen esetekben megnyithatja az utat a demo k ratikus átalakulás előtt.
