Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-17
18 A szobor jelképesen a cs eh külügyminisztériumnak helyet adó Cernín palota előtti Loretáni téren áll, mert Benes Csehszlovákia megalakulásától (1918) kezdve több mint másfél évtizeden át külügyminiszter volt. Az emlékmű felavatásán magas rangú cseh politikusok vettek részt. Lu bomír Zaorálek, a képviselőház szociáldemokrata elnöke beszédében visszautasította a Benes személyét, valamint a szobor felavatását ért német bírálatokat, s hangsúlyozta, hogy Benes a csehszlovák állam egyik megalapítójaként nagy személyiség volt. Hasonlóa n méltatta Benes személyiségét Jirí Paroubek, kormányfő is. Edmund Stoiber bajor miniszterelnök a hét végén a nürnbergi szudétanémet napokon elhangzott beszédében provokációnak minősítette a szobor felállítását. Premysl Sobotka, a szenátus ellenzéki p olgári demokrata elnöke szerint Stoiber, amikor a szudétanémetek kitelepítését bírálja, elfelejti, hogy ezt a II. világháború németek által előidézett szörnyűségei előzték meg, s azt, hogy a náci rendszer Csehországot a háború alatt megszállás alatt tartot ta. Kedden Csehországba látogat Gerhard Schröder német kancellár. Edvard Benest a harmincas évek közepén Tomás Masaryk halála után államfővé választották. A müncheni döntés (1938) után lemondott és a háború alatt Nyugaton élt. A II. világháború ut án visszatért Csehszlovákiába, s oroszlánrésze volt azon dekrétumok kiadásában, amelyek alapján a csehszlovákiai németeket és a magyarokat kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, megfosztották vagyonuktól, s állampolgárságuktól. Míg mintegy hárommillió szudétanémetet kitelepítettek az országból, a magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 nyarán nem hagyta jóvá. vissza Szlovák politológus szerint itt az ideje, hogy a Szlovák Köztársaság politikai veze tése bocsánatot kérjen a saját polgáraitól Keszeli Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Pozsony, 2005. május 16., hétfő (MTI) - Itt az ideje, hogy a Szlovák Köztársaság politikai vezetése végre bocsánatot kérjen a saját polgáraitól, a rajtuk, a szlov ákiai magyarokon megesett sérelmekért, amiért annak idején az állam nem úgy bánt velük, ahogyan a saját polgáraival bánnia kellett volna, hanem a gonosztevőknek kijáró bánásmódban részesítette őket, jóllehet, nem voltak azok - írta hétfőn egy szlovák lapba n Miroslav Kusy szlovák politológus. Kusy annak kapcsán hallatta véleményét, hogy Szlovákiában ismét nagy a hullámverés a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását törvényesítő Benesdekrétumok körül, amelyek semmissé nyilvánítása irán t a szlovák politika nem mutat hajlandóságot, s most egy nacionalista erő, a parlamenten kívüli Szlovák Nemzeti Párt (SNS) próbál érvényt szerezni annak a törekvésének, hogy a pozsonyi törvényhozás deklarálja a dekrétumok érinthetetlenségét. Ahogy Bug ár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke a közelmúltban tette, úgy Kusy is annak a véleményének adott hangot, miszerint ha a szlovák politikai vezetés helyénvaló módon a zsidóktól már bocsánatot kért a második világháború alatt fennállt fasiszta s zlovák állam gaztetteiért, és a németek felé is megtette ugyanezt a gesztust a háború utáni meghurcoltatásuk, kitelepítésük okán, akkor itt az ideje, hogy a magyarok felé is megtegye ezt ugyancsak a második világháború utáni jogfosztásuk miatt. Kusy ki fejtette: a szóban forgó sérelmek nem a magyar és nem a szlovák államot érték, hanem az akkor élt polgárokon, konkrét embereken estek meg. "Az akkori sérelmeket azonban az akkori állam, a nevében cselekvő állami szervek követték el. Semmi ok tehát arra, ho gy az egyik állam kérjen bocsánatot a másiktól, hanem az lenne indokolt, hogy az állam megkövesse a saját polgárait, akik ellen mint állam, vagy mint jogutódként fellépő államalakulat cselekedett" - írta annak kapcsán, hogy mostanság a bocsánatkérés kérdés e úgy vetődött fel, hogy ne csak Szlovákia kérjen bocsánatot a szlovákiai magyarokat ért sérelmek miatt, hanem a kölcsönösség elve alapján Magyarország is tegye meg ugyanezt, kivált az 1938tól 1945ig terjedő időszak okán, amikor a visszacsatolt Felvidéke n élt szlovákokat érték magyar részről elkövetett sérelmek. Kusy szerint az államközi kapcsolatok e tekintetben csak másodlagosak. Az elsődlegesek a sérelmeket elszenvedő húsvér emberek. "A Szlovák Köztársaság meghatározó politikai intézményeinek +vi tapartnerei+ e tekintetben azok a szlovákiai magyar polgártársaink, akik a második világháború utáni meghurcoltatásokat elszenvedték. Őket, vagy szüleiket három évre megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, vagyonukat kisajátították, őket cserélték k i erőszakkal a (Szlovákiába önkéntesen átköltözött - a tud, megj.) magyarországi szlovákokért, a csehországi határvidékekre őket hurcolták el kényszermunkára, őket reszlovakizálták, ők nem járhattak három évig iskolába, mert a magyar iskolákat
