Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-10
12 hogy helyet készítsenek a magyarországi szlovákoknak." Az egyezmény tartalmát elítélte, amely szerinte kibúvókat adott Csehszlovákiának a szerződésen túli á ttelepítésre, és merényletnek tartotta azt az egész magyar néppel szemben, mivel az újonnan betelepülőkkel az összefüggő magyar etnikai területeket tönkreteszik. Mindszenty a két állam közötti lakosságcsere megállapodás érvényességét nem ismerte el, mivel szerinte az abban foglaltak erkölcstelenek voltak és ellentétben álltak a természeti törvényekkel és az alapvető emberi jogokkal. A saját és a Magyar Püspöki Kar nevében arra kérte Nagy Ferenc magyar miniszterelnököt, hogy semmisítsék meg a prágai szerződé st, mivel az ellentmond a párizsi szerződésnek. Továbbá tiltsák meg a lakosságcserét, valamint érjék el, hogy biztosítsák a kisebbségi jogokat az egyház, az oktatás és a polgári élet tekintetében Csehszlovákiában. 1946. október 28án Mindszenty József kör levélben fordult a magyarországi hívekhez, melyben fenntartásait hangsúlyozta a csehszlovák kormány azon kijelentésével kapcsolatosan, mely szerint a magyarok kitelepítése "udvariasan fog történni" és nem úgy, ahogy Hitler bánt a zsidókkal, vagy a török ko rmány az örményekkel. Mindszenty szerint: "lehet – e azonban egyáltalán emberségesnek mondani azt, hogy kétszázezer embert így elszakítsanak földjétől, melyen ősei is mindig laktak, és teljes bizonytalan életkörülmények közé vessenek, amikor kényszerítik ők et, hogy elhagyják temetőiket, ahol elhunyt őseik hamvai nyugszanak, elhagyják ingóságaikat, melyeket a maguk és sok nemzedék munkájával szereztek, hogy ezeket most az őket kiüldözők könnyű zsákmányaként hátrahagyják." Mindszenty Truman elnök az Egyesült N emzetek ülésén, 1946. október 24én mondott beszédének alapelveit tartotta a Magyarország és Csehszlovákia közötti megbékélés jövőbeli alapjának. "Az igazi béke nem lehet tartós, ha a békét nem arra alapozzák, hogy igazságot adjon mindenkinek. Igazságot a kicsi és nagy nemzeteknek és igazságot minden egyes embernek." Mindszenty 1946. október 23án levélben fordult Gyöngyösi János magyar külügyminiszterhez, amelyben a magyar diplomácia tevékenységével kapcsolatos fenntartásait hangsúlyozta a szlovákiai magy arok ügyében. Gyöngyösi válasza 1946. október 28án érkezett meg hozzá. Mindszenty szemrehányását a lakosságcsere megkötése miatt Gyöngyösi visszautasítja és magyarázatul azt hozza, hogy azt a szövetséges nagyhatalmak sugalmazásár a, mindenek előtt az Amerikai Egyesült Államok határozott ajánlására és sürgetésére kötötte meg. Gyöngyösi levelében rávilágított arra a momentumra is, hogy az amerikai kormány írásban is közölte vele azon nézetét, amely szerint a csehszlovákiai magyarok, mint egy népcsoport tagjai, a kollektív felelősség alapján nem távolíthatók el, azonban nem emelt kifogást az ellen, hogy egyéni elbírálás alapján a fasiszta bűnösöket eltávolítsák. Mindszenty azon javaslatát, hogy a lakosságcsere egyezményt mondják föl, G yöngyösi egyenesen károsnak és veszedelmesnek tartotta a magyar érdekekre nézve. Mindszenty 1946. november 29én beutazási engedélyt kért Csehszlovákiába. Előzetes terve szerint hivatalos egyházi ügyekről akart egyeztetni Prága katolikus érsekével, emelle tt kihallgatást kért Eduard Beneš elnöktől, akinél közbenjárni szándékozott a magyarok ügyében. Kérvényére hosszabb időn át semmilyen választ sem kapott, ekkor fordult Josef Beran prágai érsekhez, akinek közbenjárására a csehszlovák külügyminisztérium 1946 . december 21én azt a választ adta, hogy csak olyan feltételekkel kaphatja meg a beutazási engedélyt, ha vállalja, hogy csak egyházi ügyeket intéz és nem tesz politikai észrevételeket Csehszlovákia belpolitikai lépéseivel kapcsolatosan. Mindszenty a Magya r Kurir munkatársának adott interjújában így kommentálja a vízum körül kialakult botrányt: "…ki akarnak térni az elől, hogy az emberisség nevében esdő szóval közbenjárhassak a közel 200000 magyar főnyi magyar tömb érdekében. Nem akarták, hogy lássam a fegy veres erővel megbontott Csallóközt és a Sziléziában rabszolgasorsra szétszórt, minden emberi jogból, vagyonból, kultúrából, otthonból kifosztott magyarokat, köztük az előrehaladott terhességben, szülési vajúdásban levő, szoptatós anyákat, öregeket, súlyos betegeket és apró gyerekeket…" A csehszlovák külügyminisztérium azt a nézetet vallotta, hogy Mindszenty Józsefnek, mint magas egyházi tisztséget betöltő embernek nem kellene bekapcsolódnia a magyar politikai körök által gerjesztett Csehszlovákia ellenes te vékenységbe. Az okfejtésük szerint, ha megadják a vízumot Mindszentynek, akkor ezt a magyar propaganda számára győzelemként lehetne elkönyvelni. A prágai vezetés Mindszenty kérelmét elutasította, mert személyében a magyar revizionizmus és a Csehszlovákia e lleni propaganda egyik vezetőjét látták. A vízum kiadásának megtagadásával meg akarták akadályozni, hogy tiltakozzon a felvidéki magyarok érdekében a prágai kormánynál. A csehszlovák vezetés lehetetlennek tartotta, hogy ha már a hercegprímás Prágában jár, ne érdeklődjön az ottani magyarok helyzete felől és ne próbáljon tárgyalásokat kezdeményezni. Utazási szándékának kinyilatkoztatásával annyit azonban elért, hogy a kitelepítésre szánt magyarok sorsával ismételten foglalkozott a magyar sajtó és a világ közv éleménye is.
