Reggeli Sajtófigyelő, 2005. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-05-10
11 az üzleteken elhelyezett magyar feliratokat, összetörték, valamint a magyar plébániáikat is kifosztották. "Nemzedékek hosszú sorának öröme és szenvedése által megszentelődött csa ládi szentélyeket feldúlnak és lakóit üldözött vadként hajtják el." Mindszenty ugyanebben a körlevelében a felvidéki hívők és papok helyzetéről ezt írja: "A papok üldözése által meg akarják verni a pásztort, hogy elszéledjen a nyáj. És ez a nyáj a szerencs étlen magyar nép." Az üldözések ellenére sok felvidéki pap kitartott hívei mellett, de a hatóságok fenyegetéseinek ők sem tudtak sokáig ellenállni. Mindszenty fáradozásit a csehszlovákiai magyarság óriási rokonszenvvel és hálával fogadta. A Csehszlovákiai Magyar Nemzeti Tanács Országos Központja a szlovákiai magyarok nevében levelet küldtek Mindszentyhez. Ebben vázolták a kinti magyarok szenvedéseit és megaláztatásait. "A csehszlovákiai hivatalok az egész magyar kisebbséget törvényen kívül helyezték és min den elképzelhető eszközzel elpusztításukon dolgoznak. A mostani magyar kormány semmit sem tesz e törekvések ellen…" A hercegprímás válasz levelében türelemre és kitartásra biztatta szlovákiai híveit. Tiltakozott a magyarországi németek kitelepítése ellen i s, mivel párhuzamot vélt felfedezni a csehszlovákiai magyarok kitelepítésével. Kifejti, hogy ha csak a bűnöseket büntetnék, hallgatna, de sajnos ártatlanokat is büntetnek. "Ne tegyünk olyasmit, amit a fegyverszüneti határvonalon túl, magyarokkal szemben el követőktől nemcsak felháborodással fogadtunk, de elviselhetetlennek is éreztünk… Ki tudja, hogy amit elkövetünk a folyó egyik partján, a másikon nem fordítjáke ellenünk."tette föl a kérdést Mindszenty. A magyarországi katolikusok nevében 1945 nyarán még mint veszprémi püspök kérte a szlovák püspöki kart, hogy lépjenek fel a csehszlovákiai magyarüldözés ellen. Megkeresése tudomásunk szerint süket fülekre talált. Másodszor már mint Magyarország hercegprímása fordult a szlovák katolikus püspöki karhoz. Leve lében arra kérte őket, hogy legalább egy nyilatkozatban ítéljék el a szlovákiai magyarok jogfosztását. A szlovák püspöki kar ennek hatására 1945. november 15én egy emlékiratot intézett a csehszlovák kormányhoz melyben a csehszlovákiai magyarokkal és német ekkel folytatott bánásmódot egyértelműen elítélték: "A keresztény érzéssel és népünk jó hírnevével nem összeegyeztethető, ahogyan némely beosztott szerv a németekkel, valamint a magyarokkal bánik."más konkrét lépést nem mertek tenni. Miután Potsdamban, 1 945ben a magyarok egyoldalú, kollektív kitelepítésének gondolatát nem sikerült a nagyhatalmakkal elfogadtatni a csehszlovák kormánynak első lépésként legalább azt elakarták érni, hogy a felvidéki magyarokat kicserélhessék a Magyarországról önként távozni akaró szlovák nemzetiségűekkel. A potsdami értekezlet azonban nem teljesítette ezt a kérésüket, kötelező előírás helyett a két ország megegyezésére bízta a lakosságcsere megvalósítását. A csehszlovák kormány igyekezett olyan helyzetet teremteni, amellyel a magyarokat az ország önkéntes elhagyására bírják, a magyar kormányt pedig a lakosságcsere gondolatának elfogadására késztethetik. Fokozták a magyarellenes zaklatásokat (letartóztatások, bebörtönzések, internálásokat), nem kímélve az egyházi személyeket se m. A magyarság elleni zaklatások fokozódása azonban nem a lakosságcserébe való belenyugvás, hanem a tiltakozó akciók felé vitte a magyar kormányt, de jelentős sikert illetve változást nem sikerült elérniük. A két ország közötti viszony a potsdami konferen cia után 1945 decemberében enyhült, amikor is megindultak a tárgyalások a magyar és csehszlovák kormány között, melyek végül 1946. február 27én az úgynevezett lakosságcsere egyezmény megkötéséhez vezettek. Az egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben a csehszlo vák kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy felfüggeszti a szlovákiai magyarok kiutasítását, vagyonelkobzását és széttelepítését, segélyt juttat az állásaikból elbocsátott magyar ajkú állami és községi alkalmazottaknak. Az egyezmény értelmében a csehszl ovák kormány jogot szerzett arra, hogy áttelepítésre kényszerítsen annyi magyart, ahány szlovák nemzetiségű magyar állampolgár önként Csehszlovákiába távozik. Mindszenty a két állam közötti lakosságcserét így kommentálta: "Azt mondják a csehszlovákok, hogy köztársaságuk területén nem akarnak más nemzetiségű polgárokat megtartani. De akkor ne akarják a területet sem megtartani, és adják is át azt a földet, amelyet magyarok laknak, azt a földet, amely közvetlenül határos a mai Magyarországgal, és hagyják őket saját földjükkel együtt visszatérni az ő régi magyar hazájukhoz, ami által megvalósul, hogy nem lesznek idegen nemzetiségűek, és nem kényszerülnek 700000 embert üldözni és zaklatni." Mindszenty a lakosságcsere szerződés aláírása után 1946. április 29én l evélben fordult az angol külügyminiszterhez. Arra kérte őt, hogy az 1946. február 27én kötött magyarcsehszlovák megegyezést töröljék, mivel annak határozatai ellentétben állnak az emberi jogokkal. Szóvátette azt is, hogy a megegyezés nem biztosítja a mag yaroknak a kisebbségi jogokat. A magyarországi szlovákok helyzetét a következőképpen értékelte: "A magyarországi szlovákok, akik szétszórva élnek az elmúlt kétszáz év óta az országban, önként jelentkezhetnek a cserére, míg Szlovákia ősi magyar lakosait, ak ik egy néptömegben élnek és életlehetőségeik birtokában vannak, Szlovákia elhagyására kényszerítik,
