Reggeli Sajtófigyelő, 2005. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-04-05
22 pénzét a nemzet megosztására fordítani, s hogy lehet székely emberekkel elkészíttetni egy ellenük megfogalmazott kiadványt. De a „hazaáruló” skandálás sem nevezhető tartalmatlannak, s a problémát nem érintőnek végképp nem. Az antiszemitázásban Tibori Szabó Zoltán (Népszabadság) és Borbély Tamás (Szabadság) jártak az élen. Tibori azt állította, hogy „Antiszemita szólamokat is skandáló csoport akadályozta meg szombat délután Kolozsváron Eörsi Mátyás SZDSZes képviselőt, az Országgyűlés integrációs bizottságának eln ökét abban, hogy a magyar állam által finanszírozott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik termében előadást tartson.” (T.SZ.Z.: Eörsit kolozsvári szélsőségesek tartóztatták fel, Népszabadság, 2005. március 7.) Íme, hogyan lehet pár szóban több ha zugságot is elrejteni. Miként lesz egy odavetett megjegyzésből szólam, sőt szólamok? Miként lesz egy bekiabálásból skandálás? Az Erdélyi Magyar Ifjak, valamit Juhász Péter közös tiltakozásban adtak hangot a sajtó etikátlan eljárása feletti felháborodásuk nak. A nyilatkozatban többek között a következő áll: az inkriminált mondat „egyetlen hangnak tulajdonítható, amely nem az alulírott és nem az EMI valamely tagjának a hangja. Az EMI csoport köré jó pár tiltakozó társult, akik között akár provokátorok is leh ettek. Véleménycikkében a Vasgárdához hasonlított bennünket Borbély, és egyértelműen ránk is utalt azt írva, hogy az ‘erdélyi magyarság bizonyos rétegeiben antiszemita gyűlölet virul’, akárcsak az erdélyi magyarságra, ami közösségi rágalomnak minősül. Tibo ri Szabó Zoltán pedig, a Borbély esetében említett csúsztatáson kívül, hasonlóképpen valótlanságot állít a Népszabadságban megjelent cikkében, úgy fogalmazva, hogy ‘antiszemita szólamokat skandált a csoport’, és szélsőségesnek nevezi a tüntetőket. Kijele ntjük: a szóban forgó kijelentés nem EMItag vagy az alulírott részéről származik, szervezetünk nem szélsőséges, ezért követeljük a rágalmazó és ferdítő újságíróktól, közöljenek helyreigazítást, melyben egyértelművé teszik, nem közülünk való a bekiabáló, v agy, amennyiben fenntartják állításukat, bizonyítsák azt. Hasonlóképpen választ várunk a két újságírótól arra, miért találják antiszemitának az említett kijelentést. Megismételjük ugyanakkor, hogy a bekiáltás egy alkalommal hangzott el, 'skandálás' csakis az esemény végén volt, mikor az EMIsek a 'hazaáruló', illetve a 'nemzetáruló' szavakat ismételték ütemesen. Ugyanakkor felháborítónak tartjuk, hogy bennünket igaztalanul megpróbálnak lejáratni, a minket ért valós sértésr ől mélyen hallgatnak – egy résztvevő ugyanis nyilasokhoz hasonlította szervezetünk tagjait, valamint a megnevezett személyeket.” (forrás: www.kettosallampolgarsag.hu) A cinizmus csúcsa az, amikor a Népszabadság publicistája, Kis Tibor az eset kapcsán azt írja, hogy „Erdélyben ma vannak olyan erők, amelyek a magyarmagyar feszültségek élezésében, az anyaországgal folytatott párbeszéd időleges ellehetetlenítésében érdekeltek” ( ld.: Kis Tibor: Pofa be! Népszabadság 2005. március 7.). Íme: a magyarmagyar el lentétek élezésében érdekelt fránya radikálisok! (Akik mellesleg a valóságban éppenséggel a nemzet reintegrációjában látják a jövőt.) Azt látjuk hát ismét, hogy a tolvaj kiált fogdmegért. Persze hallhattunk 2002 óta több ízben is hasonlót. Hallottuk Medgye ssyt beszélni árokbetemetésről, nemzeti középről, jóléti fordulatról, Gyurcsányt szónokolni a nemzeti felelősségről, üzleti etikáról és politikai korrektségről. E sajátos szocialista prizmában az erdélyi autonomisták élezik a feszültséget, s nem azok, akik nem hajlandóak egy legitim nemzetstratégiai követelésről még tárgyalni sem, és nem a szülőföldön való megmaradást szolgáló, helyben maradással is megkapható állampolgárságot óhajtják törvénybe foglalni, hanem a betelepedést kívánják megkönnyíteni. Kis Tib or folytatja: „miközben a kisebbségi radikálisok megvonnák a szót az ellenkező véleményen levőktől – az elmúlt években soha senki nem akadályozta meg egyetlen – még oly szélsőséges – kisebbségi vélemény kifejtését az anyaországban”. Mi más lenne plakátok e lkobzása, mint a véleményszabadság megsértése? Távol álljon tőlem az egyértelműen baloldali célokat szolgáló Bácsfi Diana védelme, de az őrizetbe vétele tervezett fellépésének napján tán nem szómegvonás? És a Fidesz Gyurcsány Ferenc családi viszonylatainak ügyében benyújtott interpellációjának megtorpedózása? A Kisféle rövidke eszmefuttatás legszebb gyöngyszeme az, melyben annak a meglátásának ad hangot, hogy a kisebbségi radikálisok „a legitim magyar kormányzat ellen viselnek valóságos keresztes hadjárato t”. F őleg a „legitim” tetszik ebben a megfogalmazásban (baloldali publicistaként valahogy nem a legitimitásra élezném ki a mondanivalóm, éppenséggel a Gyurcsánykormány vonatkozásában, mely egy alkotmányos joghézagon futott fel…), de persze a „keresztes hadjára t” sem rossz asszociáció. A valóság sajnos nem ennyire színes: gazdasági és
