Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-03
7 kiemelten (és európai precedenseknek megfelelõen), akik kulturálisan, történetileg hozzá tartoznak és nem azokat, akiknek politikai vezetõi a m agyarság eltüntetésére törekednek Trianon óta. A kolozsvári Krónika nevû napilap január 19én vezércikkben foglalkozott a románmagyar kormányfõi találkozó kérdésével. Ebben a cikkíró igencsak fején találta a szöget: „Amíg Gyurcsány Ferenc és a teljes mag yar politikum elsõsorban önmaga számára nem tisztázza, hogy ebben a kényes kérdésben a határon túli magyarság mely igényeit hajlandó támogatni, a kulturális vagy a területi autonómia hívee, hogy tárgyalópartnernek vagy nemzetietlen bitangnak tekinti azt, aki az övétõl eltérõ álláspontot képvisel, valamint azt, hogy a támogatott álláspontok védelmében hajlandóe felvállalni az esetleges konfrontációt a szomszédokkal, addig fennáll a veszélye, hogy a találkozók és a hangzatos kezdeményezések csupán a gesztus politika kirakatintézményei lesznek.” 1993 óta, amikor a SZDSZ kitalálta a „bizalommegelõlegezés” politikáját, mint az antalli hûvös külpolitika alternatíváját, ennek az önfeladó gesztuspolitikának lehetünk tanúi a baloldalon, s ami még szomorúbb, a határo n túl is. A politikai lehetõségek tudatos, mármár tervszerû kihasználatlansága, a gyávaság, kényelmesség, tudatlanság és ignorancia keverékébõl adódó nonpolitika, az eseménykövetés, a sodródás, a helyzetteremtés teljes hiánya jellemzi a kárpátmedencei h ivatalos magyar politikát. Szlovákromán kormánytárgyalásokon találkozik miniszterelnökhelyettesként Csáky Pál és Markó Béla. S akadnak még a nemzeti oldalon is, akik ezt örömmel nyugtázzák. Holott itt nem arról van szó, hogy e politikusok magyar érdekeket képviselnének vagy egyáltalán tudnának képviselni e pozícióban. Õk addig maradnak részei a sovinizmus ópiumával átitatott román és szlovák végrehajtásnak, amíg engedelmeskednek a szerepkényszernek, amíg marionettként szolgálják a szlovák és a román nemzet stratégiát. A helyzet szinte reménytelen, a komprádorlogika vált egyeduralkodóvá. Kitörési pont kellene. Jobb híján a 2006os esetleges kormányváltást lehet annak tekinteni. De ezt is csak a kincstári optimizmus mondatja velem. vissza Törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására! - A Restitutio in integrum konferencia Zárónyilatkozata Kapu 2005. február A Magyarok Világszövetségének székházában kétnapos konferenciára került sor magyarországi és külhoni magyar egyházak, civil és politikai szervezetek képviselõinek részvételével. A Konferenciát az érdemi továbblépés szándéka hívta életre, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására kezdeményezett, 2004. december 5ei népszavazás jegyében. A Konferencia középpontjában az a törvénytervezet állt, melyet Körömi Attila független országgyûlési képviselõ dolgozott ki, és amely a népszavazáson többségi igennel támogatott kérdés szellemében a külhonban élõ magyarok számára elérhetõvé ten né a magyar állampolgárságot anélkül, hogy ennek érdekében Magyarországra kellene telepedniük. A tanácskozás áttekintette az elmúlt évtized magyarmagyar párbeszédét a kettõs állampolgárság tárgykörében. Ezt követõen áttekintette a Kárpátmedencében alkal mazott megoldásokat, valamint az Európai Unió államainak joggyakorlatát. A Konferencia kezdeményezõit és részvevõit az a szándék vezényelte, hogy fórumot teremtsenek mindazoknak, akik ma nem vehetnek részt a törvényhozás munkájában. A Konferencia célja v olt annak kidomborítása, hogy a Magyarok Világszövetsége mindig is a politikai erõkkel folytatott párbeszéd és az ebbõl születõ törvényi megoldások híve volt. Az MVSZ csak akkor folyamodott és folyamodik a jövõben is a népszavazás eszközéhez, ha megbizonyo sodott arról, hogy nincs esélye az egyeztetõ és problémamegoldó politikai párbeszédnek. A december 5ei népszavazás megteremtette a lehetõséget a parlamenti megoldáshoz. Most az Országgyûlésen a sor.
