Reggeli Sajtófigyelő, 2005. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-03-21
9 A ma 49 esztendős Gotovina 1991ben tért vissza szülőhazájába. Hamar a katonai hierarchia élére került. Hágában elsősorban avval vádolják, hogy szerbeket mészárolt le a Krajina visszafoglalásáért indított "Vihar" nevű akcióban egy hadtest parancsnokaként. Ugyancsak felelőssé teszik közel kétszázezer szerb elűzéséért. Bűnlajstroma az onban így sem teljes: Gotovina gátlástalanul kereskedett kábítószerrel és fegyverekkel. A horvát kormány négymillió eurós vérdíjat tűzött ki Gotovina fejére, ám ez a pénzösszeg sem volt elegendő ahhoz, hogy bárki is segítsen kézre kerítésében. 2001 óta ál lítólag több százan látták, vagy legalábbis vélték felfedezni őt, így például Pakostane nevű üdülőfaluban, Zágrábban, egy boszniai kolostorban, sőt, Korzikán, illetve Venezuelában is. A horvát kormány azt állítja, semmiféle kapcsolata sincs Gotovinával. Mi ndeközben tartják magukat azok az állítások, amelyek szerint a horvát háborús bűnös Bosznia horvát részén vert tanyát. Egyes hírek arról szóltak, hogy a zágrábi kormány titkos csatornákon keresztül próválte felvenni a kapcsolatot Gotovinával. Carla del Pon te úgy vélte: ez is azt bizonyítja, hogy a horvát kormány ismeri tartózkodási helyét. Egyelőre rejtély, Horvátország mikor kezdheti meg a csatlakozási tárgyalásokat az unióval. Alighanem túlságosan derűlátó volt az unió soros elnöke, JeanClaude Juncker kormányfő, amikor úgy vélte, erre már az elkövetkezendő hetekben sor kerülhet. Szakértők szerint június reális dátumnak tűnik. Az azért erőteljes túlzás lenne állítani, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék "pikkelne" Zágrábra. Belgrád is kapott már hidegetmeleget a testülettől. Igaz, az utóbbi hetekben elmozdult a holtpontról Belgrád és Hága viszonya, mivel hétről hétre újabb és újabb háborús bűnökkel vádolt boszniai szerbek adják fel magukat. A belgrádi kormány ugyan nem rendeli el azon személyek letartóz tatását, akikkel szemben vádat emelt a hágai Nemzetközi Törvényszék, de bizonyos pszichikai nyomást gyakorol rájuk. Azt sugallja, nem az az igazi hazafi, aki elbújik az igazságszolgáltatás elől, hanem aki önként elutazik Hágába, s felel tetteiért. A napokb an hosszú idő után először illette dicsérettel Hága Belgrádot: Theodor Meron, a bíróság elnöke kijelentette, a szerb kormány igyekszik együttműködni a testülettel. Fontos szavak voltak ezek, hiszen ne feledjük: a két "nagy hal", azaz a boszniai szerb hóhér t, Radovan Karazsicsot, illetve vezérkari főnökét, Ratko Mladicsot továbbra sem kerítették kézre, s Carla del Ponte asszony minduntalan azt állítja: utóbbi Szerbia területén bujkál. A kissé bonyolult balkáni helyzetet mutatja, hogy a montenegrói vezetők is gyakran bírálják Belgrádot, amiért a Vojiszlav Kostunica vezette kabinet nem működik együtt megfelelően Zágrábbal. Ennek oka: Podgorica végre néhány jó pontot akar szerezni Brüsszel szemében azután, hogy a montenegrói vezetők folyvást azt hangoztatják: a tagköztársaságnak függetlenné kell válnia. Ha már az elszakadni vágyó szerbmontenegrói régióknál tartunk, nos, bármilyen különös is, Hága szerint Koszovó tulajdonképpen a pozitív példa lehet a balkáni országok számára. Ez azért sajátos, mert a tartomány fő bevételi forrásai közé a drogcsempészet és az emberkereskedelem tartozik. Ám kétségtelen tény, a koszovói vezetők igen ügyesen politizálnak. Jól tudják, a Nugat szemében a legfontosabb, hogy az adott ország vagy tartomány az elvárt módon működjön együt t Hágával. Amikor nyilvánosságra hozták a vádiratot Ramush Haradinaj koszovói kormányfő ellen, a politikus azonnal Hágába utazott, hogy megjelenjen a bírák előtt. Brüsszelben elismeréssel fogadták e lépést. Rögvest feledésbe merült az, Haradinajt úgy válas ztották a koszovói kormány élére, hogy már akkor élni lehetett a gyanúperrel: a politikus a hírhedt Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagjaként jópár háborús bűnt követett el az 1999es koszovói háború idején. A Haradinajügy mutatja, mennyire nem átgondo lt az Európai Unió Balkánpolitikája. Egyfelől örvendetes ugyan, hogy Haradinaj Hágába utazott, másrészt ugyanakkor személye valamiféle stabilitást biztosított a tartomány számára. Eltávozása után hatalmi vákuum keletkezett, félő, hogy az egyes albán párto k egymásnak esnek a hatalom megkaparintása érdekében. A sötét jövőt vetíti előre, hogy a közelmúltban sikertelen merényletet követtek el a túlságosan mérsékeltnek tartott koszovói elnök, Ibrahim Rugova ellen. Köztudott, a szkipetár hagyományok szerint az e rőt nem a parlamentben kell fitogtatni: azé az igazi hatalom, akié a fegyver. vissza
