Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-08
11 Már most ha belegondolunk a mondottakba - melyek egyébként nyomokban sem lelhetők fel az említett törvényszövegben- be kell lá tnunk: a neves püspök sziszifuszi feladatot ró híveire, mikor törvényként szabja nekik, hogy mind megannyi filozófiai doktorként - Kant, Hegel vigyázat! - a világmindenség mélységes igazságainak megismerői, mi több, tanítói legyenek. Még belegondolni is sz édítő amint hat millió magyar keresztény a világmindenség és a mindenható titkait kutató vallásfilozófusként éli napjait (apropó: honnan veszi a püspök úr a hat milliót, amikor minden statisztika szerint Magyarországon a hitüket gyakorló keresztények száma körülbelül másfél millió?) De hagyjuk a világ végső megismerésének(tudtom a vallásfilozófia szerint a mindenség végső igazsága Istené mit halandó soha meg nem ismerhet) e nyomasztó kötelezettségét, érdekesebb, hogy a tekintélyes püspök e bizonyos hat mi llió vallásos embernek azt mondja - persze, csak ha az egyház éppen nem valamely jobboldali politikai akciózás támogatására szólít föl - ha az egyház nem politizálhat, a hívek szavazni sem mehetnek el. Tessék mondani - miért nem? Miként az előzőekben (a vi lág örök igazságainak megismerésénél) itt is valami kínos logikai csavar vezethet oda, hogy a vallásos ember nem is szavazhat. Mert hogy szavazhat, és az eddigi tapasztalataink szerint szavaz is, hiába kívánná az eminenciás úr a hívek túlméretezett sokaság át összekeverni a klérussal (amelynek valóban nem szabad politizálni), a vallásos emberek, mint minden nagykorú választójoggal rendelkező magyar állampolgár igenis politizálhat ,pártot választhat, s szabadon élhet választójogával, mely jognak az égvilágon semmi köze sincs a klérus politikai szerepvállalásához. Mi több, a nevezett 1990./IV. törvény 4. pontja - noha nálunk a szavazáson való részvétel nem kényszer - külön hangsúlyozza, hogy a lelkiismeret és vallásszabadság "nem mentesít az állampolgári kötele zettségek teljesítése alól". Egyszóval, tanácsoljuk a püspök úrnak, vegye komolyan azt, amit híveinek a szellemi képességről (józan belátás, természetes jogkövetés, stb.) jegyében mond és szépen vegye tudomásul, a keresztény polgártársaink éppen józan belá tásból millió számra vesznek részt a demokrácia gyakorlásában, vagyis a szavazásban - és s nincs jóhiszemű ember aki ugyancsak szellemi képességei birtokában a klérus mindig következetesen jobboldali politikai szerepvállalását összekeverné a hívők szabad é s demokratikus magatartásával. P.S. Egyébiránt szeretném tudni püspök úrnak véleményét a farizeusságról s az áltudományos köntösbe takart zűrzavaros álhitszónoklatról. Ha jól tudom, már Aquinoi Szent Tamás megmondta: ami Istentől való, abban rend van. vissza Demokráciák és diktatúrák a posztszovjet térségben - Exportálnák a "bársonyos forradalmakat" a szovjet utódállamokba Népszava 2005. február 8. Szerző: Barabás Péter Januárban Viktor Juscsenko, Ukrajna új elnöke és grúz kollégája, Mihail Szaakasvili aláírta a Kárpáti Nyilatkozatot. Az orosz sajtóban megjelent elemzések szerint ezzel végérvényesen szertefoszlott az 1991ben felbomlott Szovjetunió helyreállításának az álma. A Kárpáti Nyilatkozat érdekessége, hogy alá írói az ukrán és a grúz forradalomra úgy tekintenek, mint amelyek az európai felszabadítási mozgalom új hullámát indítják el, Ukrajnát és Grúziát pedig a szabad választások hídfőállásának tartják. Amit e nyilatkozatban csak diplomatikusan fogalmaztak meg, azt kerekperec kimondták a Pora ukrajnai mozgalom vezetői, akik nyíltan a narancsszínű forradalom exportjáról beszélnek, és magukat a "demokrácia különleges osztagainak" tartják. A Moszkvára leselkedő veszéllyel kapcsolatban az egyik legérdekesebb elemz ést a Nemzeti Stratégiai Intézet tette közzé az APN hírügynökség útján. Ebben megkockáztatják azt a meghökkentő kijelentést, hogy az új helyzet tulajdonképpen jótékony hatással lehet egész Oroszországra. A "bársonyos forradalmak" győzelme után ugyanis Mosz kva számára tarthatatlanná válik a politika imitálása. Végre valahára világos külpolitikai kurzusnak kell következnie, amely tisztázza az eurázsiai országokhoz fűződő új viszonyt. Ennek pedig abból a felismerésből kell kiindulnia, hogy a posztszovjet térsé gben egyidejűleg több egymástól teljesen különböző típusú állam létezik.
