Reggeli Sajtófigyelő, 2005. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-02-17
23 vissz a Hétköznapi demokrácia – Pomogáts Béla csapdákról és józanságról 168 Óra 2005/7 – Háttér Szerző: Sztankay Ádám Az Illyés Közalapítvány, a határon túli magyarságért életre hívott szervezet elnöke azt mondja: megnyugt ató volt számára, hogy néhány hétt el a december 5i - a kettős állampolgárságról is szóló - népszavazás után már nem tapasztalt ellenségeskedést a határon túli magyarok körében. Erdélyben megint éneklik a magyar Himnuszt, belátva: az nem Gyurcsány Ferenc házi éneke. Tavaly december 4én épp Kassán volt, a Fábri Zoltánnapokon. Gondolom, nemcsak művészetről esett szó. Aznap autóbuszos kirándulásra vittek minket Katona Tamással. Beszélgettünk a helyi magyarokkal, és te rmészetesen szóba került a másnapi népszavazás Megdöbbentem, mennyire t ájékozatlanok az átlagemberek, illetve milyen hatásosan érvényesült a Fidesz propagandája. Az akkori helyzetet tükrözi egy rozsnyói eset. Helyi tanár és újságíró kalauzolt, aki elbúcsúzva azt kérdezte: "Ugye, elnök úr, hétfőn már ismét Orbán Viktor lesz a miniszterelnök?" Sokan hitték: a népszavazás tétje a kormánybuktatás s Orbán Viktor vissz ajövetele. A reményt a szépemlékű múlt is táplálhatta. Az Illyés Közalapítvány 2000ben egymilliárd forint felett re ndelkezett - szemben a mai nyolcszázmillióval. Ráa dásul a számviteli fegyelmet is lazán értelmezték a nagy osztogatásban. Valóban: sok pénz ment ki akkoriban, s az útja nehezen követhető. És mindig akadtak külön források is. Például amikor az Orbánkormánynak még Patrubány Miklós ellehetetlenítése volt a célja, a Magyarok Világszövetségétől elvontak kétszázhetven milliót, és odaadták az Illyés Közalapítványnak. Így valóban könnyű volt osztogatni. Ma is lehetne forrásokat találni - persze tisztes könyveléssel. A sikertelen népszav azás milliárdjait költhett ék volna nemzetpolitikai célokra: például arra, hogy a határon túli magyarságnak intézményei legyenek. Úgy tudom, Kassán önnek nem volt módja szavazni. De miként döntött volna? Az én múltammal csakis igennel szavazhattam volna. Mégis: a népszavazást dile ttáns, félrevezető, elhama rkodott akciónak tartottam. A kérdést az Országgyűlésnek kellett volna rendeznie a pártok közötti kompr omisszumok jegyében. Ahogyan például Szlovákiában, Romániában, Horvátországban, Szerbiában megte tték. Itthon viszont kompromiss zumok helyett pártpolitikai versengés lett az ügyből, miután az Alkotmányb í- róság rábólintott a népszavazási akcióra. Végül aztán a két nagy párt egyaránt csapdahelyzetbe manőverezte magát. A Fidesz elbukta a dolgot, az MSZP pedig - miközben sikerre vitte n épszavazási stratégiáját - óriási erkölcsi terheket vett a vállára. A szocialisták pénzügyi kérdéssé fokozták le a külhoni magyarok állampo lgárságának kérdését, ami bőséges muníciót szolgáltat azoknak, akik rendre nemzetellenesnek titulálják a pártot. A kö vetkezmények megjósolhatók voltak. A szavazás előtt hangot adott jóslatainak? A pozsonyi Szabad Újságban és a nagyváradi Erdélyi Riportban megírtam még a népszavazás előtti hete kben: nem lesz eredményes az akció. Visszajelzésekből tudom, akik olvasták ci kkeimet, azok megértették: nem a kettős állampolgárságot ellenzem, hanem a népszavazást. Rájöttek ők is, jobb helye lenne annak a pénznek, amelyet erre a "cirkuszra" szántak. Persze észérveket is csak komoly háttérrel lehet bevezetni a közgondolkodásba. H ogy tapasztalja: a Fid eszen kívül van politikai erő, amely képes hatékonyan megszólítani a határon túli magyarokat?
