Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-07
13 Még a népszavazási bohócmutatványnál is abszurdabb volt a népszavazás utóélete. Dávid Ibolya azt indítványo zta, hogy március 15ig alkossák meg a határon túli magyarok jogviszonyát szabályozó törvényt, és ha erre az Országgyűlés nem képes, akkor oszlassa fel magát. Láthatjuk: Dávid Ibolya nemcsak a futballhoz nem ért. A négy évre választott országgyűlést azért oszlassák fel előbb, mert az ország szavazópolgárainak 19 százaléka törvényben szeretné szabályozni a határon túli magyarok jogviszonyát, függetlenül attól, hogy mit szólnak ehhez azok az országok, amelyek állampolgáraira a március 15ig megalkotandó törvé ny vonatkozik. Orbán Viktornak még mulatságosabb ötlete támadt: dolgozzanak ki a határon túli magyar szervezetek egy törvényjavaslatot, amelyet a magyar parlament majd elfogad. A magyar törvényhozás tehát a magyar állampolgárok világosan kinyilvánított vél eményére fittyet hányva fejbólintó Jánosként hajtsa végre országunkon kívül élő szervezetek akaratát. És még ennél is elsöprőbb humorú Orbánnak az a megnyilatkozása, amelyet a népszavazás éjszakáján engedett meg magának: "Ma kiderült, hogy a többség a hatá ron túli magyarok mellett van" - és még variálgatta is ezt a nagy felismerést, miközben a határon túli magyar szervezetek vezetői és szószólói tomboltak a vereség okozta dühtől, és a külhoni magyarok kétségbeestek a szörnyű csalódástól, amelyet a mesterség esen és pancser módra keltett illúziók gyors szétfoszlása okozott. Orbán idézett kijelentése egyébként riasztóan utánozza a diktatúra hazudozástechnikáját. Csakhogy a diktatúrában nagy veszélyt vállalt magára, aki a hazugságok leleplezésére vállalkozott. 1957ben azt mondták például, hogy a földbirtokosok, a tőkések és a kulákok az amerikai imperialisták zsoldján vissza akarták állítani a kapitalizmust. Ezt a szemenszedett hazugságot az ország határain belül nyilvánosan senki sem cáfolta meg. A demokráciáb an a politikusoknak, amellett, hogy akár igazat is mondhatnak, meg kellett tanulniuk hihetően hazudni. Kialakult - bár nálunk nem túl magas színvonalon - a hazugság kultúrája. A politikus megbecsülte a választópolgárokat azzal, hogy nem bánt úgy velük, min tha hülyéknek nézné őket. Orbán Viktor néhány év óta érezhetően nyűgnek érzi ezt a korlátozást, de most nyíltan, emelt fővel visszatért a diktatúra hazugságtechnikájához. Tudja, hogy hazugságai manapság nyilvánosan leleplezhetők, de ez nem zavarja. Rájött arra, hogy fanatizált hívei úgysem az igazságot akarják hallani tőle, hanem azt, ami kedves a fülüknek meg a szívüknek. Ezek az emberek immunisak a tények és az ellenérvek iránt, és iránta táplált csodálatuk csak nő, ha hangot ad irreális óhajaiknak. A jo bboldal harsányan és egyöntetűen bizonyította, hogy a tényeket nemcsak feldolgozni, hanem még tudomásul venni sem tudja. Ennek az a hátránya, hogy a kényszerképzetek elterelik a figyelmet a valódi, reális tennivalókról. Csakugyan könnyen elérhetővé kellene tenni a kettős állampolgárságot mindazok számára, akiket munkájuk, jövedelmük, családi kapcsolataik Magyarországhoz kötnek. Meg kellene könnyíteni a határon túli magyarok beutazását országunkba, még akkor is, ha saját államuk nem tűrné egy kisebbség pozit ív diszkriminációját, és ragaszkodna ahhoz, hogy a kedvezményt az illető állam összes polgárára terjesszük ki. Még nagyobb problémát és feladatot jelent - mint Balla D. Károly írja Ariadné pulóvere című tanulmányában (Új Holnap, 2004. tél) , "hogy a magya r etnikai tömbön keresztülhaladó tektonikus vonal két oldalán elhelyezkedő régiók között nem csökken, hanem növekszik a különbség, nem felzárkózás, hanem végleges leszakadás történik." Az Ausztriában, Szlovéniában, Szlovákiában élő magyarok együtt vannak a magyarországi magyarokkal az Európai Unióban, és a Horvátországban és Romániában élő magyarok is eljutnak ide nemsokára. De - írja Balla D. Károly - "mi, kárpátaljai és vajdasági magyarok � lakhelyünket tekintve egy másik, egy keleti Európában élünk, amely re a nyugati értelemben vett demokrácia és civilizációs komfort helyett továbbra is az úgynevezett balkáni viszonyok a jellemzők, életünket az alacsony életnívó, az elzártság, a hiány, a kilátástalanság határozza meg." Ezt a nyomorúságot csöppet sem enyhít ik szimbolikus aktusok, "etnobiznisz", "kecsegtetések státustörvénnyel, vízummentességgel vagy ingyenességgel, kettős állampolgársággal". De mi enyhítheti? Alakítsanak ki maguknak nyugatiság helyett valami élhető keletiséget? Ha kialakíthatnának ilyesmit, akkor is szembe kerülnének a kultúrájukkal. Hogyan dolgozható ki a felzárkózás olyan stratégiája, amelyet eltűr az országukban uralkodó többség? Ha 2007ben csatlakozunk a tagok számára előnyös, bár emberjogi szempontból fölöttébb problematikus schengeni egyezményhez, és érvényüket vesztik a bilaterális államközi megállapodások, milyen intézkedésekkel tartóztathatjuk fel a kárpátaljai és vajdasági magyarok leszakadásának drámai felgyorsulását? Ilyen kérdéseken érdemesebb gondolkodni, mint a parlament felos zlatásán. vissza
