Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-18
10 "katolikus", azaz egyetemes volt, s a nyugateurópai civilizáció léptékében gondolkodott. Trianon után azonban ebben is törés következett be, s az addig is konzer vatív, de nemzetek felett álló katolicizmus Magyarországon erősen nacionalista irányba tért ki. Ezt elsősorban az államhatalom "keresztény nemzeti" kurzusa kényszerítette ki az egyházból, de idővel belső késztetéssé vált az egymást követő papi generációkba n. (Sajátos módon ugyanez történt a szlovák katolikus egyházzal is, amely - Szlovákiára, mint "Mária országára" hivatkozva - ugyanolyan nacionalista lett, olykor élesen magyarellenes éllel.) A decemberi népszavazás kapcsán sok pap őszintén elhitte, hogy a magyar nemzeti érdek vélt szolgálata egyben vallási kötelesség is. Professzoraik és egyházi feletteseik annak idején elfelejtették felvilágosítani őket arról, hogy az egyetemes egyház papjaként egyházjogilag több közük van a szlovák katolikusokhoz, mint a magyar reformátusokhoz. A katolicizmus szempontjából ugyanis a hívek nemzetisége semmivel sem fontosabb adat a foglalkozásuknál vagy iskolai végzettségüknél. Amikor a budapesti apostoli nunciatúra úgy tett, mintha egyetértene a kettős állampolgárságot szo rgalmazó püspökkari körlevéllel, a budapesti külügyminisztérium elfelejtett feltenni a nuncius úrnak egy fontos kérdést. Ha a Vatikán egyetért a határon túli magyarok kettős állampolgárságával, akkor hogyan viszonyul ugyanezen emberek egyházjogi státuszáho z? Egyetért azzal, hogy kívánságuk szerint felszabaduljanak a helyi egyházmegyék fennhatósága alól, s mondjuk Horvátországban élve is valamely magyar egyházmegyéhez tartozzanak? Hajlandó kinevezni Szlovákiába a magyar püspöki karhoz rendelt püspököt a magy ar hívek pasztorizációjára? A válasz erős és egyértelmű nem. A Vatikán az egyházmegyei határokat a párizsi békeszerződéshez igazította, magyar püspököt nem nevez ki Szlovákiába, s az egyházjogban messzemenően tiszteletben tartja a területi elvet. Aki nem katolikus neveltetésű, az talán elképzelni sem tudja az újpogány eszmék teológiai abszurditását. Jézus mint párthus herceg, Mária mint magyar nemesasszony, az Evangélium mint a zsidó Bibliától teljesen független alkotás, a magyar ősvallás mint "Jézus hite ": mindez az egyetemes kereszténység legdurvább megcsúfolása és meggyalázása. Szomorú, hogy egyes katolikus iskolákban is megjelennek ilyen nézetek, könyvek, folyóiratok, s olykor ugyanazon a hasábokon vállal szerepet katolikus pap és az újpogány sámánhit hirdetője. Már egyáltalán nem csak arról van szó, hogy az egyház jóindulatból vagy más okból beengedi a politikát a templomokba. Az agresszív jobboldal arra törekszik, hogy saját képére formálja az egyházat, egyetemességétől megfosztva valamifajta "nemzeti front" engedelmes részévé silányítsa. Az egyház a maga módján igyekszik fellépni az újpogány teóriák ellen, de közel sem olyan határozottan, mint várható lenne. Holott semmi másra nem lenne szükség, mint hogy a magyar katolikus egyház bátran vállalja alap vető hitelveit. A nemzetek feletti egyetemességét, a zsidó Ószövetség és a krisztusi Újszövetség folyamatosságát, nemzetiségétől függetlenül minden ember Krisztusban való testvériségét. Ha mindez igaz, akkor a nacionalista elvek hirdetői eleve nem lehetnek keresztények. A katolicizmus és a progresszió konfliktusát a XX. század három nagy sorsfordulója sem tudta megoldani. Az I. világháború után történt kísérlet a keresztényszocialista szellemű megújulásra, de a gazdasági és politikai érdek a jobboldali ren dszer mellé sodorta a hivatalos egyházat. 1945 után a legnagyobb katolikus népmozgalom, a KALOT vezetője, a jezsuita Kerkai Jenő a "reakciómentes kereszténység és az ateizmusmentes szocializmus" szövetségétől várta a szebb jövőt. De előbb Mindszenty korlát oltsága, majd a kommunista diktatúra türelmetlensége minden, egyenrangúságon alapuló közeledést lehetetlenné tett az egyház és a baloldal között. A rendszerváltozás után az első években úgy tűnt, hogy az egyház nem bocsátkozik pártpolitikai harcokba, s h a nem is egyforma, de nagyjából kiegyensúlyozott távolságot tart a különböző pártoktól. Ebben a szellemben született meg Horn Gyula miniszterelnöksége idején a sokat emlegetett vatikáni szerződés. A kilencvenes évek közepétől azonban a Fidesz vezette jobbo ldal minden erővel bedarálni igyekszik a maga "nemzeti frontjába" a katolikus egyházat, s az egyház legalábbis nem száll szembe ezzel a mind agresszívabb törekvéssel. Nem értek egyet azokkal, akik ezt összemossák a Vatikán nemzetközi aktivitásával, úgyneve zett "nyomulásával". II. János Pál pápa vagy Buttiglione exbiztosjelölt haladó és liberális személyiség a Fidesz propagandájához, s a különböző fórumokon folyó "nemzetijobboldali" gyűlölködéshez képest. Az abortusz, az eutanázia vagy a meleg házasság elu tasítása olyan elvi kérdés, amelyben a Vatikánnak akkor is erkölcsi joga és kötelessége állást foglalni, ha a törvényalkotók többsége
