Reggeli Sajtófigyelő, 2005. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2005-01-12
13 a tények tudomásul vétele. Mindez tudniillik a történtek ellenére a jövőben is alapfeltétele marad az eredményes magyarmagyar párbeszédnek. Reményre ad okot, hogy a közös nyelvet az elmúlt másfél évtizedben még minden esetben si került megtalálni, és ez olyan alap, amelyre nyilván építeni lehet ezután is - feltéve, ha az egymás iránti tisztelet és megértés sem hiányzik. Ha senki sem próbálja kétségbe vonni a másik magyarságát, és olyasmire rávenni őt, amit valamiért magától nem sz eretne megtenni. Az a tegnap esti bejelentés, hogy a magyarmagyar egyeztetés már holnap folytatódik Budapesten, e tekintetben biztató fejlemény. vissza Állampolgárságom fehér könyve Népszabadság • Agyagási Edit • 200 5. január 12. Elhatároztam, hogy állampolgárságot kellene szereznem, ha már itt élek, dolgozom, adózom lassan tíz éve. Legalább ne maceráljanak a határ őrök, ha meglátják a román útlevelemet. Az elhatározást tett követte. Majd a téboly. Az APEH, az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda, a kerületi önkormányzat, a posta és a Belügyminisztérium illetékes szerve között cikáztam hetekig. Egyre nagyo bb paksamétával a hónom alatt. Mire egyik dokumentumot kézhez kaptam, a másiknak lejárt az érvényessége. De nem adtam fel. Megtanultam versenyt futni a hivatali idővel. És kölcsönkérni. Tudom, hogy múlt héten már adtál ötezer forintot, de most megint kéne három, mert már nem érvényes az adóigazolásom... Az önkormányzatnál megtudtam, hogy még állampolgársági vizsgát is tennem kell. Fáradjon a Váci utca 6264. alá, ott bővebb felvilágosítást kap - mondták. A közigazgatási hivatalban az első emelet 102ben k özölték, hogy 28 ezer forintért megszerezhetem az állampolgársági diplomát. Ha elsőre nem, hát másodikra biztosan sikerülni fog, persze újabb 28 ezer forintért, biztatott a hivatalnok. Megkérdeztem: magyar nemzetiségűként miért kell állampolgári vizsgát te nnem. Azt válaszolta: azért, mert nem Magyarországon jártam egyetemre. Ha itt végeztem volna a filozófia szakot, és nem odaát, akkor mentesülnék. Megnyugtatott hogy adnak tankönyvet, sőt, a tételeket is mellékelik. Mind a huszonkettőt, a) és b) pontostul. Már ha befizetek. Befizettem. Kaptam egy fehér könyvet Alkotmányos alapismeretek címmel. Kijelölték a vizsga napját, s felszólítottak, hogy ne veszítsem el a kötetet, mert akkor nem diplomázhatok. Megígértem. Ahogy kijöttem a szobából, azonnal nekieste m az olvasásnak. Az első rész a történelem nagy pillanatait vonultatja fel az avaroktól napjainkig, a második fejezet magyar jogi és alkotmányos alapismereteim bővítését célozza. Hamarosan mintha hozzám nőtt volna a fehér könyv. Mindig nálam volt, és ha cs ak egy szabad percem akadt, fellapoztam. Aztán eljött a konzultáció napja. A hivatalba lépve rám köszönt régen látott kolozsvári évfolyamtársam, Enikő. Dióhéjban elmeséltük egymásnak az életünket, majd gyorsan áttértünk az alkotmányos alapismeretekre. Ké sőbb egymás mellé ültünk a nagy teremben is, ahol megtudtuk, hogy lesz írásbeli és szóbeli vizsgánk is. Ha szóbeli közben elakadnak - hadarta a tájékoztató hölgy , az írásbelijük viszont sikerült, akkor könnyítő kérdést kaphatnak: a Himnusz első versszaká t. A velem szemben ülő ukrán hölgy megkért, hogy ismételjem meg neki, mit mondtak, mert nem ért mindent. A megmérettetés napján hajnalban keltem, még egyszer átnéztem a könyvet, majd pánikba estem, mert úgy éreztem, mindent elfelejtettem. A bal alkaromra , biztos, ami biztos, felírtam az alkotmány öszszes fejezetét. A vizsga fél kilenckor kezdődött, de én már egy órával előbb odaértem a hivatalhoz. Nyolc körül kinyílt a kapu, körülbelül nyolcvanan léptünk be rajta. Nincs csalás - szólt a figyelmeztetés a vizsga kezdetén. Mint hamarosan kiderült, azért a többiek sem bízták a véletlenre az állampolgárságukat. Az ukrán hölgy például a hosszú szoknyája alá felvett egy rövidebbet is. Műanyagból varratta - mesélte később
