Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
55 véletlenül érvelnek tőlünk nyugatabbra a gazdaság szereplői a szabad munkaerőbeáramlás mellett. Az MSZP mélységesen antiliberá lis álláspontra helyezkedik, amikor az emberek szabad mozgását hátrébb sorolja a területiség elvénél. De érthetetlen az ügyben az SZDSZ véleménye is, miszerint rossz a kérdés és kevés az információ, ezért nemmel kell szavazni. Valójában a kettős állampolgá rság elutasításának következményei ugyanúgy beláthatatlanok, mint az, ha az igenek kerülnek többségbe. vissza Visszavágás a birodalomnak? Figyelő 2004. december 2. Szerző: Gömöri Endre Moszkv a polgármestere vezette az Ukrajna kettészakítását előkészítő gyűlést. Ez jelzi, hogy tovább tart az orosz beavatkozás. A cél a birodalom újjászervezése. Pár hete, az ukrán elnökválasztás október végi első menetének küszöbén ezt a címet írtam a soros jeg yzet fölé: „A birodalom visszavág?" Putyin orosz elnök két látogatása a választás előtti napokban és Janukovics miniszterelnöknek nyújtott agresszív támogatása az ellenzéki Juscsenkóval szemben szemérmetlen nyíltsággal jelezte: Moszkva elszánta magát a bea vatkozásra. Ezzel Putyin felidézte egy újabb, világpolitikai súlyú pozícióharc veszedelmét. ALAPOS GYANÚ. Ez a kísérlet – a mai Oroszországot KözépEurópától elválasztó, 50 milliós államról lévén szó – megerősítette azt a régóta lappangó indokolt gyanút, hogy a centralizáló és egyre több önkényuralmi jegyet mutató Putyinrezsim célja: újjászervezni a birodalmat az orosz határok és az Európai Unió (illetve regionális tagjelöltje: Románia) közötti területen. Azóta sok víz lefolyt a Dnyeperen. Az elnökválas ztás második menetét kísérő elképesztő csalások után a szovjet korszaktól örökölt, és most lelépő Kucsma elnök korrupt apparátusa Janukovicsot nyilvánította győztesnek. Válaszként – amire senki nem számított – kitört a hajdani Szovjetunió területének első békés (és kedd délben, e sorok írása idején még vértelen) forradalma. Választott színéről, amelyet a fagyba dermedt Kijevben százezrek hordanak: a narancsszínű forradalom. A legutóbbi néhány nap rohamos és meglepő változásai után a helyzet (legalábbis az ukrán terepen) a következő: a múlt hét derekán a tüntetők megkezdték a kormány és az államelnökség irodaépületeinek blokádját. Napokig farkasszemet néztek a velük szemben felsorakozott rendfenntartó erőkkel. November 26án az ukrán legfelső bíróság megakad ályozta a választási eredmények hivatalos közzétételét, s ezzel Janukovics beiktatását a csalási vádak felülvizsgálatának befejezéséig. Másnap, szombaton a parlament nem kötelező döntést hozott. Javasolja a választás semmissé nyilvánítását, a központi vála sztási bizottság lemondását, majd új választások kiírását; ez utóbbi Juscsenko követeléseinek lényege is, aki a parlament elvi döntése után december 12ét javasolja az új választások megtartására. Vasárnapra a helyzet vészesen kiéleződött. Kucsma felszólí totta az ellenzéki tüntetőket a kormányépületek négy napja tartó blokádjának megszüntetésére, de ezt Juscsenko elutasította. Ezen a napon ellenfele, Janukovics hirtelen feltűnt az ország keleti részében, a fő politikai támaszpontjának számító Donyeck régió ban. Ukrajna 17 keleti és déli körzetének 3500 küldötte jelent meg, ami hosszabb előkészítő munkára vall. Döntést hoztak, hogy Juscsenko elnökké választása esetén „autonóm délkeleti köztársaságot" hoznak létre egy „föderatív államon" belül, Harkov főváros sal. Ezt már vasárnap, december 5én népszavazással megerősíttetnék, ami értelmetlenné tehetné a Juscsenko által egy héttel későbbre javasolt új választásokat. Hétfőn ilyen kétségbeesett helyzetben, a szakadással operáló zsarolás árnyékában kezdte meg a l egfelső bíróság a választási csalások kivizsgálását. Kedden annyiban enyhült a feszültség, hogy a „narancsszínűek" – a hírek szerint Juscsenko utasítására – feloldották a kormányépületek blokádját. A KETTÉSZAKADÁS RÉME. Az ukrán válság – a szovjet összeo mlás óta tapasztalt legsúlyosabb európai krízis – legfontosabb eleme, hogy újjáéledt a keleti és nyugati országrész közötti történelmi szakadék. A nyugati rész a XIX. század derekától az első világháború végéig a Habsburgbirodalomhoz, majd a két világhábo rú között Lengyelországhoz tartozott. A nyugati rész így politikailag nyitottabb, „ukránabb", de mezőgazdasági terület lévén, szegényebb is. A keleti rész a gazdagabb és az „oroszabb". Itt volt a szovjet állam egyik ipari gócpontja, s itt él a több mint tí zmilliós orosz kisebbség zöme, teljes harmóniában az orosz anyanyelvű, vagy eloroszosodott ukránok millióival. És ma itt van Janukovics és az orosz beavatkozás
