Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-02
43 Hogy így lesze, vagy - mint azt a szombati nagygyűlés néhány résztvevője énekelte - Viktor királyfi ismét győzelemre vezeti népét, egy hét múlva tudni fogjuk. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás ötletét 2003. augusztus 20án lengette be a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke. A hazai közéletben mindaddig outsiderként jegyzett Patrubány Miklóst 2000ben választották a s zervezet első emberévé, dacára annak, hogy a korábbi elnök, Csoóri Sándor, Duray Miklós és Orbán Viktor is Boross Péter egykori kormányfőt látta volna szívesen az MVSZ élén. Az erdélyi küldöttek és Tőkés László püspök jóvoltából megválasztott prezident pol itikájára mi sem jellemzőbb, mint hogy a parlamenti többség mellett az extremitásokra mindig kapható MIÉP is vele szemben pozicionálta magát. A polgári kormány végül - miután Patrubány ellenezte a státustörvény elfogadását, s már akkor magyar útlevelet köv etelt a határon túliaknak - megvonta az MVSZ negyedmilliárd forintos állami támogatását, s az Illyés Közalapítványnak utalta azt. A harag olyannyira tartósnak bizonyult, hogy a Fidesz a tavaszi aláírásgyűjtésben sem vett részt, mi több: egyes politikusai a referendum ellen emeltek szót. Az ellenzéki pártban egészen a nyár végéig tartotta magát a vélekedés, miszerint "aki Patrubánytól jobbra van, az leesik" - mígnem az Országos Választási Bizottság hitelesítette a népszavazás kiírása érdekében összegyűjtött íveket. A Fidesz ekkor állt a kezdeményezés élére. vissza MSZPkampány: Nemet nemért Magyar Narancs 2004. december 2. Szerző: Miklós Gábor A népszavazási kampány finisében magasabb sebességbe kapcsolt az MSZP. Gyûlésekbõl , országjárásból, megkomponált médiaoffenzívából álló hagyományos kampányt a párt továbbra sem folytat, ehelyett múlt csütörtök óta napi két, a népszavazáson eldöntendõ kérdésekre rímelõ problémával riogatja a közvéleményt. n "Szeretnée a mûveseállomáso k visszaállamosítását?" - szól az MSZP hétfõi, mondattanilag kissé túlcifrázott kérdése; egy nappal korábban a patikákról, pénteken pedig a háziorvosi praxisokról kérdezték ugyanezt a szavazóktól. A föltett kérdés eredetileg azonban arra irányult, hogy mar adjanake állami, önkormányzati tulajdonban a most is abban lévõ egészségügyi közszolgáltató intézmények, nem pedig arról, hogy visszakerüljeneke a már korábban privatizáltak. Abban viszont az MSZPnek van igaza, hogy semmi logika nincs a szektor bizonyos elemeinek (köztük néhány kórháznak) a sikeres privatizációja után más intézményeket normaszerûen állami tulajdonban tartani, és hogy az esetleges érvényes népszavazási igenbõl racionális lépésként a teljes egészségügyi visszaállamosítás következne. Min dennek a hátterében az áll, hogy az MSZP nem talált hatásosabb ellenszert a Fidesz nemzetegyesítõ, illetve "az egészség nem üzlet" mottóval jellemezhetõ demagóg ámokfutására, mint hogy maga is a legrosszabb kispolgári reflexekre építõ üzenetekkel kezdjen o perálni. Ráadásul a "milyen sok pénzbe fog ez nekünk kerülni" alapú érvelés nem is az MSZP költõi kérdéseiben jelentkezett elõször, hanem a kormány köztájékoztatási hirdetéssorozatnak álcázott, de alig leplezett nem párti korteskedésben. A múlt héten "kitu dódott", hogy az egészségügyi tárcánál vizsgálat indult a patikák, magánpraxisok stb. (százmilliárdos nagyságrendûre becsült) reprivatizációja költségeinek felmérésére, ami azt mutatja, hogy a kormány az államigazgatási szervek kampánymunkára fogásától se m riadt vissza. A párt lassú eszmélésébe persze az is belejátszhatott, hogy a vezetésben ma sincs konszenzus a kérdésekre adandó válaszok és a követendõ stratégia tekintetében, de Hiller István pártelnök novemberi, tíznapos indiai látogatása sem volt sz erencsés a kampány szempontjából. Látszólag tehát a központi költségvetésbõl finanszírozott népszavazási propaganda kicsit elszívta a levegõt a tétlenkedõ MSZP elõl, de kormány közeli forrásaink szerint mindez eléggé tudatos és egyeztetett koreográfia ment én zajlott. Az MSZP ugyanis nem kampányolhatott azzal, hogy az újonnan áttelepülõ százezrek milyen sokba fognak fájni a magyar adófizetõknek (holott tudhatóan ez az egyetlen népszerû érv, ami kellõen erõs lehet a Fidesz romantizáló szoftrevizionizmusával s zemben), mivel ezzel még jobban magára vonta volna a nemzeti összetartozást forintban méricskélõ kufárlelkûség vádját. A költségekkel kapcsolatos "köztájékoztatás" feladata megmaradt hát a kormánynak, hogy aztán a kampány végéhez közeledve a párt vegye át a kezdeményezést. A szocialisták persze most sem erõltetik a roadshowt,
