Reggeli Sajtófigyelő, 2004. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-12-23
11 Annyi bizonyos, hogy az időzítés nagyon rossz: megkeseríti a Karácsonyt. De én abban is biztos vagyok, hogy ez a háborúskodás nem ér majd véget a Szenteste csendjével - sokat fogunk erről még hallani januárban,februárban, s talán még később is. Miről is van szó? A miniszterelnök igen bátor lépésekre szánta el magát, kétszer egymás után. El őször, amikor megpróbálta nivellálni az állami (önkormányzati) és egyházi iskolák támogatása közötti különbséget - az eddigi nyerők, az egyháziak kárára. Másodszor, amikor vitézül kiállt a pápa előtt, s bírálta a honi katolikus egyház magatartását. Az els ő lépésében - amennyire én látom - teljesen igaza volt és sajnos totális vereséget szenvedett. Miközben feltüzelt szülők és nebulók tüntettek az utcán, a Parlament csendben visszavett minden változtatási javaslatot. Egyértelműen az egyházak érdeke győzött. A kormánypárt begyűjtött magának egy csomó rossz pontot - s végül semmit nem értek el eegyelőre. Sem gazdaságilag, sem politikailag nem kívánnék magamnak ilyen üzletet. A második lépés már hosszabb távra szól, s bővebb meggondolást érdemel. Tegyük most túl magunkat azon, hogy a világi és katolikus hatalmak nyílt konfrontációja - a középkor óta - általában nem a világi hatalmak diadalával végződik. Canossa vára ma is élő mementó. Ilyen értelemben vakmerő tettnek számít akár a leghalványabb kritika megfoga lmazása is a Vatikán dombján. Ugyanakkor teljesen érthető és helyeslendő az az igyekezet, hogy világossá kellene tenni az egyház és állam szétválasztása idején a szerepek szétválasztását is: mit tehet az állam és mit a papság. Egyszerűbben és érthetőbben: szabade politizálniuk a papoknak? Az a válasz, ami szerint egyértelműen nem szabad, 2004ben ósdi és túlhaladott. Már miért ne volna szabad? Ha a társadalom hibái miatt nagy a szegénység, akkor az egyház segíthet a szegénység enyhítésében, de nem nevezh eti meg az okokat? Ha a társadalom hibái miatt nagy az alkoholizmus és a kábítószer fogyasztás, akkor az egyház segíthet a alkoholistákon és a drogbetegeken, de nem mondhatja meg, mi vezetett idáig? Ha a történelem szétszakított egy nemzetet, akkor az egyh áz segíthet a kulturális együvé tartozásban, de nem mondhatja el véleményét a javítás lehetséges módjában? Ez így ma már nonszensz. Tessék megnézni, hogy akár a legutóbbi amerikai elnökválasztáson mekkora energiát fordított mindkét jelölt az egyházak és hívek megnyeréséért. Kampányoltak templomokban, imaházakban, zsinagógákban - az ottani történelmi egyházak minden gyülekezőhelyén. És senki nem fintorította el az orrát. A magyar közélet utóbbi esztendeiben azonban az a téveszme uralkodott el nálunk, hogy a keresztény vallásosság szükségszerűen a politikai jobboldallal, a konzervativizmussal kapcsolható össze. A világ jól ismeri a keresztény szocializmus és a vallásos baloldaliság számos formáját. Számos példa van erre többek között Olaszországban, Franci aországban. A lelkészek, papok jelentős része baloldali - sőt, egyes történelmi évtizedekben még "vörös" is volt. Egy szocialistaszociáldemokrata pártnak igen sok keresnivalója volna Magyarországon is a hívek és a lelkészek között. Ha nem hagyták volna magukra a vallásos embereket, sok barátot találhattak volna közöttük. 2004ben nem lehet azt mondani, hogy "a papság ne politizáljon"; "a szószék nem a kampány színtere". A valóság az, hogy: - sajnos vagy nem sajnos - a szószékről a világi ügyekről is véle ményt nyilvánítanak. Az igazi kérdés ma már, hogy a papság sem monolit, az egyházak sem azok - csak ha annak kezelik őket. Ehhez persze az is szükséges, hogy a katolikus egyház ne eleve utasítsa el a párbeszédet az együttgondolkodást a baloldali politikuso kkal, mind a két fél nyitottságára szükség van.
